Ma 2022 december 01. Elza napja van. Holnap Melinda, Vivien napja lesz.
Mi meg szoktuk enni az állatokat

Mi meg szoktuk enni az állatokat

Flag

Szöveg méret

5
Átlag: 5 (1 szavazat)

Az ügyről persze percek alatt kiderült, hogy már a kérdés is hazug.

Mindig megdöbbenéssel fogadom, amikor egy-egy agresszív idióta nyilvánosságra kerülő hisztirohamát (Mi nem kerül manapság nyilvánosságra? Az interneten élünk…) felkapja a média és a maga céljainak megfelelően – mint az egyetemes meggyőződés véres pallosát – körülhordozza az országban. Lelkiismeretlen zugfirkász-tempó…

Ez alkalommal (is) a Hvg dobta a széles nyilvánosság elé valamelyik felháborodott tapolcai szülő szavait: „alsós gyerekeknek kellett végignézni a disznó darabolását, az egyik másodikos sírva mesélte, hogyan dőlt a leölt állatból a vér. Hogyan történhetett ez meg szervezetten, egy iskolában, az igazgató és tanárok közreműködésével?”

Az ügyről persze percek alatt kiderült, hogy már a kérdés is hazug.

Először is, nem dőlt a vér. Az iskola igazgatója szerint a „megbízható helyről származó” disznót már a vásárlás helyszínén leölték és kivéreztették, vagyis az iskola udvarán nem zajlott disznóölés. Másodszor: senkinek nem kellett végignéznie az állat feldolgozását. Aki akarta, megtehette. Harmadszor pedig úgy történhetett meg a remek kezdeményezés, hogy nyilvánvalóan hasznára válik a gyerekeknek. És ez fontos szempont egy iskolában…

Talán, ha a felháborodott szülőt is elvitték volna gyerekkorában egy disznóvágásra, akkor most nem kap rohamot a olyasvalamitől, a mi fajunknál természetes és magától értetődő.

Mi, emberek meg szoktuk enni az állatokat.

Ide másolok egy rövid, ám annál szebb idézetet:

„A malac-nép sí-rí; borju, bárány béget;
Aprómarha-nyáj közt van szörnyű itélet;
A fehércseléd közt a beteg se lomha:
Holmi kis vásárnál népesebb a konyha.
Egy cseléd vizet tesz félakós bögrében,
Mely ha forr a tűzön s nem fér a bőrében,
Akkor a baromfit gyorsan belemártja,
Tollait letörli, bocskorát lerántja.
Van, ki a kis bárányt félti izzadástul;
S bundáját lerántja, még pedig irhástul;
Más a vékonypénzü nyúlat szalonnázza,
Hogy csöpögjön zsírtól ösztövér csontváza.
Másik a malacot láng felett hintálja,
Szőrit kés fokával bőrig borotválja…”

Igen, ez a Toldi második énekében van. Kötelező olvasmány. Igaz, csak hatodikban. De azért nem árt, ha a gyerekek látnak ilyesmit. Nem nőhetnek úgy föl, hogy nem tudják, honnan származik, hogyan készül az étel, amit megesznek.

Az előző nemzedék idején az állatok feldolgozása a hétköznapi rutin része volt. Néhány hagyományosan nemes konyhában ma is természetes. Nyulat, baromfit, ha otthon nincs, akár élve is haza lehet vinni a piacról.

Mi, városi gyerekek a huszadik században már csak ritkán láttunk ilyesmit. Helyette a biológia órán békát boncoltunk. De a szomszéd kislány, amikor az iskolaérettségi vizsgálaton megkérdezték tőle, mi borítja a csirkét, azt felelte, hogy műanyag zacskó…

Aztán csodálkozunk, ha vegán lesz belőle, meg a zseniális puzséri vicc, a kismacskapörkölt ötletén felháborodó kényszeres állatvédő…

Valahogy az az érzésem, hogy itt kezdődik a safe-space igény, politikai korrektség, meg a genderfluiditás is. De ez csak egy érzés. Egy nagyon rossz érzés.

]]>http://kiettemeg.pestisracok.hu]]>

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Belföld (8) Egészség (50) Történelem (15) Mondom a magamét (6465) Alámerült atlantiszom (142) Életmód (1) Irodalmi kávéház (516) Mozi világ (440) Jobbegyenes (2484) Gasztronómia (539) Kultúra (6) Nagyvilág (1304) Tereb (142) Autómánia (61) Gazdaság (669) Emberi kapcsolatok (36) Heti lámpás (260) Sport (729) Flag gondolja (33) Politika (1581) Tv fotel (65) Titkok és talányok (12) Rejtőzködő magyarország (168) Mozaik (83) Szépségápolás (15) Vetítő (30)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>