Ma 2019 december 14. Szilárda napja van. Holnap Valér napja lesz.
0b05ca554ff674b81e43793551efa9e2.jpg

Bognár József: A Jelenések könyve és az élet

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve

Jézus nem nyújtott eszményt az államra és a nemzetre. Azt mondta: "Adjátok meg a császárnak, ami a császáré..." Tehát az embernek teste feletti uralmát ráhagyta a császárra, és ez szörnyű veszéllyel fenyegette és fenyegeti az emberi értelmet és lelket.

A keresztények már i.sz. 60 körül is egy igen balvégzetű szektát alkottak. Nekik is, mint mindenkinek, áldozatot kellett bemutatniuk a császárért. Jézus pedig hatalmat is adott a császárnak, hogy ezt kikényszeríthesse keresztény alattvalóitól. Jézus persze ilyen áldozatra aligha lett volna hajlandó. Ahogy sok keresztény is megtagadta ezt, és inkább a halált választotta. Tehát kezdetben igen nehéz helyzetben voltak a keresztények, mert kereszténynek lenni halált jelentett a Római Birodalomban. Érthető, hogy János evangélista nem látta távolinak azt az időt, amikor minden keresztényt megölnek. Így nem is lehetett egy keresztény számára más esemény, mint a második eljövetel, a feltámadás várása, a bosszú.

Jézus tehát hibát követett el, mikor azt mondta, hogy a pénz a császáré. Mert a pénz: kenyér és élet, és ez nem lehet senkinek sem a tulajdona. A pénz hatalmat is jelent, és gyalázatos dolog hatalmat adni az ellenségnek.

A császár tehát, nyilvánvaló volt, hogy előbb vagy utóbb "megbecsteleníti" a keresztények lelkét. De Jézus csak az egyént látta, csak arra volt tekintete. János evangélista volt az, aki a keresztény állam látomását megfogalmazta a Római Birodalommal szemben, a Jelenések Könyvében. Ez a keresztény állam létrejöttével az egész világ pusztulását hozza magával, és a szentek, a vértanúk uralmát a maguk testetlen dicsőségében. A földi hatalom eme elpusztítása felé már igen szépen haladunk. E pusztítás élén pedig vértanúk állnak a maguk hideg, hátborzongató, fanatikus erényükkel.

Mi tudjuk, milyen az, amikor ilyen vértanúk uralkodnak - Szt. Istvántól Kádárig. A zsidóság még csak önmagát szakította ki a világ egységéből, a kereszténység az egész emberiséget akarja a kozmikus kapcsolataitól megfosztani. A zsidó hit szakítás az emberiséggel; a keresztény hit pedig a kozmosszal. Mindkettő szemben áll a világgal és annak törvényeivel. Ha úgy tetszik: mindkettő eretnekség.

Nem lehet az ember pusztán egyén. Az állam nem egyénekből épül fel. az állam nem lehet keresztény, mert az állam: hatalom, amelynek őriznie kell határait és saját jólétét. Ha pedig ezt elmulasztja, akkor elárulja saját polgárait. Minden polgár a világi hatalom eleme. Lehet valaki pusztán keresztény, de mivel egy állam, egy nemzet tagja, így a világi hatalom eleme is. Az ember közösségi lényként akkor teljesedik be, ha hatalmi érzéke kielégül, ha hazája arisztokratikusan felemelkedik a hierarchiában, és ebben megleli saját helyét is. De ha hazája demokratikus, akkor egész életében annak lesz megszállottja, hogy beavatkozzon, és másokat megakadályozzon abban, hogy azt tegyék, amit jónak látnak. Ez a modern demokráciák helyzete - a folytonos erőszakoskodás.

A demokráciában a hatalom helyét az erőszakoskodás foglalja el. A modern keresztény állam lélekpusztító, nincs organikus teljessége, csak a semmiben lebegő egyénekből áll. Egy hierarchikus államban minden rész organikus és létfontosságú, ahogy az ujjam az én létfontosságú, organikus részem. A demokráciában minden kicserélhető, semminek nincs helye és súlya. A demokrácia torzszülött, hiszen egymástól elszigetelt, különálló részekből áll. Ezek az egymással "súrlódó" részek csak saját teljességüket hangsúlyozzák.

