Ezúttal viszont tényleg egy cipőtalpban volt. Oda dugták. És ezúttal nem New Yorkban, hanem Afganisztánban. A két merénylő társalogva érkezett Kandahar tartomány kormányzósági épületének kapujába, és belépett a testet átvilágító úgynevezett body-scanbe. Amerikai találmány, használják is sok helyütt, főleg amerikai repülőtereken. De már itt-ott Európában is, és gondolom, nemsokára majd Magyarországon is.

A szerkezet fejtől talpig „levetkőzteti” azt, aki belelép. Terroristaelhárítás felsőfokon. Szisszenve csukódik a hajlított üvegajtó, aztán lézerszerű kék fény fut végig a testünkön, és kész is. Ha minden rendben, akkor felszállhatunk a repülőgépre. Tökéletes biztonságban, azzal a tudattal, hogy ezen a szerkezeten nem jut át az, aki rosszban sántikál.

Cserébe feladunk kicsit a személyiségi jogainkból, hagyjuk, hogy vadidegen biztonsági emberek a gyomrunkba is belelássanak. De aztán mégis itt ez a hír, ez a történet.

Afganisztánból hivatalosan már épp kifelé vonulnak az amerikaiak, de ennek ellenére titokban azért még mindig ők „figyelnek”. ők védik a kandahari kormányzót is, így az afgánok által üzemeltetett test-scan monitorképe pár száz méterrel távolabb, az amerikai katonai támaszpontra is befut. Úgyhogy ők nem vették észre. Az amerikaiak. Nem lehet az afgánokra kenni. Az amerikaiak bólintottak rá, ők mondták adóvevőn keresztül az afgán biztonsági tisztek fülébe beszélve, hogy rendben. Mehetnek. Nincs náluk fegyver.

És így lett vége. Pár nappal ezelőtt sok százmillió dolláros repülőtéri biztonsági beruházások alatt remegett meg a nyugati világban a talaj, mert visszanézve a képeket, tényleg nem lehetett egyértelműen látni a minipisztolyok bakelitmarkolatát és üvegszálas csöveit. Máshol sem lehetne. Repülőgépekre sétálhatna fel mostantól ilyen pisztolyokkal bárki bárhol. Legalábbis ezt gondolja a világ ijedősebb fele.

És lövöldözhetne úgy, mint Kandaharban ezek a merénylők tették. A cipőikből előkerült a kis fegyver, és azonnal lőttek a nagyobb fegyverért. Váratlanul és azonnal céloztak a kormányzó irodája előtt álló testőrökre, hogy elvegyék tőlük a géppisztolyt. Aztán már „megerősödve”, nagyobb tűzerővel törtek be az előszobába, öltek, gyilkoltak, lőttek és küzdötték magukat előre, a kormányzó felé.

A fegyverropogás zajára Kandahar első embere a WC-n keresztül menekült, folyt a vér, hétköznap, szerda délután volt. Mi talán épp a tavaszi kánikulára panaszkodtunk Magyarországon. A minipisztolyos gyilkosok végül a kormányzói iroda küszöbén akadtak el, ott érte őket pár percnyi csata után a halálos lövés. De majdnem bejutottak. Majdnem ott voltak.

Bár tudom, hogy az sokakat nem érdekel. Hiszen Afganisztán távol van, nem a mi bajunk, szinte már hallom is az indoklást, hogy az ilyen történeteket miért hagyják ki a lapszerkesztők. De a test-scan már a mi bajunk. És azzal bizony gond van. Az sajnos nem működik.

Frei Tamás - metropol.hu