Ma 2024 március 28. Gedeon, Johanna napja van. Holnap Aguszta napja lesz.
A pojáca

A pojáca

Flag

Szöveg méret

5
Átlag: 5 (1 szavazat)

Ez tanulságos büntetés lesz.

„…egyre gonoszabb és szenvedőbb, és egyre inkább pojáca és halotti maszk és chiméra és embertelen és csúf és tragikus és hallatlanul nevetséges.”

Hamvas Béla: Karnevál

Most, hogy túl vagyunk a forradalmon, ideje elgondolkodni a nagy történelmi eseményen. Így szokás ezt az efféle sorsfordító események másnapján. A megmozdulások sokrétűek és színesek voltak, a krónikás a bőség zavarával küzd. Én az egyik, ám tán legizgalmasabb eseménnyel foglalkoznék, ez pedig megítélésem szerint Gyurcsány fellépése volt. Aki véletlenül nem látta, annak elmesélem.

Hol is kezdjem? A nagyszerű státuszférfiú a legjobb formáját hozta, amire whisky nélkül képes. A kígyózás, a terépcsecső, vagy a matematikai feladványok, az elvonási tünetek okán, ezúttal elmaradtak. Kár. Ott állt ez a kiváló ember, hegyes szöget bezárva a szónoki pulpitussal – népiesen úgy mondják, srégen állt oda – a demokráciáért folytatott harc felkiáltójeleként. Szemüvege villog, arca felhevült, és csak mondja, csak mondja… Tágas körmondatokban beszél, amit szó szerint kell érteni, a hosszú mondat végén ugyanis visszajut oda, ahonnan elindult, de ekkor már ő sem érti.

Engem a legjobban a mimikája ragadott meg. Egyesítette magában a vidéki színész kulisszahasogatását és a TV-prédikátor kenetteljességét. Egyszerre közvetlen és emelkedett, látszik: nem csak a közönségnek játszik, hanem egyúttal a történelemnek is. A történelemnek, mely nem tehet mást, mint tágra nyílt szemekkel figyeli, amint formálják.

A világszellem, a Zeitgeist eltakarja arcát ijedtében.

A beszéd három, egymástól jól elkülöníthető részből állt.

Az elsőben megköszönte magának, hogy létre hozta a DK-t. Mint mondotta, ez volt élete legbölcsebb döntése; ami azt illeti, nehéz lehetett kiválasztani a sok közül. Elérzékenyülve gondolt saját nagyságára, mellyel eme történelemfordító erőt előhívta nyugdíjas magányából és egészen a szavazatok 5,34%-ig repítette. Kis híja volt a teljes győzelemnek.

Hosszasan taglalta a feladatokat is, melyek nem mások mint a diktatúra elleni harc minden formája. Együtt és külön-külön egyaránt. Ha ezt keményen végigcsinálják, akkor hasonló sikerekre számít a későbbiekben is. Nem mulasztotta el, hogy belerúgjon a külföldön élő magyar szavazókba, akiktől ezúttal nem a nyugdíjrendszert, hanem magát az Európai Uniót kívánta megvédeni.

A következő rész ’56-al foglalkozott, illetve Nagy Imrével, az ő hősével. Ez a vonzalma már régebben is kitűnt, mikor anno térdre rogyott a vaskefe előtt és sírós hangon megkérdezte: „Imre te mit tennél?” Csak úgy pergett a rozsda a műalkotásról, valamint hasadoztak a kulisszák. Szerény véleményem szerint Imre fénykorában lelövette volna, de sajnos nem voltak kortársak. Imre az egyetlen, akit az események szereplői közül megért, mert pontosan tudja, milyen gyötrelmesen nehéz lemondani a sikertelen miniszterelnökségről.

Ez a közös élmény az, ami összefűzi őket.

Itt azután egy roppant nehéz szellemi kihívással kell megbirkóznia. Valahogyan össze kell egyeztetni az átlag DK-s nyugdíjas Kádár-reminiszcenciáját Nagy Imre elvtárs emlékezetével, akit ugyebár mégiscsak Kádár elvtárs maga akasztatott fel. Így aztán nehéz egyszerre szeretni a kettőt. Becsületére legyen mondva, ő megpróbálta. Először hosszasan dicsérte a kádári szocializmus vívmányait, mint a biztonság, a kisemberek szeretete stb. A közönség már elérzékenyült a régi szép idők felidézése kapcsán, midőn a párttitkár letegezte amúgy elvtársiasan, mondván: „Mancika magának van a legszebb fara az egész gyárban!”; ám ekkor egy váratlan fordulattal kijelenti, hogy azért Nagy Imrének volt igaza, mert – hozzá hasonlóan – nem mondott le. „A történelmi igazság, a történelmi erkölcs, a tisztesség Nagy Imre oldalán állt, akkor is, ha az azt követő évtizedeket a magyar lakosság úgy élte meg, hogy annyira nyugodt és jó élete azóta se volt.

Értsd: az a történelmi igazság, ha a lakosság rosszul él.

Az eszmefuttatás – finoman szólva – nem volt teljes és koherens, de hát nem is ezért szeretik őt a hívei. Nekem például fájón hiányzott felesége, Klára asszony nagyapjának felemlegetése, aki igen nagy szerepet játszott Imre – és egy csomó másik, valóban ártatlan ember – kivégeztetésében.

A produkció végét pedig a katarzisnak, a bosszú gondolatának szentelte. Ez a bosszúvágy 2006-óta ment az agyára és tünetei azóta fokozatosan súlyosbodnak. Mert hát az elfogadhatatlan, hogy egy ekkora embert, mint ő, csak úgy kihagyjanak a nemzet sorsának intézéséből. (2006 amúgy valamiért teljesen kimaradt az orációból, ki tudja miért.) Ez a bosszú pedig nem lesz akármilyen.

Ahogyan kivettem, a legsúlyosabb része a dolgozó nép megvetése lesz, amely körülvesz majd bennünket. Ki sem léphetünk a házunkból, mert mindenütt leköpnek bennünket, csak úgy tocsogunk majd. Így aztán – gondom – éhen halunk otthon.

Ez olcsó és tanulságos büntetés lesz.

Hogy ezt azután hogyan kell összeegyeztetni azzal a kívánalommal, miszerint: „Azt kívánom, hogy Magyarországnak olyan politikai pártjai és szervezetei legyenek, amelyek nem csak elfogadják, hanem kívánják, hogy legyenek tőlük különböző elveket képviselő emberek.” – azt nem mondta meg. Továbbá azt sem, hogy ez a köpdösődés miképpen fog megfelelni az „európai értékeknek”, melyeket töretlenül védeni kíván.

Hát ez volt a forradalom. Molotov-koktél helyett egy kiérdemesült kabarépojáca repült elénk és szórakoztatott bennünket.

]]>https://aristo.pestisracok.hu]]>

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Életmód (1) Politika (1582) Tereb (146) Gasztronómia (539) Mozi világ (440) Mondom a magamét (7501) Sport (729) Kultúra (6) Autómánia (61) Flag gondolja (36) Heti lámpás (310) Alámerült atlantiszom (142) Vetítő (30) Mozaik (83) Egészség (50) Gazdaság (702) Belföld (10) Nézőpont (1) Rejtőzködő magyarország (168) Jobbegyenes (2778) Szépségápolás (15) Nagyvilág (1309) Irodalmi kávéház (537) Tv fotel (65) Emberi kapcsolatok (36) Titkok és talányok (12) Történelem (17)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>