Ma 2024 március 29. Aguszta napja van. Holnap Zalán napja lesz.
A németek is kapnak egy amerikai helytartót

A németek is kapnak egy amerikai helytartót

Flag

Szöveg méret

1
Átlag: 1 (1 szavazat)

Valami borzalmas mérgezés folyik itt. - Horváth József lerántotta a leplet!

 

„Tekintsük úgy, mint a kígyótojást / Mi, ha kikél, mérges lesz, mint faja, / Azért, a héjában gyilkoljuk meg őt.” – William Shakespeare: Julius Caesar című drámájában hangzanak el ezek a szavak. Ingmar Bergman svéd filmrendező 1977-ben készítette el a Kígyótojás című filmjét, mely a 20-as évek Németországában játszódik. A nácizmus születését mutatja be a sikertelen müncheni sörpuccs idején, rémisztő képekben. Az egyik szereplő, az öngyilkos zsidó artista mondja: „Valami borzalmas mérgezés folyik itt.”

Tartok tőle, hogy napjainkban is. Amikor 2014-ben Ukrajnában győzött a Majdan „forradalma”, akkor normális országban szinte elképzelhetetlen dolgok történtek. Az oroszbarát vezetést nem egyszerűen lecserélték egy Amerika-barát új elitre, hanem ejtőernyős deszant politikusokat dobtak le. Hitetlenkedve néztük, hogy grúz, litván és amerikai „szakértők” kerültek a frissen megalakult kormányba. Miheil Szaakasvili, Ekaterine Zguladze, Alekszander Kvitasvili grúz, Algirdas Semete és Ajvarasz Abramavicsusz litván, Natalie Jaresko pedig amerikai volt. A hírek szerint az újonnan felálló, nevében ukrán kormány tagjai angolul beszéltek egymással. A pozícióba kerülésük előtt pár órával ugyan megkapták az ukrán állampolgárságot, de ezzel értelemszerűen nem kaptak ukránnyelv-tudást. Ahogy ukrán identitást, gyökereket, netán hazaszeretetet sem. A szerencsétlen, kiszolgáltatott és önmaga nemzeti mivoltát kereső ukrán nép pedig mindezt dermedten nézte, némán tűrte. Persze, mert a média elhitette velük, hogy az idegenek elhozzák számukra az áhított nyugati életformát, szabadságot és főként a jólétet.

De az orosz befolyás lecserélése az amerikai elitre sajnos csak még mélyebb gazdasági és politikai válságba sodorta őket. Olyannyira, hogy napjainkban már nemcsak a területi integritás került veszélybe, hanem egy véres háború realitásával is számolniuk kell. A kívülről érkezett szakértők, tanácsadók valójában mindig a küldő ország és persze saját zsebük iránt elkötelezettek. Ukrajna a szemükben nem volt több, mint egy ideiglenes megálló, egy lehetőség a meggazdagodásra.

Tavaly hasonló folyamatnak lehettünk szemtanúi Bulgáriában. Először kívülről generált tüntetésekkel destabilizálták a kormányt. Persze Bojko Boriszov sok hibát követett el, de alapvetően a bolgár nemzeti érdekeket tartotta szem előtt. Miután a 2021 áprilisában és júliusában tartott választások nem hozták meg a kívánt-elvárt eredményt, ismét ejtőernyősöket vetettek be. Két hónappal a novemberi választások előtt külföldi alapítványok dollármillióinak befektetésével megalapították a Folytatjuk a Változást! pártot. A bolgár választók pedig elhitték az üzenetet. A Harvardon tanult Kiril Petkov lett a miniszterelnök. Igaz, hogy az ország törvényeinek betűje szerint nem tölthetné be ezt a pozíciót, hiszen kanadai állampolgár is, de ő ezt letagadta. Joe Biden amerikai elnök – nem túl bölcsen – már a választások előtt úgy beszélt Petkovról, mint az amerikai érdekek legtehetségesebb helyi képviselőjéről. Petkov társa, akivel a pártot gründolta, Aszen Vasziljev, nem meglepő módon, szintén a Harvardon végzett. Az ottani képzés, kiképzés után ejtőernyőztek vissza, egyenesen a kormány bársonyszékeibe.

