Hónapokkal ezelőtt, amikor cikket írtam a Szabad Európa Rádió magyar adásának újraindításáról, magam sem hittem, hogy hamarosan a Deutsche Welle magyar adásának indulásáról is beszámolok majd. Férfiasan megmondom, fogalmam sincs, a Szabad Európa magyar médiakommandója felállt-e, megkezdte-e működését.

Az igazat megvallva egyetlen embert sem ismerek, aki vágná a centit, pipálgatná a napokat a naptárban, tűkön ülne, hogy a bideni demokráciaexport gyümölcseit végre leszakíthassa. És abban sem vagyok biztos, hogy lesz élő ember a földön, aki ezekből – az amerikai és német titkosszolg… izé, kormány által szponzorált – médiatartalmakból tudna meg bármit is Magyarországról.

De hiszen nem is ez a cél. Ami a Deutsche Wellét illeti, már rögtön az induláskor bődületes ellentmondással nyitottak. Saját bevallásuk szerint „a magyar média sokszínűségének javítása a céljuk”, ugyanakkor – nyilván merő véletlenségből – a német csatorna egyes tartalmait a 24.hu, a hvg.hu, a Telex, az ATV is terjeszteni fogja. Csakhogy ez így sehogy sem jó. Ha valóban sokszínűvé szeretnék tenni a hazai médiát, a Demokratával, a Magyar Nemzettel, a Karc FM-mel és a Hír TV-vel kellett volna hírcserés ügyletet kötniük a már nem nyomasztó, de mégis kétségtelen baloldali médiafölény ellensúlyozására. Figyeljük meg azt a bájos körülményt is, hogy a Deutsche Welle kereskedelmi, illetve magánszektor által működtetett médiumokat választott partnerül. Nem azt mondták, hogy csinálnak egy párhuzamos magyar közmédiát, hanem kiválasztották a hazai médiaélet néhány baloldali szereplőjét, és guruló eurókkal, birodalmi segélycsomagokkal segítik borzasztóan őszinte sajtószabadságharcukat a narancsos elnyomás ellen.

Vicces az is, hogy a Deutsche Welle fejleszt, de azért annyira nem, hogy anyagilag nagyot bukjon. Ennyit nem ér meg a lázadók segélyezése. A németekre mindig jellemző racionalitás, rossz nyelvek szerint gyűjtögető hajlam ezúttal is látványosan kibukkant a sztoriból. Meglehetősen beszédes, hogy saját televízió vagy rádió helyett beérik egy Facebook-, illetőleg YouTube-csatornával. Azt olvasom, hogy ez utóbbi platformon vannak már ütős, elszánt Deutsche Welle-demokráciakommandók lengyel és román nyelven. A román videókat például nem kevesebb mint kétezer (!) feliratkozó kíséri figyelemmel a húszmilliós országban.

Hát, nem is tudom. Nekem például 13 ezer követőm van Facebookon, és azért csak ennyi, mert többször le- és feliratkoztam, nyilván lehetne már 30 ezer is. Mindebből az következik, hogy jelenleg úgy hatszor színesebb vagyok médiaügyileg, mint a Deutsche Welle a keleti front román szakaszán. Ebből pedig egyenesen adódik, hogy lehetnék én is a Deutsche Welle médiapartnere, olyan nézettséget biztosan elérnének velem, mint a román demokratákkal. Ha megtalálnak az ajánlatukkal, elgondolkodom, de máris jelzem, hogy Bach német, nem pedig európai zeneszerző, és nem csak Hitlert tartom a második világháború felelősének. Vajon így is kellek? 

Bárhogyan is tűnődöm, egyszerűen nem értem, honnan veszi a bátorságot egy nyugati közszolgálati médium, hogy beleavatkozzon más országok sajtóviszonyaiba. Mi lenne, ha magyar nagyvállalatok szponzorálásával a magyar közszolgálati csatorna nagy dérrel-dúrral megérkezne Berlinbe vagy Bonnba, hogy médiaügyileg felszabadítsa az álhírektől sújtott német nemzetet? A birodalmi logika szerint azonban mindent szabad. Történelmi tapasztalataink alapján a német kormány lehet náci, kommunista vagy éppen liberális, mániákusan területi és eszmei expanzióban gondolkodik. Nem férnek a bőrükbe, nekik muszáj felszabadítani valakit. Hogy közben mára teljesen elveszítették magukat, nyilván mellékes, pedig láthatóan ők szorulnának segítségre.

A Deutsche Welle és a Szabad Európa magyarországi terjeszkedése önmagában persze nem hír, de ha egy nagyobb projekt részének tekintjük a beruházásokat, akkor már érdemes a figyelmünkre. Egy évvel az országgyűlési választások előtt voltaképpen természetes, hogy Biden, Merkel és a brüsszeliták már semmit sem bíznak a véletlenre. A magyar népet muszáj felvilágosítani, átnevelni, hiszen még nem bűnhődött eleget, most is külön utakon jár, a teljesen kiszámíthatatlan lengyelekkel együtt, akik érthetetlen módon még nem kapituláltak a németek előtt. Szörnyű, mit kell megélnünk. Az úgynevezett „akadék népek” (eredeti fordítás a Mein Kampfból) újra a német terjeszkedés útjában állnak. Igaz, most nem páncélosokkal és a Luftwafféval, hanem szivárványos zászlókkal és nemzetközi jelszavakkal támadnak, de mégis ők azok, újra itt vannak. Lengyelország és Magyarország történelmi küldetése, hogy ismét megakadályozza Európa egyetlen népfajjá válását valamilyen beteg ideológia nevében. Az összecsapás megkezdődött, csapataink harcban állnak. Felkészülhetünk arra, hogy a következő egy esztendőben megszaporodnak a beavatkozási kísérletek. A Gondviselés talán csak azért tesz ennyire próbára minket, mert enélkül olyan könnyű volna a győzelem.

Szentesi Zöldi László - ]]>www.demokrata.hu]]>