A magyar politikai „kultúrában” az elmúlt időkig volt egy gentleman agreement. Úriember mondjuk csak hébe-hóba akadt hozzá, de azt értették, hogy hallgatni kell a magánéletről, mert ha nem, rólad is kiderülnek dolgok. A „demokratikus ellenzék” most azon vitatkozik, hogy Fletó partiján melyikük volt jobb hangulatban. Komolyan, ennyire telik? Ez a kormányváltó erő?

Néztem tegnap valamelyik híradóban Juhász Pétert. Megborotválkozott, ami kedves dolog egy asszonyverő-per előtt. De eléggé morcos volt. Ő már Gyurcsány partijába sem fért be. Hát ő ennyi.

A többiek most azon vitáznak, hogy ki mennyire volt berúgva azon az „egyeztetésen”. Írtam pár napja egy fikciót, ahol az ellenzéki vezérek italoztak. Őszinte leszek: szégyellem magam, hogy hazámban ez valósággá vált. Én karikíroztam, tréfát írtam – ők meg csak ittak.

Kelet-Európában az alkohol domináns fogyasztása nem feltétlenül bűn. Csak tudják, annak is megvan a maga helye. Azt el lehet fogadni talán, hogy ha egy politikus részeg, nem túl lelkesítő tulajdonság, de van ilyen. Talán még emberi is a maga módján.

De komolyan, arra telik csak ebből a marha nagy demokratikus összefogásból, hogy azon vitáznak, ki nyúlt bátrabban a whiskys üveghez?

Gyurcsány korán kezdett, Molnár Gyuszi odaért, Karácsony Gergely poharat kapott, Szél Berni meg azt sem kért. Aztán összevesztek. Azon, hogy min vesszenek össze.

Nevetséges és szánalmas ez az egész. Ezt a megjegyzést nyugodtan rám is érthetik. Erről írni? Miért nem megyek inkább egy kockás terítős vendéglőbe, és merengek el egy csülkös pacalon? Melyikük nyer? A csülök-kocka leveri a pacal-szálat? Ez az ellenzéki demokratikus politika?

Hát ez!

Gyurcsány és potenciális üzlettársai berúgása érdektelen. Ennél több nívót tartalmaz az is, amikor Józsi csepeli boltost meglátogatják féldecis töményes üvegre szomjazó vevői.

A történet tanulsága, hogy a hazai „demokrata ellenzék” még arra is képtelen, hogy normálisan berúgjon.

Oroszországban volt most egy választás. Egy bizonyos Vlagyimir Putyin nyert. Neki volt egy híres mondása: „Nem lehet a világ összes vodkáját meginni, az összes nőt megkísérteni. De törekedni kell rá.” A szentpétervári gyűlésen mindenki lelkesen nevetett. Aztán vodkás üveget kergettek.

Putyin elmosolyodott, és józan maradt. Pedig ivott, de tudta, hogyan kell azt. Hol az ideje, hol a helye.

Aztán újra nagyhatalommá teremtette Oroszországot.

A magyar „demokratikus ellenzék” ehhez béna. Ha hozzácsapják magukhoz a Jobbikot, akkor csak többen lesznek a tehetetlenségben.

Máté T. Gyula - ]]>https://matete.pestisracok.hu]]>