Mit tesz Isten, a választások előtt két hónappal egyre határozottabban érzékelhetjük, hogy mindannyiunk szeretett Facebook-ja, hogy, hogy nem, megváltoztatta valahogy az algoritmust és a nem liberalizmus-kompatibilis tartalmak valahogy kevésbé jutnak el a felhasználókhoz.

Persze az is lehet, hogy a cenzor beállításain változtattak valamit  vagy egyszerűen már nem szelektálnak a szólásszabadság-párti feljelentők bejelentései között, azokat helyből igaznak fogadják el. Veszélyes útra léptek ezzel a liberálisok, hiszen egy „magyar tavasz”  gründolása olyan vonzó lehetőségeket ígér, mint egy közép-európai, eddig kirívóan stabil, jó állapotú ország káoszba taszítása.

Mert mi másnak lehetne tekinteni egy a náciktól a kommunistákig ívelő koalíció hatalomra jutási kísérletének támogatását?

Ezt egyébként, ha éppen nem a „centrális erőteret” kell megdönteni, akkor haladóék az ilyesmit „weimarizálódásnak” szokták hívni. A polgári közép felszámolásának projektje akkor is a nácik és a kommunisták összefogásának a következménye, ha  a kommunistákat liberáliskánt, a nácikat meg cukisodó néppártként próbálják meg eladni. Az is közös pont a 85 évvel ezelőtti eseményekkel, hogy a projektet akkor is nagyvállalatok finanszírozták, igaz akkor a nemzeti nagytőke, most pedig a nemzetek feletti nagyvállalatok. A cél is más, akkor a nemzeti érdek – igaz téves feltevéseken alapuló – megvalósítása volt a cél, most azonban egy olyan világkormányzat helyzetbe hozása a cél, amely minden lokális érdeket és értéket zárójelbe tesz.

Ez egy háború, amelynek célja az, hogy a szereplők megszerezzék a hír- és tartalomfogyasztó emberek valóságérzékelése feletti teljes befolyást.

A valóságérzékelés átalakulása az okostelefon-függőség drámai terjedése óta elképesztően felgyorsult. Az átlagember egyre inkább a Facebook hírfolyamának  hisz, és nem a saját szemének. A Facebook már egy hangulat- és valóságszabályozó eszközzé lépett elő miközben irányítói teljesen rejtve maradnak. A Facebook az első perctől kezdve arra törekedett, hogy olyan igényeket elégítsen ki, amelyeket ő maga kelt fel. Politikai szereplőként történő megjelenését ez a tulajdonsága, képessége tulajdonképpen automatikusan involválta.

Az amerikai liberálisok röhejes bukása Trump ellenében rádöbbentette a Facebook urait, hogy rendszerük meghekkelhető. Na, nem úgy, ahogy ők állítják, hanem úgy, hogy pont azokat a módszereket mások is felhasználhatják amelyeket maga az FB is a saját jelöltje érdekében bevet.

Hiszen a FB-nek nyilvánvalóan van saját jelöltje minden országban, ahol jelen van.

Ezt a hibát jól láthatólag Magyarországon már nem akarják elkövetni, ki akarják szorítani a jobboldalt az internetes kommunikációból. Olyan liberális oldalak kerülnek be a látszólagos fősodorba, amelyekről senki nem hallott, és olyan írásokat osztanak meg több ezren, amelyek eleddig az olvasatlanság és az olvashatatlanság homályában rejtőzködtek. Olyan oldalaknak van százezer követője magyar viszonylatban, amelyek a semmiből bukkantak fel a választási kampány izgalmában.

Önmagában nem vall sok jóindulatra, hogy egy olyan tartalomközvetítő és tartalomválogató médium, mint a FB, egy országgyűlési választás kampánya kezdetekor változtatja meg az „algoritmust”, amely kifejezés ebben ez esetben eufemizmus a „cenzúra” szóra.

Sosem értettem, hogy független országok állampolgárai hogyan bízhatják a legbizalmasabb adataikat, az életük minden adatát egy magántulajdonú amerikai óriásvállalatra. Közismert, hogy az amerikai multik mennyire etikusak, jelenleg például azon dolgoznak, hogy rávegyék a nemzeti kormányokat a levegő bevonására a piaci folyamatokba.

Az ijesztő nem is saját adataink idegen kézbe adása, hanem az, hogy az FB és a hasonló cégek olyan hálózatkutatási lehetőségeket szereznek meg ezekkel az adatokkal, amelyekkel  maga az Atyaúristen sem rendelkezik.

Nem az számít, hogy a Nagy Testvérek tudják rólunk, milyen pornót nézünk, hanem az, hogy  el tudja intézni, hogy másfajtát nézzünk.

Az FB az általa ingyen kínált szolgáltatás segítségével elérte, hogy olyan befolyásolási technikákat tesztelhessen, amelyekhez képest a kereskedelmi televíziózás agymosása maga a normalitás. És mi, felhasználók semmilyen módon nem ellenőrizhetjük, hogy a közösségi vélemény, a közösségi nyomás, amivel találkozunk, valóságos-e, vagy pusztán az FB tulajdonosainak politikai és gazdasági érdekeit fejezi ki.

Javaslom mindenkinek, aki a szívén viseli az ország függetlenségét és nem hiszi, hogy a külföldi nagyvállalatok jóindulata irányunkban annyira magától értetődő, folyamatosan ellenőrizze személyesen, hogy az FB tényleg a rokonai, barátai ismerősei véleményét közvetíti felé, vagy megpróbálnak egy liberális buborékot fújni köréje, amelyben Karácsony Gergely alkalmas miniszterelnöknek.

A migránsok valóságosak, az őket megállító kerítés is valóságos.

Az európai társadalmakba beilleszkedni kívánó muszlim nem valóságos, de a segély, amit kifizetnek neki, az nagyon is az. A szocialisták által éppen most megígért 200 százalékos rezsicsökkentés nem valóságos (nem is válik azzá), de a 100 százalékos gázáremelés majd az lesz.

Az Facebook valóságos, de a gombolyaggal játszó macska, a boldog transzszexuális kisfiú és az örök élet nem az (amit az ellenzék éppen megígér). És a boldogtalan munkatárs és szomszéd nem Orbán Viktor meg a kormány miatt boldogtalan, az alkesz nem a Fidesz miatt szegény, hanem magától.

A hódmezővásárhelyi sajnálatos események mögötti közösségi média háttér alapos elemzése és az arra adott reakció pedig az élet és a halál közötti különbséget jelentheti a választásokon.

Különben felkészülhetünk Gyurcsány Ferenc visszatérésére.

Na ne már!

]]>www.tutiblog.com]]>