Béna kacsa maradhat a lengyel kormány a szélsőjobboldali Karol Nawrocki elnökké választása után. Donald Tusk arra kényszerül, hogy tovább éljen társbérletben olyan államfővel, aki azt tekinti feladatának, hogy akadályozza a kormány munkáját. Ez pedig a koalíció széteséséhez és Kaczynskiék hatalomba való visszatéréséhez vezethet” – így szörnyülködött hétfőn a Pravdák Pravdája, azaz a HVG.

Mondom is, óvatosan avval az átláthatósági törvénnyel, megbocsáthatatlan volna, ha a szórakoztatóipar e remek műhelyei elhallgatnának a cinkelt külföldi pénzek megakasztása miatt. Inkább hallgassunk Kohán Mátyásra, támogassa az állam az idegenszívű mé­diát (is) a jövedelemadó egy százalékából, vagy még inkább az NKA varietéalapjából! Virágozzék minden virág!

Friss hír, hogy a megszeppent quisling, azaz Donald Tusk bizalmi szavazást kért maga ellen a szejmben, megvizsgálandó, hogy a nagy össznemzeti kiábrándulás közepette még számíthat-e az amúgy meglehetősen köpönyegforgató koalíciós partnereire.

Ismét bebizonyosodott tehát, hogy a nép ellen kormányozni büntetlenül nem lehet. Hiá­ba csináltak Tuskból néppárti elnököt, hiába ültette őt a bal térdére Ursula von der Leyen (a másikon persze Manfred Weber ül), hiába zúdították a lengyelek nyakába a bődületes propagandát, húzták a mézesmadzagot, gyártottak rettegni való ellenséget, a másik kezükkel pedig ostorozták az ellenállókat, például az LMBTQ-propagandát elutasító önkormányzatok brüsszeli megbüntetésével, de lám-lám, a Közép-Európa kolonializálását szolgáló birodalmi mesterterv újfent besült.

Ne tagadjuk, a háború kirobbantása óta újra és újra elönt minket az aggodalom, hogy az óriási túlerővel szemben nem sikerülhet. 

Lássuk be: a tavalyi európai parlamenti választás összképe lesújtó volt. A globalista–progresszív erők megtartották pozíciójukat, sőt nyílttá tették a korábban is létező összjátékukat, megalakították a háború- és birodalompárti, szocialista–zöld–liberális–néppárti nagykoalíciót Brüsszelben. Ezt köve­tően újult erővel törtek a józan, nemzeti ellentáborra, s még arra is volt bátorságuk, hogy a kardjukba dőlő amerikai elvtársaiktól átvegyék a stafétát, megfúrják a tűzszünetet, és tovább robogjanak az őrület útján. Most épp a szétzilált, fegyverben álló maffiaállammal, Ukrajnával szeretnék tovább hizlalni a zombitestüket.

Épp az EP-választás másnapján kellett ezt megállapítani, amikor a lesajnált patrióta tábor hirtelen összeállt, létrehozva az azóta is szépen fejlődő Patrióták Európáért pártcsaládot. A sikert az epét hányó fősodratú sajtó egyértelműen Orbán Viktor személyes varázsának tudta be, nekik már csak elhihetjük, hogy valóban főként a miniszterelnökünk érdeme mindez.

Úgyszintén Orbánnak köszönhető a szuverenista erők folytatódó, még mélyebb és szélesebb integrációja, hiszen a közös ügyek mentén immár élénk az együttműködés a másik nagy csapattal, a Mateusz Morawiecki–Gior­gia Meloni-féle Európai Konzervatívok és Reformerek frakciójával. Mindeközben a Budapestre invitálással ugyancsak ő segítette ki a kettős karanténból Alice Weidelt, az AfD elnökét, felismerve, hogy a lét a tét, és apró törésvonalak nem akadályozhatják az egységes fellépést a sátáni progresszióval szemben.

Orbán Viktornak a budapesti CPAC-en elmondott beszéde is a szövetségépítésről szólt. A vendégek sorában ott ültek a nagyvilág legbefolyásosabb patrióta politikusai, messze az európai parlamenti frakción túlmutató körből. – A magyar szabad fajta, szabadon tenyészik, és nehezen hajlik a térdünk. Engedelmesség és alávetés helyett inkább a saját feje után megy. Nekünk is van egy tervünk. Egy patrióta terv. Ez négy pontból áll. Először is békét akarunk. Nem kell új keleti front, ezért nem kell Ukrajna európai uniós tagsága sem – mondta a miniszterelnök a múlt heti CPAC-en, és az utolsó mondatnál kifejezetten nagy tapsot kapott. Ahogy a közönségen látható volt, a háború ügyében korábban még igen visszafogott szövetségesek immár bátran vállalják a véleményüket, így nem lehet többé ezen a ponton megosztani a patriótákat.

Megjegyezendő, a 2026-os győzelemhez és a nemzeti oldal hazai hosszú távú boldogulásához egyaránt fontos, hogy a „szabad magyar fajtáról” elmondott gondolatokat ne csak a szövetségeseink, de a kormányzati és pártszervezet döntéshozói is értsék, megértsék.

Visszatérve a nagy tetszést kiváltó gondolatmenethez: Orbán Viktor második pontként a szuverenitást jelölte meg. – Nem akarunk közös adókat, nem akarunk közös hitelfelvételt és nem akarunk központi gazdasági irányítást. És nem akarjuk, hogy a pénzünket egy harmadik ország háborújába küldjék. Majd harmadikként a szabadság megvédését, az embereknek a politika, a gondolkodás és a vélemény szabadságának visszaadását emelte ki. Negyedszerre pedig azt hangoztatta: – Vissza akarjuk venni Európát a migránsoktól. Keresztény kultúrát akarunk, nemzeti alapon álló iskolákat, félelem nélküli utcákat és városnegyedeket. Büszkék akarunk lenni a nemzeteinkre. Ez a patrióta terv.

A felvezető szakaszban a jelenlévők sorai­ból többek közt Weidel, Morawiecki és Fico is markáns biztatást kapott Orbán Viktortól, láttatva, hogy a normalitás lázadása feltartóztathatatlan, és messze túlnőtt a pártérdekeken, de még Oroszország megítélésének súlyos kérdésén is. Morawiecki előzőleg egyébként épp arra figyelmeztette a magyarokat, hogy 2026-ban elég egy pici gyengeség, és a szuverenitásunkat azonnal elveszik.

A hétvége eseményei aztán a CPAC üzenetének gyakorlatba öntéséről szóltak. 

Korábban pedig arról is beszélt a szlovák kormányfő, hogy ezt Orbán Viktornak kell véghezvinnie, miután július elsejével átveszi a szövetség soros irányítását. Itt még érdemes hozzátenni, hogy immár ismét Andrej Babis pártja a legnépszerűbb Csehországban, s ő a CPAC-en sem rejtette véka alá, hogy a többiek számíthatnak rá.

Az egy éve még igen szomorúan festő, széttagolt és szándékosan felbomlasztott szuverenista szövetség most tehát ereje teljében várja a nagy megméretéseket. Ez rendkívüli örömhír, egyben üzenet is mindannyiunknak, akik esetleg szkeptikusabban láttuk a jövőt.

Ha a háborús őrület megfékezhető, ha a világot ellenfeleink (akik egyben a teljes emberiség ellenfelei is) mégsem tudják a feje tetejére állítani, nagy jövő előtt állunk. Van remény, csak ki kell tartani, és büszkén, bátran vállalni és megvallani a nézeteinket. Mert igenis nekünk van igazunk!

Huth Gergely - ]]>www.magyarnemzet.hu]]>