Ma 2019 december 15. Valér napja van. Holnap Etelka, Aletta napja lesz.
906a3afd3a7b2f51ab7c3383e2033aa8.jpg

L. Simon László blogja - Legyünk őszinték!

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve

A választott politikusok – legyenek állami vagy önkormányzati vezetők – az általuk felügyelt kulturális intézmények vezetőiről jelenleg nem dönthetnek közvetlenül. Ehelyett egy több sebből vérző, a szereplőket is sokszor megalázó helyzetekbe hozó, sokak szerint álszent procedúrának a részesei, miként maguk a pályázók is.

Vajon valóban demokratikus elvárás, hogy a színház- vagy a múzeumigazgatókat pályázat útján nevezzék ki? Miért nem igaz ez ugyanakkor az állami vállalatok vezetőire?

Jelenleg a politikusok által vezetett hivatal felkér egy szakmai bizottságot, amely a pályaművek feldolgozása után javaslatot tesz a intézményvezető személyére, de a politikus dönthet ettől eltérően is. Gondoljanak csak arra, 2010-ben mekkora vihart kavart, hogy Hiller István miniszterként nem a bal- és jobboldali értelmiségiek által támogatott Monok Istvánt nevezte ki a nemzeti könyvtár élére, hanem egy másik pályázót. A politikusok előtt tehát két út áll. Vagy elfogadják a kijelölt utat, és miközben a politikai, a szakmai, de sokszor a gazdasági felelősség is az övék, évekig dolgoznak együtt olyasvalakivel, akit a pályázat és a bizottság szűrője engedett eléjük. Vagy mindenki számára nyilvánvaló módon – ám a látszatra ügyelve – megpróbálják úgy befolyásolni a pályázat kiírását, a javaslattevő bizottság összetételét és annak döntését, hogy olyan intézményvezetőt választhassanak, akivel együtt tudnak – netán szeretnének is – gondolkodni és közös célokat megvalósítani.

 

Bárki bármit mond, bő két évtizede ez zajlik Magyarországon a kulturális intézményvezetők kiválasztásakor. Annak ellenére, hogy mondjuk az állam tulajdonában lévő gazdasági társaságoknál – amilyen például a MÁV – mindenki elfogadja, hogy a választók által felhatalmazott politikusok olyan szakembereket állítanak a cégek élére, akikkel úgy érzik, képesek együtt dolgozni. És akikért így személyes felelősséget is vállalnak, hiszen egy rossz személyi döntés után nem bújhatnak a pályázat meg a szakmai bizottságok mögé, elhárítva a felelősségüket.

Nem lenne jó végre a kultúra területén is befejezni ezt az álszent gyakorlatot?

Miért sérülne attól a demokrácia, ha a választott vezetők egyértelmű felhatalmazást kapnának az általuk felügyelt intézmények igazgatóinak kiválasztásához? Szó sincs arról, hogy szakmai követelmények, minimumok nélkül lehetne bárkit egy közintézmény élére odaültetni. Viszont ha ezeknek a törvényben rögzített feltételeknek valaki megfelel, okos, koncepciózus, van szakmai tapasztalata és a vezetésnek benne van bizalma, akkor ne kelljen csak azért pályázatot kiírni, hogy azt megnyeressék vele. Nevezhessék ki pályázat nélkül. Ha viszont az intézmény fenntartójának nincs ilyen jelöltje, a döntés előkészítése és megkönnyítése érdekében írhasson ki pályázatot.

Gondoljunk bele, hogy a legjobban működő színházak, múzeumok, könyvtárak vezetésére is időről időre pályázatot kell kiírni, holott a regnáló igazgatóval a fenntartó és a közönség is elégedett, és az illető is szívesen folytatná a megkezdett munkát. Miért kell felesleges procedúrának kitennünk egy ilyen vezetőt, mikor az intézmény tulajdonosának a képviselője eleve tudja, hogy továbbra is a jelenlegi vezetőre számít? Vagy mi lenne akkor, ha valamelyik nemzeti intézményünk élére nemzetközi szakembert szeretnénk meghívni? A jelenlegi pályáztatási rendszerben nem lehetne megoldani azt, amit sokan szívesen támogatnának.

