Ma 2021 június 23. Zoltán napja van. Holnap Iván napja lesz.
Kapzsiság Ligája

Kapzsiság Ligája

Flag

Szöveg méret

5
Átlag: 5 (1 szavazat)

A Szuperliga ötlete – ahogyan Karinthy mondaná – vérben és mocsokban jött világra.

Bár a helyzet óráról órára változik, e sorok írásakor úgy tűnik, hogy a Labdarúgó Szuperliga ötlete megbukott. Az eset mégis érdemes a figyelmünkre. Már csak azért is, mert hirtelenjében nem is tudnék példát említeni arra, hogy egyszerű civilek (szurkolók) elemi felháborodása huszonnégy óra alatt kivégzett egy perverz, ártalmas ötletet.

A Szuperliga ötlete – ahogyan Karinthy mondaná – vérben és mocsokban jött világra. A történetben mindenki sáros. A korrupt, gyalázatos UEFA ugyanúgy, mint a szuperklubok szupervezetői, akiknek a bőre alatt is pénz van, de még maradt egy gyűszűnyi hely, ahova be lehet tuszkolni néhány milliárdot. Semmi más nem történik, mint hogy kitört a bandaháború, ezért – miután területeiket nem sikerült elhatárolni – a két klán emberei nyílt leszámolásba kezdtek. Egyiket sem sajnáljuk. Leginkább magunkat sajnáljuk.

Amikor az érintett klubok arról panaszkodnak, hogy a pandémia miatt anyagi nehézségeik támadtak, az ember a plafon nélküli átigazolási díjakra, a csillagászati fizetésekre, a reklámbevételekre, az egyéni szponzorokra, a játékosügynökök százalékaira gondol, és elpirul. Tényleg, szegény Real, Barcelona, Juventus, Manchester United. A szívnek meg kell szakadni, hogy évtizedek óta milyen sanyarú a helyzetük. Amióta a Bosman-szabály tönkretette az európai futballt, és a jelleg helyett a profit a jelszó, az arab, amerikai, orosz cápatulajdonosok mindent szétmarcangolnak a nyílt tengeren, a világ legjobb játékosai körbeforognak tíz-tizenkét klubban, egy csapat értékét pedig az adja, hogy a Transfermarkt szerint mennyi az értéke, hány ötvenmillió eurós játékosa van, tényleg nem telik betevő falatra.

Valamikor száz évvel ezelőtt a profi-amatőr vitában arról folyt a diskurzus, hogy mi a sport célja: van-e, maradt-e éthosza, vagy kizárólag az üzletről szól? Sok-sok kanyar után most újra ezt a kérdést kell feltennünk. Kell-e még a szurkolóknak a futball lokalizációja, fontos-e, hogy ez a mi negyedünk, a mi városunk, a mi tájegységünk, a mi hazánk csapata? Lényeges-e, hogy egy iskolába jártam a középcsatárral, hogy bármikor hátba vághatom, ha találkozunk? Vagy érzelemmentes, Bentley-k és luxusingatlanok mögé bújt, testőrökkel korzózó milliárdosok a hőseim? Kellenek-e még a klubikonok, a Maldinik, a Gerrardok, a Tottik, vagy az a normális, ha két szezon után bárki továbbáll, akinek az ügynöke azt írja elő?

Az a tény, hogy a felháborodás – a jelek szerint – egy nap leforgása alatt bedöntötte a Kapzsiság Ligáját, bizakodásra adhat okot. A szurkolók, de még a hajdani, jelenlegi játékosok, edzők, szakemberek is egyöntetűen kifejezték, hogy a pénz nem minden. Ha ugyanis a labdarúgás lényegét, az érzelmi kötődést kihagyjuk a számításból, akkor az egész hajítófát sem ér. Az emberek nem hat El Clásicót akarnak látni egy évben, hanem csak kettőt. Hogy ünnep legyen az a kétszer kilencven perc. Azonkívül nem ugyanazokat a gigacsapatokat óhajtják agyba-főbe nézegetni, hanem kíváncsiak másokra, a középszerre, a kicsikre, az ismeretlenre, a kiszámíthatatlanra is. A futball csodája megszületése óta az, hogy százból egyszer a lichtensteini bajnok is meg tudja verni a Real Madridot, és lehet, hogy én éppen ezt a mérkőzést nézem a televízióban. Hogy az ellenfél ezerszer jobb, mint mi, de ők kihagytak tíz helyzetet, mi pedig a 90. percben berúgtuk az egyetlent. A labdarúgás története tele van egyéni és közösségi csodákkal, de ha a gigászok nem érintkeznek a többiekkel, akkor kiiratkoznak magából a labdarúgásból, és a csodákról is önként lemondanak.

A csatát a futball barátai tehát átmenetileg megnyerték, de nem véletlenül írtam a bevezetőben, hogy az UEFA ugyanolyan korrupt vámszedő, mint a szuperligások. Most néhány hétre elcsendesül minden, aztán folytatódik a pénzváltás és a kamatszedés. Arra mindenképpen jó volt a mostani tiltakozás, hogy milliók tették fel a kérdést: biztosan ezt a játékot szeretjük? Ez ugyanaz a labdarúgás, ami harminc éve volt? Hol vannak a mi érzéseink, gondolataink, kötődésünk ebben a történetben?

Fogós kérdések, amelyekre majd akkor lehet végleges választ adni, amikor egy újabb társadalmi, pénzügyi vagy közéleti katasztrófa szembenézésre és korrekcióra készteti a labdarúgás nagy hatalmú sírásóit.

Szerintem nem kell újabb száz évet várni a kérdésfeltevéssel.

Szentesi Zöldi László - ]]>www.888.hu]]>

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Tv fotel (65) Emberi kapcsolatok (36) Sport (729) Mozaik (83) Jobbegyenes (2053) Nagyvilág (1456) Rejtőzködő magyarország (168) Kultúra (6) Heti lámpás (255) Életmód (1) Belföld (6) Titkok és talányok (12) Gasztronómia (539) Mondom a magamét (5383) Gazdaság (657) Szépségápolás (15) Irodalmi kávéház (504) Vetítő (30) Autómánia (61) Egészség (50) Flag gondolja (33) Alámerült atlantiszom (142) Tereb (138) Történelem (14) Mozi világ (440) Politika (1578)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>