A legfrissebb hírek szerint drámai helyzet bontakozik ki Olaszországban a migránsáradat miatt, ugyanis hatalmas tömegek érkeznek a déli partokhoz. Sokak szerint feltartóztathatatlanul zajlik az ország megszállása, valamint komoly terrorizmusveszély is fenyeget. Joggal merülhet fel a kérdés, mit tesz a tragédia elkerülése érdekében az Európai Unió?

Nem nehéz kitalálni, semmit. Mint ahogy eddig sem csinált semmit. Pontosabban semmi jót Európa lakosai számára. Nem árt azon gondolkodni, hol van ilyenkor az unió országainak katonasága, rendőrsége? Sehol nincs. Az a katonaság és rendőrség, amely cseppet sem bánik kesztyűs kézzel saját honfitársaival, ha azok gazdasági okokból, mondjuk fizetésemelésért tüntetnek, avagy a hosszú karanténrabság megszüntetése érdekében mennek az utcára, most tehetetlen.

Mily érdekes, ám nyilván nem véletlen, hogy migránsügyben a hadseregről szó sem esik. Közben hősnek kikiáltott tengerész amazonok hordják be, ki tudja kiknek és minek érdekében száz- és ezerszámra az úgynevezett menekülteket, az uniós migránspárti országoknak pedig eszükbe sem jut, hogy hadseregüket némi rendfenntartásra is bevessék. Nem csodálom. Mégpedig azért, mert egy ideje lényegében készen van már a minta, milyennek is kell lennie egy európai hadseregnek. Az alábbi sorokban megpróbálom mindezt alátámasztani.

Tudtam én, hogyne tudtam volna, hiszen már rég megírták a hírharsonák, hogy Von der Leyen asszony, aki ma ugyebár az Európai Bizottság elnöke, Németország hadügyminisztere volt, ahogy arrafelé hívják, védelmi miniszter. Hogy mit védett és hogyan, valamint kinek köszönheti ezt a pozíciót, azt nem tudom, nincs is sok értelme utánajárni. Mostanság éppen az uniót kellene védenie neki, de nem sikerül.

Ha visszatekintünk pályafutására, s főképpen a női lényeghez nem túl közel álló hadügyminiszteri időszakára, akkor azt mondhatjuk, ez sem sikerült neki. Aki kitalálta s beültette anno abba a székbe, az biztosan tudja, miért tette. Sokkal inkább maga a jelenség érdekes, már csak annak fényében is, hogy mostanában, pontosabban már jó pár éve a vízcsapból is a genderszemlélet propagálása folyik, mély meg­győződésem persze, hogy szándékos provokálás céljából, nem pedig azért, mert a támogatóinak oly nagyon sok hasznot hozna e különös jelenség állandó sulykolása. Váljék egészségükre, mondom én, hozzátéve, csak odáig ne jussunk el, hogy mindenki számára kötelező legyen ezen elmélet és szemlélet, no meg gyakorlat folytonos dicsőítése. Márpedig úgy tűnik, ez a cél.

Mai eszemmel gondolkodva, nincs kizárva tehát, hogy amikor Von der Leyent e posztra jelölték, majd el is nyerte a megbízatást, éppen az volt a céljuk, hogy példát statuáljanak: nincs különbség a két nem között. Magyarán, legyünk kedvesek, s hagyjuk abba ezt a megkülönböztetést! A hadseregben is.

Megkezdődött tehát az érzékenyítés, amely azóta is tart, méghozzá egyre erőszakosabban. (Nem tudták az ostobák, hogy a második világháború alatt s után orosz fogságba esett s munkatáborokba hurcolt foglyok százezrei, akik között szép számmal voltak nők is, a rögvalóságban jócskán megtapasztalták, hogy nincs különbség a két (akkor még kettő!) nem között.

A női foglyokat ugyanis éppúgy arra kényszerítették, hogy menjenek a bányákba szenet fejteni, mint a férfi foglyokat. Már akkor megvalósult tehát a nők és a férfiak közötti egyenlőség, csak szegény nőknek valahogy nem sikerült felvonulásokat szervezniük az Andrássy úthoz hasonló helyszíneken, hogy ezt nagy örömmel hirdessék.)

