Ma 2024 július 13. Jenő napja van. Holnap Örs, Stella napja lesz.
Eljött az ideje Horthy Miklós tisztességes megítélésének

Eljött az ideje Horthy Miklós tisztességes megítélésének

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve

A volt kormányzó ellen felhozott vádak túlnyomó részét a bolsevik propaganda ihlette.

Valahányszor előtérbe kerül vitéz nagybányai Horthy Miklós neve Magyarországon, azonnal megszólal az a hisztérikus kórus, amely antiszemitizmust és fasizmust emlegetve gondoskodik a volt kormányzó nevének lejáratásáról. Ez a gyakorlat a kommunista-szocialista időkből ered, amikor szó sem lehetett tárgyilagos vélemények és elemzések hangoztatásáról. A marxista–leninista diktatúra több mint három évtizede letűnt, ám egy szűk kör vonatkozásában továbbra is erős a Horthy Miklóssal kapcsolatos negatív beidegződés.

 

Százötvenöt évvel ezelőtt, 1868. június 18-án, Kenderesen született nagybányai Horthy Miklós, akinek a neve egyesekben barátságtalan indulatokat, a magyarok többségében viszont tiszteletet és nagyrabecsülést ébreszt. Számtalan érv és bizonyító erejű történelmi tény szól amellett, hogy Horthy tisztességes, keresztény, hazájáért és népéért komoly áldozatokra kész államférfi volt, aki a legnehezebb időkben is vállalta a kormányzással járó megpróbáltatásokat.

Régóta nyilvánvaló, hogy az ellene felhozott vádak túlnyomó részét a bolsevik propaganda ihlette, ennek ellenére vannak, akik valamiféle zsigeri beidegződésből ma is szajkózzák a rágalmakat.

A rágalomhadjárat részének volt tekinthető az a csaknem húsz évvel ezelőtt megjelent könyv is, amelynek a bemutatóját 2004 őszén a budapesti Holokauszt Emlékközpontban tartották (a rendezvényen magam is részt vettem). A Titkos alku című, magánkiadásban megjelent könyv nem állított kevesebbet, mint hogy Hitler és Horthy között Klessheimben, 1944. március 18-án titkos alku jött létre, amelynek értelmében Horthy kormányzó vállalta a magyarországi zsidóság mielőbbi, maradéktalan deportálását, cserébe Magyarország szuverenitásáért. A szerző koncepcióját megvilágította ez a kijelentése: „Ha Horthyt oda lehetne helyezni, ahová való, akkor a magyar politikától jelentős erőt vennénk el.”

Ez a megjegyzés jól jelezte a magyar kormányzóval szembeni elfogultságot. Horthynak a zsidósághoz fűződő viszonya nem volt ellenséges, miként azt egyesek mániákusan ismételgetik.

Épp ellenkezőleg, több zsidó családdal ápolt szívélyes kapcsolatokat. Klessheimben nem kötött a zsidóság rovására semmiféle alkut, a kormányzóságot – megnyirbált jogkörökkel – pedig azért vállalta a német megszállás után is, mert attól tartott, hogy a lemondását követően egy nácibarát kormányzó lép a helyére.

A korábbi zsidótörvények miatt a zsidóság jogosan neheztel Horthy Miklósra, azonban a kormányzó épp ezekre hivatkozva utasította el Hitler deportálásokra vonatkozó követelését. Horthy Miklós nem volt háborús bűnös, ilyen vádat akkor sem emeltek ellene, amikor a győztesek nagyítóval keresték a bűnösöket. Portugáliai emigrációja alatt nyugaton élő, jómódú zsidó családok is támogatták. A becsületes magyar kormányzó ugyanis hosszú hivatali idejében nem gyarapította vagyonát, és külföldi bankszámlákat sem hozott létre − ellentétben sok más vezető politikussal.

Annak idején felkerestem Stark Tamás történészt, a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének főmunkatársát (1995-től 1996-ig a washingtoni Holokauszt Emlékmúzeum ösztöndíjasa volt), és arra kértem, nyilatkozzon az Adolf Hitler és Horthy Miklós második klessheimi tárgyalásával kapcsolatos feltevésekről. Kíváncsi voltam arra, hogy szerinte az 1944. március 18-i találkozó szólhatott-e másról, mint amiről a történészek eddig tudtak. Stark Tamás akkor közölte, hogy a történészek a második klessheimi tárgyalásokról elég pontos információkkal rendelkeznek.

