Volt egy kedves ismerősöm, aki középvezetőként az ismert kólagyártó alkalmazásában állt. Munkaszerződésében kikötötték, hogy a másik, konkurens kólagyártó cég termékeit nyilvánosan nem fogyaszthatja, nem dicsérheti, rá se nézhet mások társaságában, így demonstrálva, hogy homo sapiens azt a másik italt nem fogyasztja, mert csak a miénk az igazi.

Ebből aztán az lett, hogy minden közös sörözés, kirándulás és főzés alkalmával elkövettem a gondolatbűnt: mi lenne, ha leitatnám az én barátomat, kikötözném, rivális kólával lefényképezném, hogy legyen valami aduász a kezemben ellene?

Az ember legősibb vágya, hogy márkákkal csillogjon-villogjon. Ez a hajlama, törekvése jottányit sem változott a történelmi idők óta. Nagyon fontos, hogy a csoporthoz tartozás vágya felülírja a megismerést, vagyis egyáltalán nem szükséges megérteni a kedvenc brand mibenlétét, előnyét vagy hátrányát másokhoz képest. Elegendő a vakhit, meg amit a többiek mondanak, hogy ez a legjobb, a másikat viszont el kell tüntetni a föld színéről. A vallásháborúk idején katolikusok és protestánsok nem azért gyilkolták egymást, mert Jézus édesanyjáról vagy a szentekről elmélkedtek egész álló nap, hanem azért, mert a márkát meg kellett védelmezniük. Amikor a honi újságíró atlantista, ezáltal amerikai érdeket véd, vagy hajdani moszkvai diák, ebből fakadóan pedig szlavofil, úgy szintén brandet választ, amely körülmény markánsan megjelenik majd pártos írásaiban. Hosszasan sorolhatnák a márkaválasztás fontosságát életünkben. Még a legegyszerűbb emberi teremtmények, mondjuk a sutyerák bűnözők is eljutottak odáig, hogy alkalmi mackónadrágjuk feltétlenül Adidas legyen, ne pediglen Nike vagy Puma. Vagy éppen fordítva.

Jelenleg újabb érdekes brandcsata zajlik világunkban, amelynek magyarországi futamát mesteri odafigyeléssel bonyolítjuk. A játék neve: ki mivel oltassa be magát? A rajtnál felsorakoztak egymás mellé a különböző istállók versenyzői: Pfizer, Moderna, Szputnyik, Sinopharm, AstraZeneca. A közönség is elfoglalta helyét a lelátókon, és lélegzet-visszafojtva figyeli aktuális kedvenceit. S amiként a versenykocsi működéséről sincsenek ismeretei a rajongónak, beéri azzal, hogy a Ferrari szép tűzpiros, ezért győzzön, a vakcinaválasztásnál sincs szükség másra, mint rendíthetetlen hitre, a rivális lekezelésére, alkalmasint gyűlöletére.

Hogy nagyon okos nép a magyar, és hogy a tízmillió vírusszakértő országa vagyunk, mindenki, aki nyitott szemmel és füllel jár, megerősítheti. Én még ennyi okos embert egy rakáson nem láttam. Személy szerint annak is örülök, hogy a futball és a politika után újabb területtel bővült közös tudásunk. Azt mondja az egyik, hogy a Pfizer demokráciában készül, ezért csakis jó lehet, a másik szerint ha ruszki vakcinával kezeltek gyerekkorunkban, most is az lesz a megoldás. A baloldali-liberális nyugati szérumról dalol, a jobboldali keleti vakcinák dicséretét zengi. Nincs messze az idő, amikor a leány kézen fogja kedves udvarlóját, és mielőtt bemutatja szüleinek, tisztázzák elvi álláspontját a megfelelő márkájú oltásról.

Úgyszintén izgalmas gondolatkísérlet, hogy a kedvenc brandek keresztbe használata automatikusan meghatározhatja-e értékválasztásunkat. Mondom egyszerűbben. Láttam egy Pfizer-rajongót kiszállni a Fordjából a Tesco parkolójában, a pólóján MTK felirat; szerintem liberális lesz az illető, az anyja viganóját. Bezzeg a fideszes Szputnyikkal a vérében ugrott ki Škodájából a CBA előtt, talpig zöld-fehérben, eszem a zúzáját.

Nem volna jó ilyen világban élni. Illetve már egy kicsit ilyen világban is élünk.

A vakcinagyártás a világ legnagyobb üzlete. Nagyobb, mint a fegyverkereskedelem, hiszen most nem néhány polgárháborús ország, de az egész világ áll hadban. Nagyobb, mint a drog, a prostitúció és az emberkereskedelem, hiszen nem speciális igények kielégítése a tét, hanem szó szerint minden emberi teremtmény érintett a játszmában. Márpedig ha így áll a helyzet, vajon, mi a valószínűbb: hogy a gyógyszergyártók csendesek elüzletelgetnek egymás mellett, megtűrik a versenytársat, a másik márkát, vagy hogy kíméletlen piacszerzésbe fogtak? Aki nem a második – helyes – választ karikázza be, valószínűleg csak néz, de nem lát. Valójában öldöklő versengés kezdődött, a vakcinagyártók igyekeznek lejáratni egymást, a maguk portékáját pedig az egekig dicsérni. Éppen ezért a gondolkodó ember kétkedve fogadja a hírdömpingben percenként kibukkanó statisztikákat, felmérések, megállapításokat – igen, van a pénz, amiért momentán azt olvassuk, hogy ez a termék rossz, a másik pedig jó. Mint ahogyan az sem véletlen, hanem nagyon is tudatos üzleti megfontolások alapján megteremtett helyzet, hogy a brand urai félelmet keltenek a rivális termék iránt. Ennek pedig az a következménye, hogy én, a fogyasztó, nem érzem önazonosnak magam, ha a származásom, a világfelfogásom, kedvenc ideológiám alapján felkínált termék helyett valami mást kapok. A marketingesek és reklámszakemberek úgy játszanak velem, mint az egérrel, és még észre sem veszem.

Mi a megoldás? Nézzünk a térképre, gondolkodjunk. Az a vakcina, amelyikkel fél éve, egy éve oltanak, és még nem tizedelte meg az emberiséget, beadható. Mindegyik ilyen jó. Hallgassunk a háziorvosunkra, neki talán még nem fűződik érdeke ahhoz, hogy brandet reklámozzon. Vagy ha igen, akkor tájékozódjunk több forrásból, de a megismerési folyamat vége mégis az, hogy a hazánkban fellelhető öt vakcina egyaránt hatásos, biztonságos.

Eddig is úgy volt, hogy vakbéllel, szív­zörejjel illett egy kicsit odafigyelni a doktorra. Ha már ez a szakmája, higgyük el neki, amit mond, mi nem értünk hozzá. Miben különbözik az oltakozás? Semmiben: ugyanúgy hallgassunk rá, mint eddig. Ne legyünk márkafüggők, mert annak garantáltan elhülyülés a vége.

Szentesi Zöldi László - ]]>www.demokrata.hu]]>