Hermann Zsuzsa, Heller Ágnes lánya és az MTA Pszichológiai Intézetének a munkatársa (legalábbis a Facebook-oldala alapján) helyes fiatalokat keres az ötmillió fős megatüntetéséhez.

Pár nappal ezelőtt hírt adtunk arról az elsöprő erejű ]]>gigamega-tüntetésről]]>, amelyet Heller Ágnes szervez a nacionalizmus ellen. A megmozdulás célja, a "szolidáris" Európa megteremtése, amely gyakorlatban annyit tesz, hogy fogadjunk be úgy ötmillió muzulmánt és kétszer ennyi afrikai kecskepásztort.

A remek szervezést mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy Heller lánya felszólalókat keres. Az esemény Facebook-oldalán a következő kérdést tette fel a nagyérdeműnek:

A "helyes fiatalok" kategóriába beírták: Csintalan Sándort és Demszky Gábort is, ugyancsak kommentben előhozakodtak egy bizonyos Zsurzsán Anitával, aki állítólag egy fiatal erdélyi filozófus és aktivista. Az interneten keresgélve róla csak ]]>annyit tudtam meg, hogy kommunista]]>. De az nagyon.

A Facebook-népszavazáson Hermann is felajánlott pár lehetőséget azt illetően, hogy kik lépjenek fel a tüntetésen. Sajnálattal jegyzem meg, hogy az igazidemokratáknak benyalni igyekvő Stumpf András egy szavazatot sem kapott, sőt még a nevét is rosszul írták le. Jómagam Vona Gábort javasoltam.

Hermann Zsuzsa így vall önmagáról:

"1952. október 1-én pottyantott a gólya egy filozófus famíliába. Szüleim – Lukács György tanítványai – mesterükhöz méltó gondolkodás- és viselkedésmódjának köszönhetően viszonylag korán kiütközött lázadó természetem. Már kilenc éves koromban tüntetést szerveztem az énektanárnőnk ellen, aki igazságtalanul adott intőt egy osztálytársamnak, és a helyzet az idő múlásával csak fokozódott. 17 évesen az akkor betiltott Illés együttes melletti tüntetést kezdtem el szervezni (anyám telefonján), amitől persze szüleim pánikba estek és csírájában elfojtották.

1973-ban megismerkedtem egy híres ellenzéki figurával, sokat beszélgettünk arról, mit tehetünk meg és mit nem. Egyetlen mondatára emlékszem, ami attól kezdve meghatározta a figyelőkkel szembeni hozzáállásomat, valahogy így szólt: Ha figyelembe vesszük őket, azzal elismerjük a létezéshez való jogukat.

Attól kezdve nem vettem őket figyelembe. Csak éltem. Úgy ahogy nekem tetszett."