Ma 2024 július 21. Dániel, Daniella napja van. Holnap Magdolna napja lesz.
Ezért dühöngenek a franciák a hollywoodi Napóleon miatt

Ezért dühöngenek a franciák a hollywoodi Napóleon miatt

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve

Az alkotók átestek a ló túloldalára.

A 85 éves Ridley Scott alkotása a francia ikonról az év egyik nagy ígérete volt, ami beváltatlan maradt. Az angol rendezőlegendát elsősorban a napóleoni háborúk és csaták látványvilága, atmoszférája érdekelte, a címszereplőjéről nem igazán volt érdemi mondanivalója.

]]>Ridley Scott és egy nagyszabású történelmi projekt]]>: remekül hangzik, jobb és rosszabb filmeket is készített már a műfajban, ilyen volt az 1492 – A Paradicsom meghódítása, a Gladiátor, a Mennyei királyság és a Robin Hood, sőt 1977-es debütálása, a Párbajhősök is, ami konkrétan a napóleoni háborúk alatt játszódik. Ridley Scott és az életrajzi mozi: ebben a zsánerben viszont már nincs annyi tapasztalata a legendás rendezőnek. Az Amerikai gengszter nem rossz, de a rendező mégis inkább a látványvilág mestere, elég az olyan filmjeire gondolni, mint A nyolcadik utas: a Halál vagy a Szárnyas fejvadász. Scott két előző, már nyolcvanasként készített alkotása közül is a történelmi sikerült jobban: A Gucci-ház elkapkodott munka, Az utolsó párbaj viszont hibátlan.

A Napóleon 1793-ban kezdődik, amikor a címszereplő végignézi Marie Antoinette kivégzését. Mint kritikusok és történészek szóvá is tették, hősünk a valóságban nem volt ott. De ez nem is fontos, mivel nem a történelmi hűség, hanem a hitelesség számít. Tehát nem az, hogy mindez tényleg így történt-e, hanem hogy történhetett-e volna így is. (Egy másik, immár nevezetes pontatlanság, amikor Bonaparte ágyúval lő a gízai piramisokra az egyiptomi hadjárat során: Ridley Scott feláldozza a hűséget a szórakoztatás oltárán, amivel nincs is gond.) A francia forradalmat követően végigkövetjük a fiatal tüzérkapitány felemelkedését Toulon ostroma után, majd a történet kettészakad karrierre és magánéletre, mihelyst megismerkedik Jozefinával (Vanessa Kirby), akibe halálosan beleszeret. Az egyik szálon hatot látunk ]]>Napóleon]]> hatvanhat csatájából, Ridley Scott láthatóan itt érezte magát elemében. A mozivászonra megálmodott ütközeteknél a rendező ötszáz statisztával és tizenegy kamerával is dolgozott egyszerre. Ennyiben egészen biztosan felejthetetlen a film: ezeket a csatákat ilyen változatos nézőpontokból sosem láthatta senki.

A magánélet szála viszont már nem annyira Sir Ridley, mint inkább a forgatókönyvíró, David Scarpa játszótere, és itt vérzik el a film. Mintha a Napóleont gúnyoló korabeli újságcikkek filmes változata készült volna el, az ábrázolás minden, csak nem hízelgő, ezzel magyarázható a francia kritikusok fanyalgása is. Bonaparte egy papucsférj, csapnivaló szerető és politikus, aki egy idő után gyakorlatilag felfelé bukik a ranglétrán. Ha épp nem a csatatéren van, inkább sodródik az eseményekkel. Ez a fajta megközelítés is lehetett volna izgalmas, ha nem lenne egyoldalú, de alig látunk valamit Napóleon motivációiból, tehetségéből és karizmájából. Ebben Scott és a főszereplő, Joaquin Phoenix is ludas. Utóbbi a Gladiátor császáraként lejátszotta a vászonról a helyette is Oscarral jutalmazott Russell Crowe-t, itt viszont hiába alakít újra antihőst, élete szerepében jelentéktelenebb nem is lehetne, ezúttal őt feledteti a mellékszerepben Vanessa Kirby. Az alkotók szinte parodisztikus szemlélete csak ideig-óráig szórakoztató, és míg fél évszázada (például amikor Stanley Kubrick tervezgette a maga – el sosem készült – verzióját) még vagány lázadás lett volna, ma már biztonsági játék, hiszen hárommillió ember haláláért felelős Hitler-prototípusként ábrázolnak egy rég halott fehér férfit, pont úgy, ahogy az napjaink „felvilágosult” Hollywoodjában divatos.

Az alkotók tehát átestek a ló túloldalára, amikor címszereplőjük emberi esendőségét és gyarlóságát igyekeztek megvilágítani. Egy ilyen emblematikus történelmi figura kétféleképpen nyomhatta agyon Ridley Scottot: a túlzott tisztelet és rajongás formájában – vagy annak fordítottjaként, azaz túlkompenzáló tagadásaként, amiből az utóbbi valósult meg, a közönség kárára. Az Apple TV+ produkciójából Scott ígér egy hosszabb rendezői változatot is a streamingszolgáltató felületén, de ebből két és fél óra is bőven elég volt. Amennyire ostoba ötletnek tűnik következő projektje, a Gladiátor második része, annyival több benne a potenciál, hiszen ott nem köti majd meg ennyire a kezét a történelem. 

Borítókép: Joaquin Phoenix  a címszerepben (Fotó: AFP) 

Csiger Ádám - ]]>www.magyarnemzet.hu]]>

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Flag gondolja (36) Nagyvilág (1310) Nézőpont (1) Autómánia (61) Tv fotel (65) Heti lámpás (322) Belföld (11) Szépségápolás (15) Tereb (146) Egészség (50) Történelem (18) Mondom a magamét (7725) Alámerült atlantiszom (142) Életmód (1) Irodalmi kávéház (537) Politika (1582) Mozaik (83) Gasztronómia (539) Mozi világ (440) Sport (729) Titkok és talányok (12) Kultúra (9) Vetítő (30) Emberi kapcsolatok (36) Jobbegyenes (2825) Rejtőzködő magyarország (168) Gazdaság (713)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>