- 0
„A Biblia mindig nálam volt.”
Példaképeimről kérdeztek pár éve egy olvasói fórumon. Amikor kimondtam Balczó András nevét, megtapsoltak – vagyis hát őt, a világ valaha volt legjobb öttusázóját. Arról a sportolóról beszéltem, akitől megtanulhattam: nem úgy kell odaállni a verseny rajtjához, hogy győzzünk, hanem úgy, hogy a legtöbbet adjuk ki magunkból. Ha ezt tesszük, bárhogyan alakul, nem gyötör majd a lelkiismeret. A boldogság nem a sikerességen múlik, mondta Balczó, bárki lehet boldog, a szép, a csúnya, az erős, a gyenge, az idős, a fiatal – csak a gyávák nem lehetnek boldogok. Istenről, „lélekmély” békéről is gyakran beszélt. Ezt a békét kell elérnünk, hogy alkalmasak legyünk szeretetet gyakorolni.
Kósa Ferenc Balczóról szóló Küldetés című filmjében – 1977-et írunk – azt magyarázza a bajnok, hogy az uniformizált rendszerben is van lehetőség az önmegvalósításra. „Baj akkor lehet, ha a rendszer rájön: a belső erőt nem a materializmusból meríted, hanem a hitből.” Nem is ment sokáig a vallomásfilm, Aczél György, a rendszer főideológusa levetette a műsorról. Hogyan is maradhatott volna vásznon egy olyan alkotás, amelyben azt mondja a főhős: „A Biblia mindig nálam volt.”
Az a gondolata is belém égett, amit pár esztendeje, életműdíjának átvételénél mondott a botjára támaszkodó idős bajnok. – Ebben a süllyedő világban, amiben élünk […], a lelkünk az, amit ápolni kell. Erőnek, szeretetnek és józanságnak lelkét kaptuk, a sport csak eszköz, hogy sok mindent megtudjatok arról a világról, ami a látható világ háta mögött van.
A közönség felállva tapsolt, a szemekben könny csillogott.
Balczó András ma nyolcvanöt éves.
Borítókép: Balczó András, a Nemzet Sportolója címmel kitüntetett háromszoros olimpiai bajnok magyar öttusázó (Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt)
