A dolog mégsem ilyen egyszerű. Először is: van nálunk a Szabad Európa Rádiónak hitele? Apám nemzedéke számára biztosan nem: ők még emlékeztek a műsorvezetőkre, akik az utolsó utáni pillanatig kitartásra buzdították az 56-os felkelőket, azt hazudták, hogy percek kérdése, és máris érkeznek a felszabadító amerikaiak és az ENSZ-csapatok. Ilyen módon magyar fiatalok haláláért feleltek, még ha illedelmesen meg is feledkeztünk erről pár évtizedre. Nem vitás, hogy Cseke László és a Tinédzser Party a vágyott kapitalizmusnak a szebbik arcát mutatta, de itthon az én nemzedékem a Szabad Európáról már azt gondolta, hogy pontosan olyan elfogultságok és kitapintható politikai célok mentén gyártja a híreket, mint a szocialista tájékoztatás korifeusai. Még véletlenül sem a magyar érdeket jelenítette meg egyik társaság sem.

Az is jó kérdés, hogy a XXI. században ki hallgat majd egy külföldről sugárzott rádióműsort? A fél világ és még annál is többen a világhálóról szerzik napi információikat, tévét is egyre kevesebben néznek, rádiót pedig a legtöbben autóvezetés közben hallgatnak. Legalábbis nem életszerű, hogy belvárosi parkolás közben majd a magyarországi demokrácia feletti siránkozás lesz a diszkrét háttérzörej. Arról nem is beszélve, hogy ellenzéki rádióműsorból akad a piacon, joggal vetődik fel, hogy mit tudnak majd a Szabad Európában, amit itthon nem?

A lényeg azonban mégsem ez. Nem az a fontos, hogy hallgatja-e egyáltalán valaki őket, és hogy mi hangzik majd el a műsorokban. A lényeg az, hogy a Szabad Európa magyar adása legyen. Így, egyszerűen. Akik létrehozták, egyszerűen demonstrálni szeretnék, hogy a hidegháborút ismét kiterjesztették Magyarországra, és kerül, amibe kerül az amerikai adófizetőknek, ők bizony elindítják a műsorsugárzást.

A kérdések kérdése, hogy kinek a pompás ötlete a SZER feltámasztása, talán nem is olyan nehezen felfejthető. A müncheni központú rádiót régen és most is az amerikai kongresszus fizeti. Hogy ez az erővonal nagyjából a demokraták uralta State Departmentet, az amerikai diplomácia Trump által le nem fedett részét jelenti, afelől kétségünk sem lehet. És azzal, hogy a Szabad Európa megjelenik a román, bolgár és magyar nyelvű tájékoztatásban, kicsit Soros Györgynek is bekavartak. Erre vall legalábbis a milliárdos egyik romániai helytartójának önérzetes üzenete: az illető hölgy nem érti, mi szükség román nyelvű Szabad Európára, hiszen számos szabad, civil kezdeményezés fut a helyi nyilvánosságban. Ebben – mint láttuk – igaza is van, mi azonban arra gondolunk ezt olvasva, hogy Sorosék nem szeretik a konkurenciát, és csak­is az ő médiumaik lehetnek szabadok és függetlenek, a rivális felszabadítók nem. Még akkor sem, ha a kongresszus fizeti a számlát.

Miközben a mi lelkünkért folyik a harc az Újvilágban, csendben azért tegyük fel a kérdést: mivel is indokolják a kezdeményezés létjogosultságát? Hát az orosz veszéllyel. Ez az érv legalább olyan gyakran kibukkan az emberi jogi aggodalmakból, mint a hazai demokrácia – állítólag – siralmas állapota. Az orosz jön, már itt is van, behabzsol mindent, meg kell állítani – ezzel a fedősztorival adták el a Szabad Európa feltámasztását az Egyesült Államokban. Ezzel csak az a baj, hogy az ember körülnéz, és sehol sem látja azt a hatalmas befolyást a hazai nyilvánosságban. Miután oroszul az ország népe soha nem tanult meg, nyilván magyar nyelvű moszkovita propagandát kellene keresnünk, gondolom én. Csakhogy ilyet sehol nem találunk. Megengedem, akad néhány russzofób honlap, ahol nagy elismeréssel nyilatkoznak Putyinról, és felszabadítót látnak benne. És ezzel nincs is semmi baj. Bele kell hogy férjen a demokratikus felfogásba, hogy Magyarországon oroszbarátok is vannak. Nemzetbiztonsági aggodalmaink nem is pár kósza honlap miatt vannak, hanem az Index, a 444.hu, a HVG, a 24.hu, a Magyar Narancs és több tucatnyi más sajtótermék miatt, de ez már egy másik történet.

Azt mondanánk tehát szelíden a Szabad Európa Rádió feltámasztóinak, hogy el tetszettek téveszteni az irányt. Nem Kelet-Európában kellene hinteni a liberalizmus igéit, nálunk már túlkínálat van. Egyetlen dollárért is kár, amelyet az amerikai adófizetők pénzéből Magyarország felvilágosítására szánnak. Köszönjük szépen, mi majd felvilágosítjuk magunkat, ismerjük az egész világot: alkalmasint többet tudunk németekről, oroszokról, szomszéd népekről, Nyugat-Európáról, mint az amerikaiak. Az emberi jogi maszlagba csomagolt moralizálást pedig senki nem ismeri jobban nálunk. Szóval, kár a gőzért, inkább figyeljünk Trumpra, aki újabb ciklusára készülődik. Jelenleg úgy tűnik, vagy Obama tolvaj alelnöke, vagy egy homoszexuális kisvárosi polgármester, esetleg egy szocialista aggastyán lesz a kihívója.

Miért van olyan érzésünk, hogy a magyar nyelvű Szabad Európa Rádió ugyanolyan viharos gyorsasággal múlik ki, ahogyan feltámasztották?

Szentesi Zöldi László - ]]>www.demokrata.hu]]>