Ha a hülyeség fájna, bizony sokan járnának-kelnének ordítozva az utcán, annyi bizonyos. Amikor Von der Leyen asszony honvédelmi miniszter lett, nyomban meghirdette a család- és nőbarát hadsereget. Nem tudom, a németeknek sikerült-e elmagyaráznia, mit jelent ez a méretes marhaság, mindenesetre nem tudunk arról, hogy a titok kiszivárgott volna, s már vélhetően úgy halunk meg, hogy nem is fogjuk megtudni.

Pedig sokunkat érdekelne, hogy például amikor a közel-keleti háborúban a NATO szétbombázott jó néhány országot, mint tudjuk, többször is hamis információkra alapozva, Von der Leyen asszony mit mondhatott a katonáinak. Ne lőjetek, amikor gyereket és nőt láttok? Legyetek családbarátok? Azt gondolhatta vajon, hogy a bombák, amelyeket az azóta is romhalmaz házakra dobáltak, kikerülik a bennük megbúvó nőket és gyerekeket? A férfiakat pedig megölik, kivéve, ha családapák? Tényleg, megkérdezte vajon valaki is tőle, mit kell érteni egy család- és nőbarát, idegen országokat támadó hadseregen? Jelentkezzen, aki tudja, főképp ha megismertették azzal az elmélettel is, hogy miképp működött-működik egy ilyen hadsereg a gyakorlatban. Főképp a mai körülmények között.

Mert az tény, hogy a történelemből ismerünk harcos amazonokat, de róluk – hiába akár a sok-sok évszázadnyi távolság – mégiscsak leírták, hogyan, miképpen vezettek hadsereget a hazájukba betörő idegen és rossz szándékú emberek ellen. Továbbá, még ha seregük élére álltak is, nem hirdették meg a család- és nőbarát hadsereget. Von der Leyen asszony hadi elképzeléseiről viszont a mi égtájunkon jó sokáig semmit sem hallottunk.

Az a rövid életrajzféle, amit én olvastam a volt hadügyminiszter asszonyról, azt is közli (hogy a témánál maradjunk), a miniszter asszonynak szándéka volt – szigorúan az egyenjogúság jegyé­ben – megkönnyíteni a különböző sze­xuális beállítottságú emberek katonai pályáját, továbbá a migrációs hátterű, elsősorban muszlim származású fiatalok felé való nyitást.

Témánál vagyunk tehát, tényleg megáll a józan ész, s persze a szög is kibújt a zsákból. Sajnos azt nem tudjuk, Von der Leyen asszony valamelyik leánygyermekét besorozta-e a hadseregbe, de ha igen, az biztos, hogy aligha a harci alakulatokhoz. Ugyanakkor normális aggyal elképzelhetetlen azt hinni, hogy bármelyik muszlim fiatal elmegy a német hadseregbe katonának, hogy majd a saját fajtáját öldösse, bombázza.

Az emlegetett életrajzból Von der Leyen asszonynak már csak azt a tényleg harcias és nagyon empatikus miniszteri cselekedetét idézem ide, miszerint a hadsereg női tagjai­val elindult – idézem – „megfelelő sminktükröket, ünnepi uniformist, illetve terheseknek való harci hacukákat beszerezni”. Ez valóban egy nőbarát cselekedet volt. Mégiscsak jobb sminkben bombákat dobálni.

Nos, ilyen tehát egy család- és nőbarát hadsereg az unióban. Vagy valami ilyenféle. Mindenesetre elképzeltem, milyen lehetett ebben az időben néhány valóban katonának termett német férfi találkozója. Viccet csináltak a miniszterből? Elszégyellték magukat? Kiléptek a hadseregből? Nem tudom. Szétesőfélben lévő világunkban minden elképzelhető.

Ez idő tájt viszont Von der Leyen asszony az unióhoz – az ő hibájából – lassacskán csordogáló oltóanyagokkal van elfoglalva. Úgy tűnik, hasonló hatékonysággal dolgozik, mint hajdani reformhadseregében, magyarán még egy járványt csillapító vakcinarendelést sem tud levezényelni. Valamint a tömegesen érkező bevándorlók hatalmas egészségügyi veszélyt hordozó jelenléte sem érdekli őt.

A Seregek Ura segítsen nekünk abban, nehogy vakcinaügyben is elkezdjen ötletelni.

Kondor Katalin

(A szerző újságíró)

]]>www.magyarhirlap.hu]]>