Ma 2021 április 19. Emma napja van. Holnap Tivadar napja lesz.
Balra át! Gyurcsány Ferenc zsebre tette Jakab Péteréket is

Balra át! Gyurcsány Ferenc zsebre tette Jakab Péteréket is

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve

Egy éve és két napja választotta meg Jakab Pétert – egyedüli indulóként – 87,8 százalékos többséggel a Jobbik kongresszusa a párt következő elnökének. Egy év sok idő, különösen a politikában: ez alatt az időtartam alatt általában kiderül, hogy az új pártelnök birtokában van-e azoknak a kvalitásoknak, amelyek segítségével képes javítani pártja helyzetén, vagy sem.

Hogy Jakab Péter képes volt-e javítani a Jobbik helyzetén? Véleményem szerint nem. Képtelen volt ugyanis a megválasztása előtt keletkezett áramlatokat hullámtörőként felfogva semlegesíteni. Sőt, igazából új lendületet is adott a folyamatoknak, elsősorban a párt szervezeti és személyi leépülésének felgyorsításakor.

Jakab Péter első 365 elnöki székben eltöltött napját újabb esztendő fogja valószínűleg követni, pedig eredményei alapján eséllyel pályázhatna a Jobbik eddigi legsikertelenebb évének megvalósítója címre. Ezt csakis saját magának köszönheti, két okból is. Jakab fő ígérete az volt az elnökválasztási „kampányban”, hogy egyrészt folytatja a balratolódást, másrészt azonban a szövetségkötési politikában nem fogja átlépni a Rubicont, és nem lép koalícióra Gyurcsány Ferencékkel. A vele szemben formálódó „Szávay-kör” ezt már akkor sem hitte el neki, a megválasztását követő hónapokban látott kilépési dömpingből pedig az következik, hogy sokan csalódtak a „gyurcsányizálódó” pártelnökben.

A tisztogatásoknak és kilépéseknek köszönhetően Jakab Péter tavaly január 25-én pirruszi győzelmet aratott: megkapta a hosszabbított mandátumot a 2022-es választások utánig, ráadásul a párt alelnöki posztjaira is a bizalmasai kerültek. Ennek azonban komoly ára volt: az elmúlt 367 napban elhagyta a Jobbikot számos első- és másodvonalbeli politikus. Ráadásul nem angolosan távoztak: kritikával illették Jakabék diktatórikus vezetési stílusát, nemzeti gondolatot elfojtó magatartását, sőt, egyesek még besúgóhálózatokról és szándékos ellehetetlenítésről is beszéltek. Azonban nem csak személyi értelemben indult ismét bomlásnak a párt, több szervezeti veszteséget is elkönyvelt tavaly a Jobbik. Megszűnt vagy kiüresedett a debreceni, négy Hajdú-Bihar megyei, a paksi, herédi, veszprémi, Vas megyei, Győr-Moson-Sopron megyei, hatvani, zalaegerszegi és békéscsabai szervezete is.

Bár a kilépési hullámért az új elnök csak részben volt felelős, hiszen a „Balra át!” stratégiát és következményeit Vona Gábor néppártosodása indította el, újbóli lendületet azonban mégis ő adott neki. Leginkább azzal, hogy a 2003-as alapító nyilatkozatot gyakorlatilag semmissé tette. Ebben még az állt, hogy: „A Jobbik Magyarországért Mozgalom előtt álló elsődleges feladat a kommunista utódpárt és a vele összeforrt szélsőséges liberálisok eltávolítása a politikai hatalomból.”

Ennek a célnak a totális figyelmen kívül hagyására egészen biztosan megvan a párt felső vezetésének legitim válasza a tagság irányába. Leginkább az lehet a magyarázó ok, hogy a Jobbik önmagában képtelen kormányt váltani. A probléma ezzel csupán az, hogy a népszerűségvesztési tendenciára az elmúlt egy évben sem tudtak megfelelő módon reagálni: továbbra is igaz ugyanis az az állítás, hogy 2018-hoz képest – akkor az országgyűlési választáson országos listán 19,06 százalékot szerzett a Jobbik – szimpatizánsi körüknek minimum a fele hátat fordított nekik. Ez a lemorzsolódás volt az ára a következetlen ideológiaváltásnak, a balratolódásnak, a nyilvánosság előtt jól követhető belső botrányoknak, a folyamatos kilépéseknek és a többszöri pártszakadásnak.

