Ma 2020 október 25. Blanka, Bianka napja van. Holnap Dömötör napja lesz.
Az ördög soha nem volt olyan csinos, mint most

Az ördög soha nem volt olyan csinos, mint most

Flag

Szöveg méret

5
Átlag: 5 (1 szavazat)
A szívre nevelni kell, az agyra okítani, e kettő együtt a tanítás, mondja Eperjes Károly.
A napokban filmes életműdíjjal jutalmazott színművésszel régi és új filmekről, a kulturális szféra megosztottságáról, a fiatalok lelki hiányairól és Szabó István ügynökmúltjáról beszélgettünk.

Őry Krisztina interjúja a Mandiner hetilapban.

Mit szólt az életműdíjhoz?
Amikor értesültem róla, egy ideig nem tudtam megszólalni, később is csak annyit mondtam: Ennyire megöregedtem…? Rögtön az jutott eszembe, ki mindenki kaphatta volna még meg, aki nem vehette át. Kozák Andris, Páger Antal, Sinkovits Imre, Darvas Iván, Latinovits, és akkor még csak a férfiakat soroltam. Ráadásul megtudtam, kikkel együtt kapom meg a díjat, így még jobban értékelem.

Papnak szánták, focistának készült, később Montágh Imre sugallatára jelentkezett a főiskolára. Igaz, elsőre rossz helyre.
Elsősorban olimpiai bajnok akartam lenni, Balczó volt a példaképem, a fociban meg persze Albert Flórián. Fehérváron futballoztam, de egy sérülés miatt három hónapra abba kellett hagynom a sportot, amikor megláttam egy amatőr színjátszói tanfolyam kiírását, és jelentkeztem. A miliő annyira megfogott, hogy ott ragadtam. Azonnal vettem pipát, nehogy kilógjak a körből, másfél évig pipáztam, a zsebem tele volt kulturális újságokkal, hogy lássák: én már művész vagyok ám. Beiratkoztam az amatőr rendezőire. A vizsga minden nyáron Zalában volt, ott találkoztam többek között Montágh Imrével. Azt mondta nekem: Szamócám, nagyon jó voltál, jelentkezz a főiskolára! Meg se fordult a fejemben, hogy a színművészetire gondolt, mivel logopédus volt. Beadtam a jelentkezésemet a gyógypedagógiára, de hála istennek, nem vettek fel. Következő nyáron megint találkoztunk a vizsgán, kérdezte: Szamócám, miért nem voltál a felvételin? Mire én: Én ott voltam, a tanár úr nem volt. Hát hova mentél? 
A gyógypedagógiai főiskolára. De hát én nem oda küldtelek! Akkor mintha angyal szállt volna át a légen… Első generációs pedagóguscsaládból jőve nem is mertem ilyesmire gondolni. Onnantól kezdve mindenáron színész akartam lenni.

Kik voltak a mesterei?
Egyes számú tanárom, akinek köszönhetem, hogy szellemileg kinyíltam, Hegedüs Géza bácsi volt a színművészetin. Mindaz, amit otthonról kaptam, az ő drámatörténet-óráján ért bennem össze. Egyik legfontosabb útravalója, ami máig elkísér: a szívre nevelni kell, az agyra okítani, e kettő együtt a tanítás. Morál és bölcselet. Ma is ezt kellene követni. Szakmailag Major tanár úrtól kaptam a legtöbbet, rajongtunk az óráiért és a vele való munkáért. Ám igazi belobbantó mesterem Taub János volt, nála teljesedett ki a Major-tanítás. Később találkoztam még egy csodás emberrel, Anatolij Vasziljevvel, rajta keresztül ismerhettem meg az orosz színház mély, elemző, szakrális lényegét.

Filmezni mikor és hogyan kezdett?
A két éve elhunyt Dömölky János vezetett be a filmezés rejtelmeibe. Kezdő színészként az Optimisták című ötrészes tévéfilmjében szerepelhettem, az a másfél év forgatás egy külön iskola volt nekem. Olyan alapokat tanított meg a filmezésben, amelyekből azóta is élek.

A legfontosabb filmemnek A Hídembert tartom. Ezt a filmet akkor is nézik majd, amikor én már rég nem leszek az élők között

A Színművészeti Főiskola után évtizedeken keresztül a legkiválóbb társulatok tagja volt, melyek voltak a legmeghatározóbbak?
Két fontos színészi otthonom a régi Nemzeti és Kaposvár volt. Harmadévben már a Nemzetiben voltam, negyedévben Kaposváron, mindkettő az ország csodája volt. Aztán alapító tagja lettem a Katonának, majd a Radnóti kiteljesedésében is részt vettem Csámpival (Gáspár Sándor – a szerk.). Mégis azt hiszem, minden társulat közül a legfantasztikusabb színészi helyzetben a Művész Színházban voltam Törőcsik Marika és Taub János vezetése alatt. Az egész társulat csodálatos volt, olyan legendás előadásaink voltak, mint az Üvöltő szelek, A hazug, a Tartuffe vagy a Szerelem a Krímben. Ha az úgynevezett szakma nem veri szét, mennyi szép előadásunk lehetett volna még…!

Hosszú évekig megállás nélkül filmezett. A filmezés vagy a színház áll a szívéhez közelebb?
Úgy vagyok ezzel, mint a szüleimmel: kit szeret jobban az ember, az édesanyját vagy az édesapját? Ugye jobb esetben mindkettőt egyformán.

Melyek a legkedvesebb filmjei?
A legfontosabb filmemnek A Hídembert tartom. Ki vagyok én, hogy Széchenyit alakíthattam? Ezt a filmet akkor is nézik majd, amikor én már rég nem leszek az élők között. A legnézettebb filmjeim a Csapd le csacsi!, a 6 : 3, A legényanya és a Hyppolit, a legtöbb szakmai díjat elnyerő pedig az Eldorádó, amiért Bereményi Géza megkapta az európai Oscarnak számító Felix-díjat is. Talán a legjobb epizódszerepem Szabó István Redl ezredes című filmjében Schorm hadnagy volt. De akárhogy kutakodom is, mindig arra jutok, hogy a legkedvesebb számomra az első Bereményi-film, A tanítványok. Azt ma sem tudnám másként csinálni.

Ma mindenhonnan azt harsogják: légy egyéniség. Holott nem egyéniséggé, hanem személyiséggé kellene válni
 
A teljes cikk a Mandiner hetilapban olvasható el]]> IDE ]]>kattintva.
]]>www.mandiner.hu ]]>

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Belföld (5) Kultúra (6) Rejtőzködő magyarország (171) Nagyvilág (1452) Tv fotel (65) Vetítő (37) Tereb (140) Egészség (50) Gasztronómia (539) Mozi világ (440) Mozaik (83) Jobbegyenes (1875) Sport (729) Politika (1571) Alámerült atlantiszom (142) Titkok és talányok (12) Szépségápolás (15) Autómánia (61) Gazdaság (653) Flag gondolja (33) Történelem (14) Emberi kapcsolatok (36) Heti lámpás (244) Életmód (1) Mondom a magamét (4873) Irodalmi kávéház (491)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>