Ma 2025 május 01. Fülöp, Jakab napja van. Holnap Zsigmond napja lesz.
Drukkoljunk-e Friedrich Merznek?

Drukkoljunk-e Friedrich Merznek?

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve

A FÖLD ÁRNYAS OLDALA — A migráció lesz a következő évek egyik sorsdöntő kérdése Németországban.

Miután a keresztény uniópártok tető alá hozták a szociáldemokratákkal a nagykoalíciós szerződést, már csak néhány formaság választja el Friedrich Merzet attól, hogy május elején Németország következő kancellárja legyen. Az idén hetvenéves, kereszténydemokrata politikus – Helmut Kohl óta az első katolikus német kormányfő – pályája húsz évvel ezelőtt komoly törést szenvedett. A volt Bundestag-frakcióvezető Merz Angela Merkel előretörésével szorult a háttérbe, hogy tehetségét aztán a magánszektorban kamatoztassa (szó szerint is.)

A német nagypolitika hosszú évek óta szenvedi már, hogy Merkel tizenhat éven át tartó kancellársága az olyan középszerű figuráknak biztosított csak helyet, akiknek legfeljebb az árnyéktűrő képességük volt kiemelkedő. A kereszténydemokrata CDU olyanokkal kísérletezett, mint a Merkel-epigon Annegret Kramp-Karrenbauer vagy a viccnek is rossz 2021-es kancellárjelöltjük, Armin Laschet. 

Végül az „országos megoldás” 2021-ben Olaf Scholz, Merkel volt hamuszürke SPD-s helyettese lett, aki bő három éven mosolyogta végig nemcsak Németországnak, de egész Európának is sok kárt okozó szociáldemokrata-zöld-liberális koalícióját. 

Ennek szerencsére vége. De örülhetünk-e mi Merznek? 

Nem könnyű kérdés, mégpedig több okból sem. 

Merkel ismert és e hasábokon is sokat emlegetett balfordulata után Merz a CDU-n belül konzervatív alternatíva maradt, majd a párt konzervatív platformja, az Értékek Uniója sokáig hiába sürgette a pártelnökké választását. De amikor pedig ez végül megtörtént, Merz nem igazolta a várakozásokat, mai helyzete a 2025 februári választási győzelme dacára még a saját pártján belül sem könnyű. Nyilvánvaló, hogy a szocdemekkel együtt kormányozva jobboldali fordulatáról nem is beszélhetünk. 

Merz Ursula von der Leyen európai bizottsági elnök párttársa, Manfred Weber néppárti vezető pedig a CDU szoros szövetségese, a bajor CSU politikusa. Miközben a Zöldeknek, Európa legelborultabb pártjának a berlini kormányból való kikerülésével számíthatunk talán az eddiginél jobb magyar–német kapcsolatokra, kérdés, milyen taktikát választ a CDU-s kancellár (és szintén kereszténydemokrata külügyminisztere) a 2026-os magyar választási kampány előtt, miközben Magyar Péter és tiszás párttársai a CDU/CSU-val működnek együtt Brüsszelben?   

Nemcsak Merz sorsát, hanem a magyar gazdaságot, az autóipart, a beszállítókat is érinti a kérdés: stabilizálni tudja-e az új kormány a gyengélkedő német gazdaságot? 

De nézzünk most csak egyetlen szakpolitikai kérdést, az egyik legfontosabbat, a migrációt, mert ez hosszú távon is érinti Európa jövőjét.      

A következő évek dönthetik el, hogy csupán filológiai különbség, utóbb majd jelentéktelennek bizonyuló hangsúlyváltás van-e a Scholz, illetve a Merz vezette kabinetek koalíciós szerződései között, avagy a következő szöveghelyek érdemi, a kijózanodás jeleit mutató változásokhoz vezetnek el a német bevándorláspolitikában.  

Scholzék „jelzőlámpa-koalíciójának” ]]>2021-es szerződésében]]> a pártok még így fogalmaztak: 

Összeköt bennünket, hogy Németországot sokszínű bevándorlótársadalomnak értjük.