Mondhatnánk, hogy természetes folyamat az, amikor a Nyugat szemében fejletlen, demokratikus hagyományokkal alig rendelkező államokba külföldről importálnak megbízható politikusokat. Így tett már a Római és később a Brit Birodalom is. A meghódított, megszállt provinciákba, gyarmatokra helytartókat, kormányzókat ültettek a helyiek nyakába. Természetesen az elfoglalt terület népeit nem kérdezték meg, hiszen tudjuk, a békákat sem kérdezik, ha lecsapolják a mocsarat.

Ezek a műveletek alapvetően pénzről, hatalomról, befolyásról szólnak. Akkor is, ha szép szólamok, jól csengő frázisok mögé rejtik őket. Ezek a külső behatolási, befolyásolási törekvések nem ismeretlenek, nem lepnek már meg bennünket.

A napokban adta hírül a sajtó, hogy a néhány hónapja megalakult balliberális–zöld német kormány is híján van a jól képzett szakembereknek. Ezért aztán ők is egy ejtőernyőst akarnak leigazolni. Jennifer Morgant, a Greenpeace környezetvédő szervezet amerikai vezetőjét a német külügyminisztérium kívánja államtitkárként alkalmazni. Ezért aztán a hölgy már be is adta az állampolgársági kérvényét. Ne legyen kétségünk, hogy hamar meg is fogja kapni. Hiszen a német kormány nemrégen deklarálta, hogy Németország bevándorlóország. Márpedig ha okmányok nélkül érkezett migránsok százezrei juthattak ellenőrzés nélkül német papírokhoz, akkor egy amerikai állampolgárnál sem lehet probléma. Főleg, ha a korábban radikális klímaaktivista olyan szervezetek soránál dolgozott, amelyeket Soros György alapítványai finanszíroztak.

Ma ennél jobb ajánlólevél nem kell. Ízlelgessük azért ezt a történetet! Egy radikális környezetvédő, aki amerikai állampolgár, fogja a német állam klímapolitikai területét irányítani. Vajon kinek az érdekeit fogja szem előtt tartani a munkája során? Az amerikaiakét vagy Soros György szervezeteiét? Szinte biztos, hogy majd a német emberekét… Nem irigylem a német államigazgatásban dolgozókat. Nem elég, hogy az alkancellárjuk, Robert Habeck mindig hányingert érez a hazaszeretettől. Most már egy amerikai ejtőernyős is érkezik a kormányba. Ilyet eddig csak Európa keleti provinciáiban láttunk. Most a németek is kaptak egy helytartót.

Az új német kancellár azt ígérte, hogy kormányzásuk végére a polgárok nem fognak ráismerni Németországra. Már látjuk, hogy nem a levegőbe beszélt. Az Európai Unió jövője szempontjából is meghatározó a német kormány víziója. Főleg, ha a külföldi befolyást már nyíltan vállalják. Amerika érdekei sok szempontból ütköznek Európáéval. Az európai nemzetállamokat már nem csak a migráció, az iszlamizáció, a genderpropaganda és az agresszív zöldítés fenyegeti. A globális hálózatok ejtőernyősei, kiképzett zsoldosai már több európai kormány bársonyszékei­ben is ott ülnek. Még időben észre kell vennünk a XXI. század „kígyótojásait”, hogy ne kövessük el újra a XX. század végzetes hibáit, ha nem akarunk az Európai Egyesült Provinciában élni.

Horváth József

A szerző az Alapjogokért Központ biztonságpolitikai tanácsadója

Borítókép: Jennifer Morgan (Fotó: John MacDougall/AFP Pool/DPA PICTURE-ALLIANCE VIA AFP)

]]>www.magyarnemzet.hu]]>

 

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Mozaik (83) Politika (1582) Vetítő (30) Egészség (50) Heti lámpás (310) Belföld (10) Titkok és talányok (12) Szépségápolás (15) Flag gondolja (36) Történelem (17) Gasztronómia (539) Nézőpont (1) Kultúra (6) Mozi világ (440) Gazdaság (702) Irodalmi kávéház (537) Mondom a magamét (7501) Tereb (146) Tv fotel (65) Alámerült atlantiszom (142) Jobbegyenes (2778) Rejtőzködő magyarország (168) Emberi kapcsolatok (36) Sport (729) Autómánia (61) Nagyvilág (1309) Életmód (1)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>