Maradjunk most csak ennél az épületnél! Világos, hogy az új kormányfő és kabinetje látja, hogy olyan kérdésekkel és kihívásokkal – hazaiakkal és nemzetköziekkel – kell szembenéznie, amelyek erősen meghaladják az erejét és a tehetségét. A Tisza – más megoldást nem találva – folytatja a választási kampányt, nem csak megtartva, de fokozva is annak a lendületét, támadó jellegét, hátha sikerül ezzel kiszolgálni, kielégíteni az egyébként lassan már valós kormányzásra váró társadalmat, annak is főként a Tisza párti tömegét.

Az a helyzet, hogy a Budai Vár helyreállítása már az Antall-kormány idején szóba került. Igaz, csak elméleti szinten, mert erre akkor csak az akarat volt meg, de a pénz nem. Tény, hogy aki sétát tett a Várban, és a Mátyás-templom felől a Királyi Palota irányába indult, annak „háborús élménye” volt, hiszen romokban álló épületek, épülettömbök mellett kellett elhaladnia; joggal hihette az illető, hogy itt nemrég fejeződhetett be egy kemény csata.

Idézzük most Csurka Istvánt, aki azt mondta az 1980-as években, hogy a magyarság számára az lenne a legfontosabb, ha felemelné a fejét. Tulajdonképpen ebben szellemben indította meg a Fidesz-KDNP-kormány a Budai Vár rekonstrukcióját, amely egyfelől fontos építészeti és kulturális kezdeményezés volt, és persze már akkor megfogalmazódott a döntéshozók fejében az a gondolat, hogy vissza kellene hozni a Várba a kormányzati intézményeket, minisztériumokat is, merthogy ezek itt működtek a két világháború közötti időszakban.

Rögtön megkezdődött a balliberális oldalon a fasisztázás, ezt mondani sem kell, de a nemzeti kormány nem ijedt meg: belefogott a munkába, így tehát a Karmelita újjáépítésébe is, amelyre egyébként úgy tekintett már a kezdet kezdetén, mint a miniszterelnök leendő munkahelyére.

Aki járt a Karmelitában – nem a Magyar Péter vezérelte hergelős hétvégén -, az nem látott ott semmi különöset. Csillogást végképp nem. Tényleg szép belső tereket alakítottak ki az építők, a munkát nem Orbán Viktor hatalmi szava és a kormány diktatórikus akarata alakította, hanem az ízlés. A formák elegáns, de mégis historikus jellegű világa, amihez természetesen az a nemes és igényes anyagok használata is igazodott.

Amint az elő szokott fordulni Magyar Péter politikai környezetében, megint felvillant több súlyos logikai ellentmondás.

Az egyik az, hogy a Karmelita nem Orbán Viktor számára készült, nem is került az ő tulajdonába. A Karmelitát a Fidesz-KDNP-kormány Magyarország mindenkori miniszterelnökének szánta, mint egy valóban reprezentatív munkahelyet, ahol külföldi államfőket, miniszterelnököket fogad majd a magyar miniszterelnök, mutatva, hogy igen, kezdjük felelni a fejünket, ahogy erről Csurka István beszélt egykoron.

És a teraszról – amiből most gúnyt csinált Magyar Péter – meg lehet mutatni Budapestet, a világ egyik legszebb fővárosát. Igen, volt egy kis műemlékvédelmi vita a terasz körül, hiszen eredetileg nem rendelkezett ilyennel a kolostor, de a szakemberek végül megértették a kérdés lényegét.

A bejárás, mint „közösségi élmény”, súrolta az ostobaság határát. Magyar Péter például belekötött abba, hogy a Karmelita nagy üvegablakai a városra néznek, és Orbán Viktor – munkatársaival együtt – onnan élvezhette ebéd közben a város panorámáját. Persze, megtehette volna, hogy lefedi fekete kátránypapírral ezeket az ablakokat, mert akkor nem keletkezne a luxizás érzése a választókban, és az új kormány tagjai sem vádaskodhatnának a kilátásra hivatkozva.

Orbán Viktor pontosan tudta, hogy nem lesz örökké Magyarország miniszterelnöke, azaz eljöhet, mint ahogy el is jött az az idő, amikor nem a Fidesz-KDNP adja a kormányfőt, neki pedig ki kell költöznie a Karmelitából. Senki sem szólna egy szót sem, sőt, az lenne a természetes a jobboldali szavazók számára is, ha most Magyar Péter venné birtokba a kolostort, ám ő nyilván jobban érezné magát egy belvárosi diszkóban, és legszívesebben onnan irányítaná az országot, illetve onnan, abból a perspektívából mutogatná rangos külföldi vendégeinek Budapestet.

Milyen kormányzás lesz ebből az anarchiából?

Sinkovics Ferenc - ]]>www.demokrata.hu]]>