A Nemzeti alaptanterv tervezetéhez most boldog boldogtalan hozzászól.

Dragomán is kifejtette, hogy ő bizony mennyire a boldogtalanok közé tartozik. Szerencsére ő (is) pontosan tudja, hogyan kell az iskolákban tanítani, nevelni. És ezt a véleményét, több mint 3000 karakterben (a facebookon!) meg is írta.

Nem azért, hogy ezt azután az Index, a szócső, a bömbölő ballib propaganda erősítője lehozza címlapon. Vagy lehet, hogy mégiscsak azért? Ingyen PR? Ez a NAT szerinte száraz, unalmas, szinte taníthatatlan, nem személyre szabható, gyanakvó, poros és bizalmatlan.

Ahogy Dragomán is? De ki olvas manapság Dragománt? Én! Pontosabban: sajnos megkíséreltem. Egyszer.

Az volt az érzésem, hogy Dragomán, az írókolosszus, ugye, (ebben a regényében) azért ír, mintha az lenne az célja, hogy mindenkit elijesszen az irodalomtól és az olvasástól. Vagy csak a fiatalokat?

Egy 3000 karakteres mondata – volt benne vessző rendesen – számomra azt sugallta, hogy nem meri befejezni azt, mert attól fél, az olvasó a pontnál majd leteszi regényét és soha többé nem veszi kézbe.

Mit mondjak? Jogos volt a félelme!

Az Index olvasói meg bizonyára zabálják, és nyilván ők vannak többen, így jogos az "aprócska" PR a ballib fakenews portál címlapján, csengettyűznek az érmék az író zsebében... Nekem Dragomán száraz, unalmas. És olvashatatlan.

Pedig bizonyára nem is alaptantervnek szánta regényét.

Üdvözlet, KJ