Ma 2019 december 08. Mária napja van. Holnap Natália napja lesz.
5a933838212c050f20b4e4529aa49a17.jpg

Az utolsó hadifogoly

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve

1944 őszére egyértelművé vált, hogy Európa keleti felén a Vörös Hadsereg az úr. A szovjet csapatok kárpát-medencei harcairól és az azt követő kegyetlenkedésekről, erőszakról nagyszüleink sokat tudtak mesélni.

Számos család legendáriumába került be sötét fejezetként a részeg hordák randalírozása, a tömeges nemi erőszak, a zabrált étel, az ellopott bútor, leszedett falióra a mindennapok részévé vált.

A polgári lakosság számolatlan elhurcolása közepette a legyőzött államok katonái százezrével estek hadifogságba és kerültek a Szovjetunió valamelyik távoli táborába. A lágerek legnagyobb számban az egykori birodalom közepén, az Urál-hegység táján, a kínai-szovjet határ mentén és Szibéria keleti végében, Magadan városa illetve az Ohotszki-tenger partjánál helyezkedtek el.

Fotó: MTI/Kiss István

A legtöbb katonára biztos halál vagy nyomorultul tengetett élet várt a szovjet lágerekben. Az erdőirtások, gátépítések, folyószabályozások, és uránbányák számolatlanul nyelték el a lefogyott emberi roncsokat. Robotolniuk kellett, hiszen „kárt okoztak a győztes Szovjetuniónak” – hiába estek sokan fogságba még bevetésük előtt, magyar területen, egyetlen puskalövés nélkül. Néhányuk hazatérését a kommunista párt teátrálisan, jól időzítve az 1947-es választásokra elintézte, többségük azonban idegenben maradt. A Kádár-rendszer megtiltotta a világháborúban részt vett honvédeknek, hogy élményeikről, katonaéveikről nyilvánosan beszéljenek. A szovjet hadifogság szintén nagybetűs tabunak számított. Nem csoda, ha sokaknál a fizikai betegségek mellett lelki gondok is jelentkeztek az elhallgatott, feldolgozatlan traumák miatt.

Bár Sára Sándor rendező-operatőr 1982-es Pergőtűz című alkotásában kísérletet tett az egykori honvédek doni élményeinek feldolgozására, a legtöbb magyar hadifogoly számára az elégtétel a rendszerváltoztatás után következett be. Orbán Viktor miniszterelnök személyes ügyének tekintette a honvédek, hadifoglyok hazaszállítását, így 1999 októberében Pákozdnál nyugalomra helyezték a volt szovjet területeken elesett ismeretlen katona földi maradványait. Azaz képletesen mindenkit hazahoztak.

Rá egy évre azonban váratlan fejleménnyel szembesülhetett a magyar közvélemény: idős férfire, egykori magyar katonára bukkantak egy oroszországi szanatóriumban. Sok magyar családban ébredt fel a remény, hátha a nagypapa, a testvér, a férj, vagy egy eltűntnek hitt barát az, akit Szibériában megtaláltak. Személyazonosságának megállapításában kárpátaljai magyarok és egy cseh nyelvész is segített. Toma Andrásként azonosították az idős férfit, aki 1925-ben született Újfehértón, és valahol Krakkó környékén esett a Vörös Hadsereg fogságába 1945 januárjában. Innen szállították a bokszitogorszki fogolytáborba, ahonnan egészségügyi problémái miatt a Moszkvától több mint ezer kilométerre elhelyezkedő kotyelnyicsi elmegyógyintézetbe került. Több mint ötven esztendőt töltött itt.

A szovjet birodalom széthullása után az idős férfi gondozóinak feltűnt, hogy a bácsi nem orosz, sőt nem is valamelyik volt tagköztársaságból származik, így kutakodásba kezdtek, aminek eredményeképp a moszkvai magyar nagykövetséghez is eljutottak. Vizsgálóbizottság és egy tévéstáb utazott Oroszországba. Toma Andrást 2000 augusztusában hozták haza.

A DNS-vizsgálattal azonosított, a televízióban is bemutatott férfiről kiderült, hogy családtagjai utoljára 1944 telén látták, és nem is hitték, hogy valaha előkerül. Az időközben főtörzsőrmesterré előléptetett veteránt testvére, Anna vette magához, ő gondozta az idős férfit. Toma az átélt borzalmak, megpróbáltatások ellenére korához képest jól felépült, újra megtanult hibátlanul magyarul beszélni, beilleszkedett régi-új családjába.

Hazatérése után négy évet tölthetett el családjával, mielőtt 2004 márciusában az Úr magához szólította. Toma Andrást, aki a tömérdek megpróbáltatás dacára sem felejtette el magyar voltát, sok százan búcsúztatták a nyíregyházi Nagytemetőben. Egyik utolsó üzenetét húgának címezte egy darab papíron: „Hazádnak rendületlenül légy híve, oh magyar”.

A Terror Háza Múzeum Rabszolgasorsra ítélve című kiállítása a Szovjetunióba hurcolt kényszermunkásoknak és politikai foglyoknak állít emléket. A kétnyelvű, szabadtéri kiállítás ingyenesen megtekinthető a Múzeum előtt.

Szabó Ákos - történész

Tisztelt olvasók! Legyenek olyan kedvesek és támogassák "lájkukkal" a Flag Polgári Magazin facebook oldalát, a következő címen: ]]>https://www.facebook.com/flagmagazin]]>
- Minden "lájk számít, segíti a magazin működését!

Köszönettel és barátsággal!

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Mozi világ (440) Belföld (5) Irodalmi kávéház (474) Flag gondolja (33) Rejtőzködő magyarország (171) Alámerült atlantiszom (142) Kultúra (4) Emberi kapcsolatok (36) Vetítő (37) Sport (729) Egészség (50) Mondom a magamét (4138) Autómánia (61) Heti lámpás (220) Tv fotel (65) Gasztronómia (539) Életmód (1) Gazdaság (633) Politika (1571) Nagyvilág (1440) Jobbegyenes (1647) Tereb (138) Történelem (13) Szépségápolás (15) Mozaik (42)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>