A bevándorlásellenes Alternatíva Németországért (AfD) jelentős előretörését eredményező mostani Bundestag-választások után létrejött nagykoalíció pedig ]]>ebben állapodott meg]]>

Bevándorlásbarát ország akarunk maradni, és vonzóvá akarjuk tenni a munkaerőpiacunkon a képzett (munkaerő) bevándorlás(á)t. Németország ezáltal egy más, következetesebb irányt követ a migrációs politikában. A szociális rendszerbe való bevándorlásra ösztönzést világosan vissza kell szorítani.

Ezt csak úgy lehet érteni, hogy innentől kezdve Németország mondja meg, milyen külföldiekre van szüksége, nem pedig a külföldiek, hogy milyen Németországra. (Az európai uniós munkavállalók, köztük a magyarok, ebben az értelemben nem számítanak külföldinek. Ők szabadon letelepedhetnek, ha el tudnak helyezkedni a munkaerőpiacon.) 

Németország 84 millió lakójából ma mintegy 25 millióan bevándorló-hátterűek (legalább az egyik szülőjük részéről), 15 millióan az utóbbiak közül pedig külföldiek. A muszlimok számát 5-6 millióra teszik. 

Sok múlik majd azon, hogy Merz vezetésével:

Érvényt tudnak-e valóban szerezni az elutasított menedékkérők kiutasításának?  

Az eddiginél jobban integrálni tudják-e a már letelepedett muszlimokat, csökkentve a terrortámadások és más bűncselekmények számát?   

Lehet-e számítani a letelepedettek asszimilációjára, vagyis arra, hogy az érkezőknek alkalmazkodniuk kell a németek „domináns kultúrájához”, a Leitkulturhoz? (A fogalmat az ezredfordulón éppen Merz vetette be, nem kis vihart keltve.) 

Lesz-e világos politika arra, hogy mi legyen az olyan, tömegével befogadott menekültekkel, akiknek származási országában helyreáll a rend, így nincs már mi elől menekülniük? Ez potenciálisan Szíriát és Ukrajnát is érintheti majd; Németországban jelenleg mintegy egy-egymillió szíriai, illetve ukrán állampolgár él. Mi történik, ha vagy az ő képzettségük, a munkavállalásra való hajlandóságuk, vagy pedig a német gazdaság helyzete nem teszi lehetővé, hogy eltartsák magukat és családjukat? 

Ezek most még kérdések. 

De a fősodorbeli német politikának tudnia kell – és a józanabb része tudja is –, hogy az AfD a nyomukban van. A jobboldali bevándorlásellenes párt az idei választásokon már több mint tízmillió szavazott kapott, megkétszerezte és húsz százalék fölé növelte a támogatottságát a 2021-es szavazáshoz képest. 

Márpedig az AfD februári választási programja az új koalíciós szerződésnél keményebben fogalmaz: 

Egy olyan egzisztenciális kérdésben, mint a bevándorlás, saját szabad elhatározásunk alapján, nemzeti szinten kell dönteni. Ez azt jelenti, hogy egyedül Németország dönti el, ki jöhet Németországba. A határellenőrzést és az ehhez kapcsolódó visszautasításokat a szuverén államok magától értetődő jogának kell tekinteni. Az AfD az eddigi migrációs politika világos visszafordítását fogja bevezetni.

(Ugyanakkor ők is megerősítik: ez nem érinti az uniós állampolgárok szabad mozgáshoz való jogát.) 

Összességében: Merz papírforma szerint nem a „mi emberünk”, de még az lehet belőle, ha a magyar kormány szempontjait tiszteletben tartva áll hozzá kapcsolatainkhoz, távol tartja magát a jövő évi magyar választási kampánytól, és az európai (közte a magyar) érdekeknek megfelelő eredményeket ér el a gazdaság fellendítésében és az unión kívülről való migráció visszaszorításában.

Szőcs László - ]]>www.magyarnemzet.hu]]>

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Gasztronómia (539) Történelem (19) Politika (1582) Mozi világ (440) Mozaik (83) Heti lámpás (375) Életmód (1) Nagyvilág (1310) Irodalmi kávéház (543) Egészség (50) Alámerült atlantiszom (142) Tereb (146) Kultúra (9) Gazdaság (735) Belföld (11) Vetítő (30) Szépségápolás (15) Tv fotel (65) Rejtőzködő magyarország (168) Nézőpont (1) Sport (729) Jobbegyenes (2966) Mondom a magamét (8294) Autómánia (61) Flag gondolja (38) Emberi kapcsolatok (36) Titkok és talányok (12)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>