Ismét iskolai mészárlás áldozata lett egy gyermek egy finnországi iskolában, kettő meg súlyosan megsebesült, amikor társuk rájuk lőtt. Valamennyien, az áldozatok és a lövöldöző is 12 éves – egyikük már csak 12 éves volt. Nem is oly rég, a skandináv országok a szabadelvűség, a tolerancia, a biztonság országai voltak – legalább is mi így vélekedtünk róluk. Aztán a migránsbevándorlás miatt valahogy bomlani kezdett a társadalmi rend, de még sokáig elképzelni sem tudtuk, hogy egyszer gyermekek fognak lövöldözni az iskolákban. Aztán jött a fájdalmas igazság, még 2007-ben és rá egy évre két halálos iskolai lövöldözés is történt, az egyik hat diákáldozattal járt, a másik kilenccel. Hogy mi volt a vérengzések oka, arról nem értesültünk, de arról igen, hogy szigorították a fegyvertörvényeket. Láthatóan nem sok eredménnyel.

Nem Finnország az egyetlen, ahol ilyesmi történik, be kell vallanunk, hogy a hasonló esetek megszaporodtak a világban. Bizonyára többen emlékeznek arra itthon is, amikor pár évvel ezelőtt egy győri középiskolában késsel támadt társaira vagy talán a tanárára is egy diák. Tudom jól, mint ahogy mindenki tudja, vannak s lesznek egyedi esetek, hiszen a megbomlott elmék mindenre képesek, ráadásul hétköznapi valóságunkból, no meg az ostoba akciófilmek tömegéből jócskán meríthetnek ötleteket hagymázas elképzeléseik véghezviteléhez a potenciális gyilkosok. Mégsem találom, találjuk meg a valódi okát, a magyarázatát ezeknek az erőszakos cselekményeknek. Mi romlott el végérvényesen ebben a világban? Ki rontotta el és miért? Van válaszom, de nem hiszem, hogy mindenki elfogadná, pedig csak egyetlen elemét közlöm most. Ugyanis arra gondolok, méghozzá mániákusan, hogy a rend tűnt el az életünkből, az élet szinte minden szeletéből. Csupa nagybetűvel, a REND. S ezért mindenki felelős, akinek a saját területén a rend, a nagybetűs rend betartatását meg kellene követelnie. A kormánytól az iskoláig, de még a családokig is. Lehet írni meg elmélkedni erről a jeleségről, meg is tesszük sokan, sajnos láthatóan minden eredmény nélkül.

Nem követelmény a rend. Meglehet, tévedek, de a Hadházyk, Szabó Tímeák, és az összes megbolydult ordító, fetrengő, spray-t fújkáló rendbontó megfékezéséről nem oly régen kezdtek elgondolkodni az illetékesek. Egy ideig ugyanis olybá tűnt, a parlamentben is lehet rendet bontani. Vajon eszükbe jutott-e a ribilliókat bemutató honatyáknak és honanyáknak, hogy a felnőttek ilyen magatartása bizony nagyon rossz példát mutat a fiataloknak? Már ezen rendbontási kísérletek alkalmával is eszébe kellett volna jutniuk. Valamint otthon a szülők, valamint az iskolákban a tanárok beszélgettek-e eleget arról, hogy a helyhez, alkalomhoz, emberhez nem illő cselekedetek elfogadhatatlanok, s büntetést érdemelnek? Nem tudom. Azt viszont a nyilvánosság elé került esetek bizonyítják, hogy Amerika Európába költözött. Vagy éppen mi, európaiak értük el az amerikai színvonalat. A késelésben, az alpári, gyilkos cselekedetekben.

A hajdani győri késelés elkövetője állítólag jó tanuló volt. Valószínű a szülők és az iskola azóta már mindent megtett, hogy ilyesmi ne fordulhasson többé elő. Ok nélkül nem történik semmi. Talán a finnországi eset okára is lesz válasz valamikor. Mindenesetre én elővettem a győri eset idején megjelent írásomat, amelyben idéztem a lenyűgöző tudású klinikai szakpszichológus, egyetemi tanár, dr. Bagdy Emőke nyilatkozatát, amely az akkori újságokban is megjelent. Idézem őt, aki a konkrét esetet nem ismerte, de egyebek közt utalt arra, hogy „a fiatalok ma rengeteg frusztrációval küzdenek. Az elvárások óriásiak velük szemben mind az iskolában, mind az életben, de közben a tanároktól is elvettük azokat a fegyelmező jogokat, amelyekkel rendet tudnának tartani.” Ennyi a rövid idézet tőle, nem ártana megvitatni az állításait. Éljen az álliberalizmus! Ezt nem ő mondta, hanem én mondom – és gúnyból. A napnál világosabb ugyanis, hogy a normális helyett lassan a deviáns viselkedés lesz a minta, sőt az alap. S ebben a szülői felelősség is hatalmas. A rend megkövetelése szülői feladat is. Hogy Finnországban ez idő tájt ki mit gondol a tizenkét éves lövöldöző gyilkosról, nem tudhatjuk. Csak annyit tudunk, hogy az északi országban fegyverviselési engedélyt 18 éves kortól kaphat valaki. Ám 15 év felett bárki kérhet engedélyt egy másik ember fegyverének használatára. Nesze semmi, fogd meg jól! – körülbelül ennyit ér ez a finn törvény. De csak ha finoman akarunk fogalmazni.

Kondor Katalin

A szerző újságíró

]]>www.magyarhirlap.hu]]>