Tárgyalásra hívta Svédország egyik a közbiztonságban érdekelt legnagyobb szervezete a másikat – tudósított a legnagyobb példányszámú napilap, a Dagens Nyheter. Ezt a köznyelv partneri viszonyra törekvésnek hívja.

Nem is lenne ebben semmi megdöbbentő, ha nem két ellenérdekelt erőszakszervezetről lenne éppen szó, egyik oldalon a malmői rendőrség, a másikon pedig a – ne lepődjenek meg, Svédországról van szó! – bűnözők legitim vezetői.

Ezzel a tárgyalással a malmői rendőrség csökkenteni kívánja a bűnözést, a lövöldözések és a robbantások számát. Vagyis nyilván elmondják majd a bandák „legitim” vezetőinek – vagy tárgyaló delegációjának? –, hogy ezután jobban odafigyelnek rájuk és szankcionálják tetteiket: dá-dá lesz!

Az ész megáll?!

De mielőtt józan paraszti gondolkodását jóféle körtepálinkába fojtaná a kedves magyar olvasó, majd gyertyát gyújtana az egykoron oly békésen fejlődő Svédországért, aki képes rá, értelmezze a következőt is:

A hír szerint rendőrség segítséget kínál majd azoknak, akik ki szeretnének ugrani a bandáikból.
És ezt a bandák vezetőivel beszélik majd meg?

Ha meg már bandák vezetőiről beszélünk, tegyük fel a nyilvánvaló kérdést: amennyiben a rendőrség ismeri a bűnszervezetek vezetőit, azok miért vannak szabadlábon? Ha meg nem, akkor a tárgyalásra jelentkező vezetőt, aki igazolja magát azzal, hogy mondjuk a robbantások 30, a lövöldözések 45 százalékáért az ő bandája a felelős, letartóztatja-e? És ha letartóztatja, akkor kivel tárgyal? Ha meg nem, akkor a rendőrség legitimálja őt?

Itt akkor álljon meg az ész! Jöhet a moholi körtepálinka…

Nagy Árpád - ]]>www.magyarnemzet.hu]]>