Azt mondja ez a mai Rákosi: „Az eucharisztia nevében (nevetés) nem ígérhetek bocsánatot, mert nem bocsájtok meg azoknak, akik megrabolták, meggyalázták, tönkretették a hazámat az elmúlt 12 évben. De a józanság és a tisztesség, az alkotmányosság nevében azt mondom, szerencséjük lesz, mert egy tisztességes hatalom, egy független igazságszolgáltatás fog majd pálcát törni felettük.”

Olyan, mintha dorombolva tréfálkozna, pedig mi már tudjuk, ez a mai Rákosi egyszer már lövetett, és az arcizma sem rándult belé.

Ami amúgy elődjét illeti: „…hatvanadik születésnapján egész népünk meg van győződve arról, hogy Rákosi elvtárs vezetésével hazánk végre a helyes útra tért. Arra az útra, amely nem más népek elnyomása és leigázása felé mutat, hanem amely a szabad és a szabadságukért s a békéért és demokráciáért küzdő népekkel együttműködve hivatott biztosítani hazánk további felemelkedését még fényesebbé, még dicsőbbé tenni a világban a magyar nevet! Ez az út, amelyen Rákosi elvtárs vezet bennünket – Sztálin útja!” Ezt Gerő Ernő mondta.

Az ember hüledezik. Az mer erkölcsről és igazságszolgáltatásról beszélni, aki trükkök százait bevetve, amikor hatalmon volt, bandájával „megrabolta, meggyalázta, tönkretette a hazánkat”, de még ennél is tovább ment, és aljas számítással az 1956-os forradalom és szabadságharc ötvenedik évfordulóját terrorral és vérrel mocskolta be, amikor a magyar rendőröket arra kényszerítette, hogy azonosítószám nélkül, álarcban, mint a bűnözők, fegyverrel lövöldözzenek ártatlan emberekre, gumibottal, viperával ütlegeljék őket, kardot suhogtató lovasrohammal riogassák a civil tüntetőket, könnygázzal mérgezzék a menekülőket, hogy megtanulja ez a k*r­­va nép, a kommunistáktól soha nem lehet megszabadulni? Hogy ötvenhatot mindig ötvenhét követi?

Ez a sötét alak volt az, aki utóbb képes volt arra, hogy letagadjon mindent, lerázzon magáról mindent, majd érezvén, hogy a csődbe vitte az országot, gyáván kiiszkoljon a hatalomból, átadván a stafétát egy bárgyú temetkezési vállalkozónak.

És ez a sötét alak most fenyegetőzik. Bosszút emleget, bár igyekszik a fenyegetést becsomagolni. Azt mondja, „egy tisztességes hatalom, egy független igazságszolgáltatás fog majd pálcát törni felettük.” Még hozzá is teszi, „nem mi”, nehogy valaki személyes bosszúra gondoljon. Amikor a véreskezű Rajk Lászlót saját elvtársai halálra ítélték, azzal vigasztalták őt: „Rajk elvtárs, ez nem személyes ügy, ez pártérdek”. Aztán jól felakasztották.

Valahogy így képzeli a pálcatörést Gyurcsány. Aki nem átall a kereszténység legszentebb misztériumán gúnyolódni. Fogalma sincs, hogy mi az Eucharisztia, hogy mit jelent a keresztények számára Jézus megtestesülése a szentmise csúcspontján, hogy milyen hihetetlenül hatalmas érzés e szent rítus segítségével Jézussal és az ott lévő hívek közösségével egységesülni, miféle erőt, bizonyosságot ad ez a szent pillanat.

Azt mondja ez a mai Rákosi, „a választásokkal kormányt fogunk váltani, de rendszert váltani csak kormányzással lehet”. Vagyis: „a választás kormányváltás és a kormányzás rendszerváltás”. 

Rendszerváltás? A kommunista már nem is titkolózik. A polgári demokráciá­nak vége, Magyarországnak vissza kell térnie a sztálini útra. Rendszerváltás lesz, éppen olyan, amilyen most Amerikában és Nyugat-Európában készül. Vörös és véres rendszerváltás lesz… ha hagyjuk. Hát ne hagyjuk. Hajrá, Magyarország! Hajrá, magyarok!

Bencsik András - ]]>www.demokrata.hu]]>