Ma 2024 március 29. Aguszta napja van. Holnap Zalán napja lesz.
Őfőméltósága a Kormányzó!

Őfőméltósága a Kormányzó!

Flag

Szöveg méret

5
Átlag: 5 (1 szavazat)
Igyekszem legyűrni magamban azt a késztetést, hogy népirtással vádoljam meg Orbán Viktort,

hiszen nyilvánvaló, hogy ebben a melegben hónapokkal rövidíti meg a liberális populáció átlagéletkorát az, hogy a miniszterelnök szerint Horthy Miklós történelmi megítélése nem a liberális kánon szerint történik. Ezen önfeledten kacaghatnánk is egy jót, hiszen a liberálisok bosszantása a kedvenc szórakozásunk, de ettől még van adósságunk Horthy személyének megértése és értékelése tárgyában.

Először is, a mentálhigiénénk érdekében felejtsük el mindazt, amit a marxisták és a liberálisok mondtak róla, mert azok értelemszerűen marhaságok. Másodszor meg katonaember volt.

Miután manapság nincsenek katonaemberek a közéletben, sem sehol, sőt a szocializmus ezt a fogalmat már a fegyveres erőinek a színvonalával brutálisan lejáratta a negyvenes évek végétől, a magyar társadalom elfelejtette, hogy egy normális közösségben milyen jelentős szerepe van a katonáknak, a katonatiszteknek. Aki volt sorkatona az a “néphadsereg” primitív alkoholista, a végletekig rosszindulatú és bunkó tisztjeire és tiszthelyetteseire gondol a tiszt szó hallatán, akkor is, ha sikerült normális tiszteket kifognia annak idején, mert mindig az volt a kivétel. A ’45 előtti világban a tisztikar sokkal magasabb színvonalon állt, akkor is, ha az emberiség szemete ugyanúgy megtalálható volt a soraiban, mint sajnos bárhol másutt.

Ráadásul Horthy a ’14 előtti világ neveltje, cselekedeteit, hiedelmeit, értékítéleteit abban a kontextusban kell megítélni.

Sem a katonaság, sem a háború nagy rajongója nem vagyok, mégis mindent elmond korszakunk végletes ostobaságáról, hogy a katonai erények, a hadsereg és a hadkötelezettség szükségessége mellett egy realista pacifista nézőpontból kell érvelni, mert az uralkodó liberális ideológia betegesen ellenséges azokkal szemben, akik a hazájukat, a nemzetüket, a népüket fegyveresen is hajlandók megvédeni.

Horthy katonatiszt volt, aki mind a csatatéren (a tengeren), mind az uralkodó mellett, mind a lázadókkal szemben szerzett a személyiségét meghatározó tapasztalatokat. Beállítódása egy olyan magas rangú katonáé, aki tagja a parancsnoki láncnak, de nem annak legtetején foglal helyet.

Ez meglátszott rajta kormányzó korában is, mindig a király parancsainak végrehajtója maradt. Ez nyilván magyarázatra szorul, hiszen nem volt király.

A liberálisok eszelős gyűlöletének középpontjában álló “Szent Korona-tan” ugyanis a liberális ideológia számára érthetetlen és értelmezhetetlen viszonyrendszerbe helyezi be a korona alattvalóit, amelyben, különösen egy katonaember, egy tengerész számára, a főhatalom birtoklása sem jelenti azt, hogy nem kellene alávetnie magát bizonyos általános és magától értetődő parancsoknak. Ha van király, akkor a király parancsainak, ha nincs, akkor azoknak a parancsoknak, amelyeket a király nyilvánvalóan kiadna. Horthy azt a parancsot teljesítette egész politikai pályafutása során, hogy vissza kell helyeznie a Szent Koronát, a magyar nemzetet a jogaiba, helyre kell állítania a ’14 előtti Magyar Királyság integritását. A legjobb tudása szerint.

Ebben nem lett végül sikeres, sok esetben kiütköztek emberi korlátai, hibái, ha úgy tetszik, tévedett abban, merre halad majd a történelem. De minden kortársa tévedett abban, hogy merre halad majd a történelem.

Horthy a saját korlátain belül azonban több mint húsz évig sikeres volt és megőrizte a nemzet túlélési esélyeit.

Tette ezt a történelmi uralkodó osztállyal együttműködve természetesen. Valamint olyan társadalmi támogatottsággal és tekintéllyel, amelyről a szélsőséges liberális politikusok csak álmodozhatnak.

Horthynak rengeteg hibája volt (csak a liberális politikusok tökéletesek), viszont nem élvezte a gyilkolást. Elképzelhetetlennek tartotta azt, amit egyes katonatisztek a munkaszolgálatos századokkal műveltek vagy a polgári lakosság ellen elkövetett erőszakos cselekedeteket. Azt hitte (sokan vannak ezzel így), hogy a saját erkölcsei érvényesek mindenütt, a Honvédség tiszti állományán belül is.

Felelős legfelsőbb parancsnokként nyilván mindenért, de maga gonosz, embertelen, aljas parancsot nem adott.

Horthyt a kormányzót, a katonát nekünk magyaroknak kell megítélnünk és nem a liberálisoknak. Horthyt nem szeretnünk kell, hanem ideológiai befolyástól mentesen kell megértenünk és építkeznünk kell a ténykedéséből következő tapasztalatokból. Ugyanis a sorsunk újra úgy alakul, hogy szükségünk lesz katonákra, katonaemberekre. Olyanokra, akik a haza megvédését élethivatásnak tekintik és olyanokra, akik, ha kell készek fegyvert fogni akkor is, ha nem akarnak katonák lenni.

Nem kívánok olyan időket a hazának, amikor felmerül a lehetősége annak, hogy katonai vezetők személyisége határozza meg a közéletet, de azért akkor nyugodtabb lennék, ha olyan “tengernagyaink” lennének, akik alkalmasak nemcsak az ország megvédésére, hanem akár a vezetésére is, és akiket nyugodt szívvel mi, pacifisták is elfogadhatunk “kormányzónak”. Horthy a békében nem vallott kudarcot, egy katonától ennél többet nem várhatunk.

És majd elfelejtettem a kötelező liberális-bosszantást a végére: Éljen a Kormányzó!

]]>http://kiettemeg.pestisracok.hu]]>

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Gasztronómia (539) Egészség (50) Nézőpont (1) Életmód (1) Flag gondolja (36) Mozaik (83) Mondom a magamét (7501) Rejtőzködő magyarország (168) Politika (1582) Emberi kapcsolatok (36) Mozi világ (440) Irodalmi kávéház (537) Belföld (10) Autómánia (61) Gazdaság (702) Szépségápolás (15) Heti lámpás (310) Kultúra (6) Alámerült atlantiszom (142) Történelem (17) Tv fotel (65) Jobbegyenes (2778) Sport (729) Vetítő (30) Tereb (146) Nagyvilág (1309) Titkok és talányok (12)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>