Nincs okunk feltételezni, hogy olyan titkos, szóbeli megállapodásokra is sor került, amelyekre azóta ne derült volna fény –  mondta a történész. – Ezeken a tárgyalásokon nem a magyarországi „zsidókérdés” német típusú megoldása volt az elsődleges téma, hanem a Kállay-kormány német szemszögből való megbízhatatlansága. 

Német ügynökök ugyanis korábban már felderítették, hogy a Kállay-kormány titokban tárgyalásokat folytatott a nyugati hatalmakkal annak érdekében, hogy kivezesse az országot a háborúból. Hitlerék a Kállay-kormány elmozdítását és egy számukra megbízható új kormány felállítását akarták elérni. Elsősorban erre akarták rávenni Horthyt.

 

A történész szerint a zsidóság totális deportálásáról nem volt szó, ez a tárgyalásokon nem merült fel. Arra a kérdésre, hogy helytálló-e a feltételezés, miszerint Horthy sürgette a deportálásokat, Stark Tamás így felelt: Horthy ez idő tájt a zsidókérdésben passzivitást mutatott. A zsidókérdést teljes mértékben a kormány hatáskörébe utalta. Korábban több zsidótörvényt is életbe léptettek Magyarországon, de amikor a német megszállás után a holokauszt teljes valóságában kibontakozott, akkor már nem törvények, hanem rendeletek születtek. Horthy a rendeleteket sem írta alá. Később viszont feladta a passzivitását.

Horthy az úgynevezett csendőrpuccs időszakában ismét aktívvá vált. Ezzel kapcsolatban a történész a következőket mondta: Ennek sok oka lehet. Tudjuk, hogy még a csendőrpuccs előtt, kerülő úton eljuttatták hozzá az auschwitzi jegyzőkönyvet. Ezen keresztül szembesült a Magyarországról elszállított zsidók tömeges megsemmisítésének valóságával. (…) Horthy a koronatanács június 26-i ülésén kezdeményezte a deportálások leállítását, valamint Endre László és Baky László belügyi államtitkárok menesztését. A július 7-i úgynevezett csendőrpuccs még inkább ebbe az irányba mozdította. Az esztergomi páncéloshadosztály néhány egységének segítségével eltávolította a csendőröket, és megakadályozta a fővárosi zsidóság elhurcolását.

Arra a kérdésre, hogy az ország, illetve a zsidóság szempontjából miként alakult volna a helyzet, ha Horthy Klessheim után lemond, Stark Tamás ezt válaszolta: Horthy játszott a lemondás gondolatával, de azután elállt ettől, mert Hitler ügyes taktikával azt ígérte neki, hogy ha Magyarországon a belpolitikai helyzetet, illetve a frontot stabilizálják, akkor a német csapatok elhagyják az országot. Horthy azt gondolta, hogy a németek kivonulását követően visszanyerheti a cselekvési szabadságát, és kivezetheti az országot a háborúból, aminek persze nem volt realitása. A zsidóság szempontjából feltételezhetően rosszabb lett volna a helyzet, mert ebben az esetben a deportálást, ami addig rekordsebességgel zajlott, teljesen végrehajtják, és annak a budapesti zsidóság is áldozatául esik.

 

Elérkezett az ideje Horthy Miklós tisztességes és tárgyilagos megítélésének, érdemei elismerésének. Eleget hallottunk a „bűneiről”, de nem kellene örök időkre eltűrni azokat a marxista ihletésű rágalmakat, amelyeket radikális hangoskodók szűk csoportja rendre ismételget, valahányszor Horthy történelmi szerepének megítélése szóba kerül.

Bánó Attila

A szerző író, újságíró

]]>www.magyarnemzet.hu]]>

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Rejtőzködő magyarország (168) Nézőpont (1) Emberi kapcsolatok (36) Mondom a magamét (7708) Egészség (50) Politika (1582) Vetítő (30) Mozi világ (440) Titkok és talányok (12) Mozaik (83) Történelem (18) Alámerült atlantiszom (142) Kultúra (9) Heti lámpás (322) Tv fotel (65) Gazdaság (713) Gasztronómia (539) Belföld (11) Autómánia (61) Nagyvilág (1310) Irodalmi kávéház (537) Életmód (1) Tereb (146) Sport (729) Szépségápolás (15) Flag gondolja (36) Jobbegyenes (2823)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>