Ha csak az egyént vesszük figyelembe, és tagadjuk a közösségben betöltött hierarchikus helyét, ez hosszútávon veszélyes. Ez anarchiához vezet.

De hogy talán mégsem ennyire rossz és reménytelen a helyzet, az azért van, mert a közösség, az állam ma sehol sem csak keresztény, hanem léteznek bizonyos organikus kötöttségek is. Nem sikerült még mindent elpusztítaniuk.

Ha csak az egyéni önmegvalósítás útját választod, akkor legjobb, ha kolostorba vonulsz, vagy a Nirvánába. A Jelenések Könyve is idemutat. Az ő szentjei alkalmatlanok a földi életre. A Jelenések Könyve bemutatja a keresztényt az állammal, a világgal, a kozmosszal kapcsolatban. Mindegyikkel szemben csak a gyűlöletet sugalmazza, megparancsolva, hogy pusztítsuk el. ez a kereszténység, a demokrácia sötét oldala, amelyet nap mint nap látunk magunk körül. Ez öngyilkosság, egyénileg és tömegben egyaránt. Ez kozmikus öngyilkosság.

De a kozmosz nincs az embernek kiszolgáltatva, és a Nap sem pusztul el azért, hogy keresztény "eszméink" kedvébe járjon. Elpusztulni pedig mi sem akarunk. Ezért adjuk fel fonák helyzetünket, mint keresztények, mint önmagukba bezáródott individualisták, mint demokraták. Találjuk meg azt az utat, amely megengedi, hogy boldogok és békések legyünk, ne boldogtalanok és zaklatottak! A Jelenések Könyvében a természetellenesség lepleződik le. E természetellenességet utasítjuk el a kozmosszal, az emberséggel, a nemzettel, a családdal, a világgal kapcsolatban. E kapcsolatok irtózat tárgyai a Jelenések Könyvében. De nekünk ezek a legfontosabbak.

Nekünk nem kell a Jelenések Könyvének az öngyilkossága. Még akkor sem, ha utána állítólag önmagunk is megdicsőülünk.
De a Jelenések Könyvében le is lepleződnek a dolgok, amik után vágyik az ember. Mert amit ők el akarnak pusztítani: a Nap, a csillagok, a világ, minden hatalom, minden, ami nemes és felemelő, a szerelem, a barátság, egészen az utcalányig, és mindnyájunk, akik "nem térünk meg", arra valójában ők vágynak a legjobban. Mert az ember a teljességet, a lét teljességét akarja, nem lelke elszigetelt üdvözülését. Az ember biztosan csak egyszer él. És ez a csoda: élni, és a legnagyobb csoda pedig a legélénkebben és a legtökéletesebben élni. Mindegy, mit tudnak a meg nem születettetek és a halottak. Ők ugyanis nem ismerik a testben élni gyönyörűségét.

Hogy mi lesz utána? Ez a halottak ügye. De mi itt és most egyszer élünk. Örüljünk ennek, és annak, hogy a világmindenség része vagyunk. A Nap részei vagyunk, a Föld részei vagyunk, az emberi faj részei vagyunk, és a lelkünk a nagy emberi lélek organikus része. Ahogy szellemünk a népünké, saját valónkban pedig a családunk része vagyunk. Tehát egy nagy Egész részét képezzük, és ez elől nem bújhatunk ki. De ha mégis megtagadjuk a kapcsolatainkat, például keresztények leszünk, akkor a semmibe hullunk, szánalmasak leszünk, és elveszítjük ezt az egy életünket is.

Napkelet, 1991. február

]]>www.antidogma.hu]]>

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Történelem (13) Politika (1571) Kultúra (4) Emberi kapcsolatok (36) Tereb (138) Szépségápolás (15) Mondom a magamét (4155) Nagyvilág (1440) Belföld (5) Sport (729) Rejtőzködő magyarország (171) Flag gondolja (33) Mozaik (42) Egészség (50) Heti lámpás (221) Életmód (1) Jobbegyenes (1652) Autómánia (61) Gazdaság (633) Vetítő (37) Mozi világ (440) Irodalmi kávéház (474) Tv fotel (65) Alámerült atlantiszom (142) Gasztronómia (539)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>