Az még nem világos, hogy Bangóné a péntek délutáni tüntetésen ismét földre parancsolja-e a tévészékházban korábban már kamuból fetrengő tüntibrigádot, hogy eljátsszák, milyen kegyetlen terror áldozatai Magyarországon a kormánnyal szemben állást foglaló országgyűlési képviselők.

Csakhogy Áder János jól kibabrált velük, mert egyetlen tollvonással okafogyottá tette a „Ne írd alá, János!” címmel meghirdetett pénteki tüntetésüket. A vártnál ugyanis egy nappal korábban aláírta a jogszabályt. Csöpp kézmozdulatával pofára is ejtette Gyurcsány csapatait, mert az általuk rabszolgatörvénynek nevezett Munka Törvénykönyv-módosítás immáron kihirdethető, hamarosan hatályosul, tüntetni ellene felesleges és nevetséges is.

Ám a szög ezúttal is kibújt a zsákból. Az ugyanis mégsem lehet, hogy otthon maradjanak, ha már kikészítették a meleg alsót a fagyos estére, a füstbombákat, a hanggránátokat, meglobogtatták az előszobában a pártzászlókat. Ki kell menni mindenáron, hiszen: „Tartsd fenn a nyomást; Támadj, támadj, támadj minden irányból” – erre tanította őket az amerikai Saul Alinsky, a szélsőséges közösségszervező anarchista alapvetéseiben. Azonnal át is keresztelték hát a tüntetést „Szégyeld magad, János”-ra, hogy mégis legyen valami ok, hogy utcára vonulhassanak, hogy a legszélsőségesebb sorosista bandatagok ismét erőszakoskodhassanak egy jót a türelmes rendőrök rovására.

Gyorsan segítségükre sietett a baloldali Publikus Intézet is sunyi kérdésére épített közvéleménykutatásával. Nem arról érdeklődött ugyanis, hogy elfogadhatónak tartja-e a kérdezett a rendőrök elleni utcai agressziót, ahogy tette ezt a Századvég Alapítvány, s amit a magyarok 85 százalékban elítélnek.

A Publicus félrevezető módon a rabszolgatörvény miatti utcai megmozdulásokra kérdezett rá, amit szerintük a megkérdezettek 66 százalékban támogatnak. Ez azért aljas eljárás, mert az eredmény az általánosítóbb napi kommunikációban már úgy mosható össze, hogy az emberek a tüntetők erőszakos fellépésével értenek egyet. Pedig nem. Azaz „Egy lószart, mama!” Csak kérdezési technika kérdése az egész. A rabszolgatörvény lényegéről ugyanis az érintetteken kívül mások amúgy sem sokat tudnak. A munkások pedig tisztában vannak vele, hogy az valójában nagyon is jó nekik. Ezért nem is vonulnak ki ellene tüntetni.

Helyettük, nevükben Gyurcsány-bandák lázítanak, a diákok s felbérelt bűnözők törnek-zúznak, okoznak milliós károkat. Többségében huszonévesek, akik még soha nem dolgoztak s akiknek a túlóráról így még halvány lila segédfogalmuk sincs.

A legfontosabb kérdést feltevő, a rendőrök elleni támadásra rákérdező Századvég-kutatás szerint ugyanis még a baloldali szavazók 72 százaléka is elfogadhatatlannak tartja ezt a rendfenntartó erők elleni agressziót. Ez a valóság. Ez derül ki akkor, ha igaz kérdésre valódi választ vár a kutató. Nem pedig ködösíteni akar, mint a Publicus.

Apropó, Bangóné! Alinsky azt is tanította, hogy „A nevetségessé tevés az ember leghatásosabb fegyvere.” Az számára nyilvánvalónak tűnt, hogy a küzdelemben a politikai ellenfelet kell nevetségessé tenni, nem pedig a harcolóknak kell kiröhögtetni saját magukat. A fetrengő Bangóné, az ajtóról lepattanó Kunhalmi, az orángután Hadházy, a sapkáját sirató Vadai biztosan hiányzott akkor, amikor ezt tanították nekik.

Alinsky hülyéi alaposan nevetségessé is tették magukat – egy életre!   

Horváth K. József - ]]>https://leander.blogstar.hu/]]>