Az elvesztett szavazókat pedig azóta sem találják. A szervezet közvélemény-kutatási adatai ugyanis cseppet sem festenek jobb képet a párt állapotáról Jakab megválasztása után, mint előtte. Ad absurdum, a folyamatos belső – és a nyilvánosságban is jól követhető – válságok miatt 2020 nyár közepén a Publicus Intézet és az Idea Intézet mérései szerint is ott tartott a népszerűségi versenyben a Jobbik, ahol 2019 áprilisában, az EP-választáskor, de a Závecz Research mérései is egy számjegyű eredményeket mutattak. Ez 6-7 százalékos biztos szavazói részesedést jelentett. A kutatási adatok mellett a tavaly ősszel Borsod-Abaúj-Zemplén megye 6. számú országos egyéni választókerületében megtartott időközi országgyűlési választás is megmutatta, hogy hat baloldali párt összefogása sem garancia a sok lúd disznót győz stratégia érvényre juttatásakor.

A Jakab-féle feltűnési viszketegséget láthatóan a választók nem értékelik. Ahogy azt sem, hogy a Gyurcsány-lista ellenzőjéből annak egyik legnagyobb pártfogójává előlépve átvezette a Jobbikot a nemzeti jobboldalról az internacionalista baloldalra. Természetesen ez kétirányú folyamat, hiszen a Jobbik baloldali fordulatához az is kellett, hogy a másik oldalon lévő ellenzék pártjai (Momentum, DK, MSZP, LMP) asszisztáljanak hozzá.

Rossz hír Jakab Péternek, hogy a magyar választópolgárok politikai emlékezetének bugyraiban még ott derengenek a múlt emlékei. Jól emlékeznek még arra, amikor Gyöngyösi Márton jelenlegi EP-képviselő és elnökhelyettes 2012-ben egy parlamenti felszólalásában azt próbálta megtudni, hogy „hány olyan zsidó származású ember van, aki nemzetbiztonsági kockázatot jelent”. Nem sokkal később, 2013-ban Körmenden pedig azt mondta: „minden egyes izraeli állampolgár, járjon bárhol a világban, nemzetbiztonsági kockázatot jelent”. Ugyanitt hagyta el a következő mondat a száját: „Egyenesen felháborítónak tartom azt, hogy a holokauszttúlélők kompenzációjáról úgy beszélünk, mintha az egy teljesen természetes és magától értetődő dolog lenne.” Gyöngyösit az sem zavarta meg, hogy 2012-es, ominózus kijelentése után tömegek tüntettek ellene a Kossuth téren, a felszólalók között pedig ott volt Mesterházy Attila akkori MSZP-elnök, Bajnai Gordon, az Együtt 2014 vezetője, valamint Rogán Antal, a Fidesz akkori frakcióvezetője is. De Jakab Péternek sem kell a szomszédba mennie hasonló, antiszemita húrokat pengető gondolatokért, 2014-ben, a párt akkori irányvonalával egyezően ő azt mondta, hogy „épp ezek a zsidó vezetők generálják azokat az előítéleteket, amelyekre hivatkozva aztán újabb, és újabb antiszemitizmus elleni milliós programokat hívhatnak életre”.

A sort még hosszasan lehetne folytatni, de érdemes azt is megnézni, hogy mit mondott a mai koalíciós partner, Gyurcsány Ferenc a Jobbikról nem is olyan rég: „Itt van egy náci karakterű, antiszemita szövegeket mondó párt, egyszerűbben náci, antiszemita párt, és mi úgy teszünk, mintha ez beférne a magyar alkotmányosság keretei közé.” „Aki kiegyezik a jobboldallal… utat nyit azoknak a náciknak, akik egyébként is itt masíroznak, és a nácikkal pedig nem lehet és nem kell kiegyezni!”

Hogy mindez miért érdekes? Elsősorban azért, mert jól illusztrálja az antiszemita-ellenesnek hitt baloldal és a Gyurcsány-ellenesnek hitt Jobbik frigyének abszurditását. Politikatörténeti példákból tudhatjuk, hogy összenő, ami összetar­tozik.

Tóth Erik

A szerző az Alapjogokért Központ vezető elemzője.

]]>www.demokrata.hu]]>

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Autómánia (61) Emberi kapcsolatok (36) Gasztronómia (539) Heti lámpás (254) Tv fotel (65) Titkok és talányok (12) Mondom a magamét (5234) Tereb (140) Nagyvilág (1454) Alámerült atlantiszom (142) Mozaik (83) Sport (729) Kultúra (6) Flag gondolja (33) Belföld (6) Irodalmi kávéház (505) Politika (1578) Egészség (50) Történelem (14) Gazdaság (657) Mozi világ (440) Jobbegyenes (2009) Rejtőzködő magyarország (171) Vetítő (37) Életmód (1) Szépségápolás (15)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>