A jobboldali sajtó keményen kikérte magának Konrád György HVG-ben tett „gyilkos” nyilatkozatát, amelyben felszólította Orbán Viktort, hogy vagy önként visszavonul Felcsútra vagy számoljon a „rejtelmes mozgásokkal”, melynek nyomán Nicolae Ceausescu sorsára juthat.

Dosztojevszkij szerint „a legmegátalkodottabb, legmegrögzöttebb gyilkos is tudja, hogy ő gonosztevő, vagyis a lelkiismerete szerint rossznak tartja a cselekedetét, jóllehet egy cseppet sem bánta meg.”

Azt nem gondolom, hogy Konrád György gyilkosnak képzeli magát, azt viszont igen, hogy a fenti üzenetében benne van a másik ember élete legtragikusabb végződésének lehetősége is. Önmagát veleszületett nárcizmusánál fogva eleve nem tarthatja gonosztevőnek, de gondolkodó emberként nyilván kristálytiszta előtte, hogy az általa vízionált és szövegével pszichésen támogatott leszámolás alávaló cselekedet. Ám miután a nyilatkozatot ő adta s a lapszerkesztési alapszabályok szerint megjelenés előtt még egyszer átnézhette s jóváhagyhatta, véletlenről nem lehet beszélni. S arról sem, hogy a kimondottakat megbánhatta volna.

Ahogy nem bánja a liberális sajtó sem, amely egy kukkot nem ejtett a nyilatkozat tűrhetetlenségéről. Németh Péter a Népszavában halál óvatosan felteszi ugyan a kérdést, „nem ment-e túl messze ezúttal Konrád, nem fordított-e hátat toleráns és liberális énjének.” Aztán – anélkül, hogy mélységesen elítélné a minősíthetetlen nyilatkozatot – azzal menti föl magát ez alól, hogy biztosan a mondat második felére tette a hangsúlyt, amikor Konrád Orbánt Felcsútra küldte. Németh persze nagyon is tisztában van vele, hogy csak egy gonosztevő beszélhet így, az ő lelkiismerete szintén „rossznak” tartja az elhangzottakat, elítélésről, ne adj Isten, elhatárolódásról ennek ellenére szót sem ejt.

Érdekes azonban az is, hogy Konrád György liberális elvtársai is kussolnak. Hallgat a véreskezű Lukács György óvodájából érkezett Heller Ágnes éppúgy, mint az SZDSZ egykori vezetőinek sora. Nem szól Kis János, nem szól Magyar Bálint, néma az egyébként Havas Henrik volt műsoraiban szívesen haknizgató s bármiből Orbán ellenes poént kreálni mindig kész Kuncze Gábor, hallgat a gyakorló politikusok közül is mindenki: a Kis János-fan Fodor Gábortól kezdve Gyurcsány Ferencen át Molnár Gyuláig mindenki. Szigetvári Viktor is legfeljebb az orrát piszkálja, Juhász Péter pedig a fütyülőjével babrál. El azonban senki nem ítéli Konrádot aljas nyilatkozatáért.

Bayer Zsolt nem véletlenül hívja fel a figyelmet arra a kapcsolódásra, amely a magas liberális értelmiséget képviselő Konrád György és a jobbikos aljanép vágyai között figyelhető meg. Az egyik azt írja A jövő pártja a Jobbik Facebook-csoport egymás közti üzenetében, hogy „Mesterlövészre kell gyűjteni, aki végre kinyírja már ezt a parazita büdös g-t”, a másik azt, hogy „vállalom ingyen is! De alibit biztosítsatok!”, a harmadik így beszél: „Fegyver, helyszín, időpont, a többit vállalom”.

Hogy kerülhet egy szintre a liberális felsőbbrendűség magát hegycsúcsokon illegető, szerintük kikezdhetetlenül legnemesebb lelkülete a lincselni, gyilkolni minden pillanatban kész csőcselék vérszomjas vágyaival. Netán ezek a lelkek egy tőről fakadnak? A csőcselék szellemi vezérei a jelek szerint azonnal megtalálják szövetséges talpasaikat, mesterlövészeiket, ha a hatalom megszerzésének erőszakos módjáról van szó. Azt ugyanis látják fent is lent is, hogy demokratikus úton ez nem fog menni.

Ezek után kifejezetten érdekes Kéri László gondolatainak egy részletét ideidézni, aki a következő következtetésre jut. „A sokféle veszélyforrás közül érdemes felfigyelni annak az egyre terjedő, durvuló stílusnak a jelentőségére, amelynek jegyében a szemünk előtt, szinte hétről hétre romlik a hangnem; ahogyan természetessé válik a személyek elleni korlátlan agresszió, ahogyan militarizálódik a hazai közéleti beszéd. Könnyű lenne minderre csupán annyit mondani: beérett a termés, a két és fél éven át folytatott kormányzati riogatás szükségképpen hozta magával a közélet eldurvulását.”

Nos, ez az igazi, a többség akaratát semmibe vevő liberálfasiszta válasz Konrád György szavaira. A kettős mérce mintapéldánya. Ha tehetnék, a kussolók bizonyára nyilvánosan meg is tapsolnák a Mestert. Mert azt mondják, amit Kornis Mihály anno: „Mi sokkal jobban gyűlölünk benneteket, mint ti minket.”

Ezzel sajnos nem tudunk mit kezdeni. Ha ők mondják, biztos így van. Okot ugyan nem adtunk rá, ezért változtatni sem tudunk rajta. Így kénytelenek vagyunk elfogadni a felkínált lehetőséget.

Kényszerű munkamegosztás, de változtatni nem tudunk rajta: mi építjük, óvjuk a hazát, ők gyűlölködnek. Mindörökké, ámen!

De azért lássuk be, mennyivel jobb ez így, mintha fordítva lenne!

Horváth K. József

]]>https://leander.blogstar.hu]]>