Szó sincs arról, hogy a pályáztatást kinevezés váltaná fel. Tapasztalatból tudom, hogy vannak esetek, amikor egy pályázat segíthet a potenciális jelöltek felkutatásában. Ahogy azt is évtizedek óta pontosan látom, a legtöbb esetben mindenki tudja, ki lesz az igazgató, csak a kinevezése előtt valamiért álszenteskedünk egy sort.

Tudom, most azonnal felteszik a kérdést: a Nemzeti Színház igazgatóválasztása is csupán színjáték volt? Erre jó lelkiismerettel válaszolhatok határozott nemmel. A választási procedúra mindenben megfelelt a vonatkozó törvényi előírásoknak – amelyeket van szerencsém jól ismerni, hiszen az előadó-művészeti törvény módosítását, melyet 2011 tavaszán fogadott el a Parlament, magam kezdeményeztem –, és a két meghatározó jelölt, Alföldi Róbert és Vidnyánszky Attila egyaránt színvonalas pályamunkát nyújtott be. A frissen megválasztott Vidnyánszky ellen azonban rögtön nemtelen lejártó kampány indult egyes sajtóorgánumokban, mely a szabályos pályázati eljárás ellenére politikai kinevezettként próbálja beállítani őt. Vajon van-e értelme ezek után védelmezni azt a pályáztatási rendszert, amely szükségtelenül megköti a döntéshozó kezét, miközben – a jelek szerint – nem biztosít széles körű szakmai legitimációt a kinevezett intézményvezető számára?

Annak is örülök, hogy az elmúlt napok vitáiban sok intézményvezető állt ki a javaslatom mellett. A Szépművészeti Múzeum főigazgatója, Baán László például a Klubrádióban azt mondta, hogy életszerű a felvetésem. Baán szerint, aki korábban hat évig dolgozott államtitkárként a minisztériumban mind fideszes, mind szocialista kormányzatok idején, ha a miniszternek volt előzetes, erős akarata, akkor annak megfelelően alakult a befutó személye. „Igazán komoly jelöltek akkor adják be a pályázatot, hiszen ők már valamilyen pozícióban vannak, vezetnek esetleg egy másik intézményt vagy valahol más, egyéb vezetői pozícióban vannak, nem szokták megpályázni – még egyszer mondom – komoly jelöltek a siker valós esélye nélkül” – véli Baán László. „Tehát magyarán nem növeli a pályázat a tényleges szélesebb merítést, ezeket mindenütt a világon előtte megkeresik az igazán komoly jelölteket.”

Az ]]>[origo]]]> is foglalkozott a kérdéssel, az általuk „megkérdezett színházigazgatók vagy színházakkal foglalkozó menedzserek egyike sem tartotta jónak a jelenlegi, kötelező pályáztatási rendszert. Köztük vannak olyanok, akiket az ellenzéki, és akiket a kormánypárti táborhoz szoktak sorolni. Gulyás Márton, a Krétakör ügyvezetője "álszentnek és cinikusnak", Máté Gábor "áldemokratikus nyalánkságnak", Rátóti Zoltán fölöslegesnek nevezte a rendszert. A Magyar Színházi Társaság élén álló Csizmadia Tibor komédiának tartja, és a Magyar Teátrumi Társaságot vezető és a Nemzeti vezetését Alföldi Róberttől átvevő Vidnyánszky Attila sem tartja jónak.”

Tehát aki ismeri az intézményrendszert és őszinte is, pontosan tudja, hogy magunk mögött kell hagynunk a jelenlegi vezetőválasztási rendszer álszent gyakorlatát.

L.Simon László - ]]>http://lsimon.blog.hu]]>

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Tereb (138) Gasztronómia (539) Rejtőzködő magyarország (171) Nagyvilág (1440) Mozaik (42) Emberi kapcsolatok (36) Kultúra (4) Irodalmi kávéház (474) Mozi világ (440) Autómánia (61) Szépségápolás (15) Történelem (13) Alámerült atlantiszom (142) Heti lámpás (221) Mondom a magamét (4155) Egészség (50) Életmód (1) Politika (1571) Vetítő (37) Belföld (5) Tv fotel (65) Sport (729) Gazdaság (633) Jobbegyenes (1652) Flag gondolja (33)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>