„A londoni Sohoban, november 6-án mutatta be a világ első, „nem bináris, transznemű” sörét a BrewDog, a különleges söreiről ismert skót sörgyártó cég.

A No Label nevű sör a sokszínűséget és az inkluzivitást volt hivatott reprezentálni. A sört olyan komlóból készítették, amely szüret előtt megváltoztatta nemét”. Mégpedig – derül ki az eredeti cikkből – nőből férfi nemű lett, de ez mindegy is. Ó, ha Hrabal ezt megérhette volna!

Hagyok egy kis időt a feldolgozásra, mert még én sem ocsúdtam fel a megdöbbenésből. Szóval az van, hogy a növényvilágban egyes fák, virágok, képesek termőből átváltani virágporzásra, és fordítva, de ez elég ritka jelenség. Az LMBTQ-társadalom azonban ezzel is próbálja igazolni a transzneműség létjogosultságát, mitöbb természetességét. A fenti hírben olvasható gyár olyan komlótobozokból főzte új sörét, amelyek nemváltáson estek át. Az új termékkel benyomultak a piaci résbe, megcélozva a transznemű sörfogyasztókat. Ha kezdik egy Almadovar-filmben érezni magukat, nem az én hibám, és a lényeg még csak most jön. A transz sör hírére azonban nem kezdtek spontán pride-olásba a melegek, mert nem tetszett nekik a sörgyár hirdetése.

Az egyik melegszervezet kijelentette, örül, hogy a sörgyár támogatja a transzneműeket, viszont tiltakozik a cég szóhasználata miatt. Szerintük ugyanis közösségük „transz” tagjai közül nem mindenki vált nemet, és a legtöbbjük nem azonosul sem a női, sem a férfi nemmel. Határeset, ahogy mondani szokták.

Ne vesszünk el a részletekben, a homoszexuális szervezetek nyelvének megértéshez ma már amúgy is szótár kell! Az LMBTQ-csoportok – amelyek most éppen LMBTQIA néven futnak -, heteroszexuális emberek számára értelmezhetetlen fogalmakat használnak, mint „skolioszexualitás”, „demiszexualitás”. Nincs ezzel sok dolgunk. Fábry Sándor mondta egyik műsorában nemrég a jelenségre utalva, hogy mindegy minek hívják magukat, úgyis csak az derül ki róluk, hogy „buzik”.

És ha nem is ássuk bele magunkat a transzneműek szubkultúrájába, azon azért érdemes elmerengeni néhány pillanatig, hogy milyen szakadék tátong a nyugati értelemben vett európaiság, és a mi – szerintük – bugris közép-európaiságunk között. Kontinensünk nyugati fele jelenleg a multikultiban erodálódik, és a PC-nyelvezettől már saját magát sem érti. Emblematikus figurái egyre inkább Marco Ferreri – A nagy zabálás című filmjének alakjaira, vagy Michel Houellebecq szexualitásban fuldokló szereplőire hasonlítanak. Hogy kizárólag a liberalizmus felelős-e azért, hogy Európa elveszítette józan eszét, még nem teljesen világos. Ha azokra az osztrák, német emberjogi aktivistákra gondolok, akik úgy üdvözölték az iszlám migránsokat, mint özvegy Kovácsné ’44-ben az őt később megerőszakoló szovjet katonákat, akkor a baloldali politikai erőknek elévülhetetlen felelőssége van az elhülyülésben. Tőlünk nyugatabbra mintha már senki nem lenne százas. Járványszerű ostobaság terjed a transznemű sörrel meg a színesbőrűeknek készített ragtapasszal. Közben meg észre sem vesszük a nemi identitás keresés elmebajával együtt járó értékfeladást. Egy öngyilkos szektában is pozitívabb a jövőkép, mint most Európában. Ha majd az Oktoberfesten langyos transz sört csapolnak a bajor bőrgatyások, akkor már nem ússzuk meg.

]]>www.magyaridok.hu ]]>- Szikszai Péter