Ám addig is érdemes elgondolkodni azon a beismerő vallomással felérő javaslaton, amivel az MSZP lépett ki a placcra.

Azt szeretnék a politikai akcióval kikényszeríteni, hogy a közszférában senki ne kereshessen havonta nettó 150 ezer forintnál kevesebbet, a főiskolát végzettek esetében ennek az összegnek 175 ezer forintnak, az egyetemi diplomásoknál 200 ezer forintnak kellene lennie.

Az ember szeme könnybe is lábadna ennyi jóság hallatán, és máris rohanna a legközelebbi standhoz aláírni, ha nem élt volna át a ’89 előtti időszakot nem számolva is egy tucat évet szocialista kormányzással terhelten. Mert aki így járt, az nagyon is emlékszik még arra, miként falta föl a külföldi hitelekből kiizzadt, ám gálánsnak tűnő ötvenszázalékos közalkalmazotti béremelés átlagosan nettó tízezer forintnyi növekményét pillanatok alatt az infláció. Az különösebb közgazdasági ismeretek nélkül is sejti, hogy ezekkel a látványos akciókkal jobb óvatosan bánni, mert javarészt ennek köszönhettük, hogy a 2008-as válság mindenkinél kiszolgáltatottabb pénzügyi, gazdasági helyzetben találta hazánkat, amiből csak rendkívüli erőfeszítésekkel, a sokat szidott unortodox megoldásokkal sikerült mára kikecmeregni. Az én korosztályom értelmesebb része azt sem felejtette el, amivel szegény szüleinket hülyítette az azóta leváltott rendszer, mondván, azért olyan megalázóan alacsony a fizetésük, mert ingyenes az oktatás, ingyenes az egészségügy, olcsó a kenyér és a közlekedés. Majd javarészt ugyanazoknak a cinikus hazudozóknak köszönhetően minden elképesztően drága lett, miután pártjuk nevéből a munkást eltagadták, közben sokak még azt a kevés fizetésüket is elveszítették. Szóval nekünk riszálhatják magukat, a társadalom többsége legfeljebb a feloszlatásukat írná alá akkor is, ha kétszer ekkora számokat írnának a gyűjtőívekre.

De nem csupán az aláírásgyűjtés bizonyítja, milyen nagyvonalúan bánik ellenzékben a baloldal azokkal a költségvetési pénzekkel, amelyeket kormányon még előteremteni sem tud, nemhogy okosan elkölteni. Az az MSZP, amelyik nem szavazta meg a honvédség bevonását a magyar határ védelmébe, csak sunyi tartózkodásra futotta tőlük, a párizsi borzalom után rögtön felismerte a katonaság jelentőségét. Azonnali haderőreformot és létszámbővítést követelnek. Ők. Akik gyakorlatilag fölszámolták a maradékát is annak, ami a Varsói Szerződés operetthadseregéből megmaradt. Mit fölszámolták, a tényfeltáró újságírók évekig éltek a Honvédelmi Minisztériumot beárnyékoló botrányokból, az egyik volt minisztert és államtitkárát épp a napokban ítélték el.

Végezetül említsük meg az éhezést és a szegénységet mint szocialista közhelytoposzt. E két jelenség is abba a körbe tartozik, aminek kormányzás közben mindig az előidézésén munkálkodott a dicső élcsapat, míg ellenzékben emelt hangon kéri számon, miért nem szüntette már meg az aktuális kabinet, amit ők okoztak. Kétségtelen tény, hogy magasabb bérek mellett kisebb lenne a szegénység, még kevesebben alacsonyodnának le odáig, hogy enni sem adnak saját gyermekeiknek. De nehéz feledni Simon Gábort, aki miután elhelyezte több százmillióját különféle bankok számláin, fölvette a hajléktalanokéhoz képest túl jó állapotban lévő piros dzsekijét, és beállt az éhségmenet élére. Ettől a pillanattól kezdve ennek a csapatnak, ahol ez az ember elnökhelyettes lehetett, minden szava teljességgel hiteltelen ebben a témában. Különösen azzal a kormánnyal szemben, amelyik több mint háromszázezer gyermeknek naponta négyszer biztosítja az ingyenes étkezést jelenleg is, jövőre pedig megemeli az erre szánt keretet.
Reméljük ez lesz a végső ötletroham, amivel kívánunk ész által vezérelt, jó hangulatú aláírási ceremóniát mindenkinek.

Gajdics Ottó - ]]>www.magyaridok.hu]]>

Tisztelt olvasók! Legyenek olyan kedvesek és támogassák "lájkukkal" a Flag Polgári Magazin facebook oldalát, a következő címen: ]]>https://www.facebook.com/flagmagazin]]>
- Minden "lájk számít, segíti a magazin működését!

Köszönettel és barátsággal!