„Jelentem, a globális felmelegedés és az azt kísérő katasztrófák nem állnak meg ország- és kontinenshatároknál. Itthon is egyre több jele van a bajnak, durvulnak a nyaraink, szaporodnak a hőségriadók, a viharok, a felhőszakadások. Emellett egyre többen állítják, hogy a mindennapjaikat tönkreteszi a szorongás, amit az életünkbe (a felmelegedés miatt is) egyre jobban begyűrűző félelem okoz. Az optimisták a csodában bíznak, azaz olyan technikai megoldásokban, melyekkel kivonhatóak majd a légkörből az üvegházhatású gázok.

Rémületes, hogy a rohamosan olvadó sarki jégsapkákról és apadó gleccserekről és gyilkos tornádókról, fokozódó elsivatagosodásról szóló hírek dacára ma is vannak politikusok, akik még mindig a maguk pillanatnyi politikai hasznát veszik előre, s ezzel milliók életével játszanak.

Olvashattuk, hogy elbukott az a tavaly ősszel megfogalmazódott uniós javaslat, miszerint az EU-tagállamok 2050-re közösen klímasemlegessé tegyék Európát, értsd, annyi üvegházhatású gázt, leginkább széndioxidot bocsássunk ki, amennyit elhasználunk.

Bár Magyarország kormánya korábban támogatást ígért, végül most csütörtök este Csehországgal és Lengyelországgal közösen leszavazta a határozattervezetet. Így valami olyasmi kerülhet be a csúcsot lezáró nyilatkozatba, hogy a tagállamok nagy többsége vállalja, hogy eléri a klímasemlegességet 2050-re.

A cseh miniszterelnök, Andrej Babiš a csúcs, ő előkapta a hülyekártyát, miszerint honnan tudnánk, mi lesz 2050-ben, nem vagyunk mi jósok. »Miért kéne harmincegy évvel korábban arról döntenünk, mi fog történni 2050-ben?« – tette fel a cinikus kérdést, és a megcélzott hallgatóság, legalábbis azok, akik a holnapig alig látnak, bólogathattak vele. 

Miközben nyilvános hírekből, adatokból, tanulmányokból Trumpon és kelet-európai követőin kívül lassan mindenki leszűrte a következtetést, hogy a klímakatasztrófa nem olyasmi, mint a homeopátia, azaz nem hit kérdése csupán.”

Az eredeti, teljes írást ]]>itt olvashatja el]]>.

]]>www.mandiner.hu]]>