Fizessenek a háztartásbeli nők! Ha szülés után otthon maradnak, vagy ha nem is szülnek, csak eltartott feleségek lesznek, akkor fizessék vissza az állami oktatásukra költött összeget.

Egy tekintélyes svájci professzor vetette fel az ötletet, élénk reakciókat váltva ki vele. Én most azért tolakodnék ide az elképzelésével, mert Magyarországon az elmúlt években eldöntetlen, konszenzus nélküli vita zajlott arról, hogy visszafizessék-e a felsőoktatási költségeket azok, akik magyar diplomával a zsebükben külföldön keresik a boldogulást. A kormány hallgatóiszerződés-koncepciója, amely 20 éves időintervallumban ír elő legalább kétszer annyi ledolgozott évet Magyarországon, mint amennyi ideig az oktatás tartott, igazából elmaszatolja a problémát. Ki és hogyan fogja ezt mérni, és 2034-ben hogyan lesznek „elszámoltatva” az idén végző diákok? Szétszóródva a világban?

Tulajdonképpen mindegy is. A svájci Stefan Wolter felvetése ugyanis egészen más megvilágításba helyezi, helyezné ezt a problémát. Hiszen miről is van szó? Egy lényegében ingyenes, minimális költségtérítéssel üzemeltetett, valójában a magyar adófizetők pénzét költő felsőoktatási rendszer fölösleges kiadásainak megtérítéséről. Fölösleges abban az értelemben, hogy akibe „beleöltük” a pénzünket, az a közösség pénzéből neki adott értéket, a tudást külföldön a saját hasznára fordítja, vagy ha feleségként otthon marad, akkor egyáltalán nem is használja. Ha elmegy külföldre, ott dolgozik, ott adózik, akkor azt az országot segíti. Ott lesz nyugdíja azoknak, akik egyáltalán nem járultak hozzá az ő oktatásához. Az adójukkal. És abban az országban nem lesz belőle nyugdíj, ahol viszont kifizették neki a tudás megszerzését. Nézhetjük innen, onnan, de valahogy ez akkor sem stimmel.

Mint ahogy az sem stimmel, hogy ha valaki gyereket, gyerekeket szül, és aztán otthon marad, esetleg csak túl sokáig marad otthon, elértéktelenedik a tudása, és amikor szeretne, ha egyáltalán szeretne, akkor már nem is tud visszamenni dolgozni. De lehet, hogy nem is akar, mert a férje eltartja. Vagy csak abban hisz a családja, hogy anyaként kell helytállnia és így gazdagítania a közösséget. A „beleölt” költség, az ő oktatására fordított magyar adófizetői pénzek azonban így is, úgy is kiröpülnek az ablakon. Elherdálódik, fölöslegessé válik pénz, figyelem és energia.

Az ilyenek fizessenek – mondja a svájci professzor. A gondolat azért radikális és azért generál majd heves vitákat, mert Magyarországon például a külföldre távozó diplomások száma elhanyagolható a családokban eltartott, nem dolgozó, és így fölöslegesen kiképzett diplomások számához képest. Ha Magyarország kerek egy éven át, diáktüntetések hevességével rágta meg azt a kérdést, akkor miért nem gondoljuk végig ezt az aspektusát is?

Svájcban a felsőoktatásban diplomás nők 16 százaléka nem dolgozik, a férfiaknak pedig a 7 százaléka. Magyarországon még adat sincs erről a viszonyrendszerről. Soha nem jutott az eszébe senkinek. De figyelembe véve, hogy Magyarországon csaknem kétmillió munkaképes felnőtt nem dolgozik, könnyen lehet, hogy nálunk még a svájcinál is rosszabbak ezek a számok.

Kíváncsiak lennének rá?

Frei Tamás - metropol.hu