Ma 2020 március 29. Aguszta napja van. Holnap Zalán napja lesz.
b7c01e29df609b051b6397f3e501643e.jpg

A magyar jobboldal identitásválsága

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve

Egy jobboldali párt nemzeti és nyugatos, atlantista és európai, egyszerre jövőorientált és hagyománytisztelő, és nem akarja a realitásoktól elrugaszkodva, kormányzása négy éve alatt felforgatni a világot.

Az amerikai diplomáciai konfliktus és a visszavont netadó hirtelen új helyzetet teremtett a magyar politikai életben. A háromszoros választáson elsöprő fölénnyel győző Fidesz mintha túlnyerte volna magát. Meglepő, de tény: két ilyen ügy képes volt a magabiztos pártot elbizonytalanítani. Mert ne tévedjünk: abban, hogy Orbán visszakozót fújt a netadó ügyében, nem pusztán az a néhány tízezer lelkes fiatal (és dühös idősebb) tüntető játszott kulcsszerepet, akik a demonstráció tömegét adták. Sokkal fontosabb lehet az elemi erejű felháborodás és elbizonytalanodás, amelyet saját táborán belül  érzékelhetett a Magyarországot szerencsétlen pillanatban néhány napra elhagyó Orbán, rögtön visszatérése után. Nem csak a jobboldali médiumok ítélték el szinte egységesen az ötletet, hanem hallani lehetett a frakción belüli ellenállás hangját is, és valószínűleg a törzsszavazók táborából is érzékelhető lehetett a visszajelzés.

Ezért nem csak az a következő időszak kérdése, hogy a demonstrálók képesek-e, egyáltalán kívánják-e magukat hosszabb távon is működőképes erővé szervezni a szabaddá vált politikai baloldalon. Az is fontos, hogy mennyire erodálta Orbán tekintélyét az eset, s mennyiben járult hozzá a táboron belüli egyensúly átrendeződéséhez a két ügy együttes hatása.

Az alábbiakban egy e kérdéshez kapcsolódó részletkérdéssel szeretnék foglalkoztatni. Azt az erős állítást szeretném kifejteni és megindokolni, mely szerint a jobboldal identitásának válsága is kiütközött a két ügyben. Aa pragmatikusan sikert elérő kormányfő háttérbe szorította az érdemi szellemi munkát a párt holdudvarában, mindent a haszonkalkulációnak rendelve alá. Ebből kifolyólag a politikai irányválasztás bizonytalanná vált. De sarkosabban is fogalmazhatok:

-          a vélhetően a tanácsadókra hallgató kormányfőt igencsak tévútra vezették azok a környezetében kibontakozó lázálmok, amelyek a keleti nyitás fogalmában összegeződtek.

-          Továbbá: a külpolitikai irányvesztés összefüggésbe hozható a magyar jobboldal identitásának bizonytalanságaival, hogy nincs jól kimunkált önképe ennek a tábornak, s ezért nem képes megfelelő korlátokat szabni a kormányzati politika gyakorlat, politikai haszonszerzés, netalán korrupció vezérelte húzásainak. De lássuk egyenként ezt a két kérdést.

Úgy tűnik, a jobboldali táboron belül éles kritikával fogadják a támogatók Szijjártó Péter külügyminiszteri kinevezését. Ennek csak részben az az oka, hogy a jobboldal igencsak tekintélytisztelő, s a fiatal miniszter nem képes magával szemben tekintélyt ébreszteni. Nagyobb bajnak tűnik az, hogy vele társítják a támogatók azt a külpolitikai koncepciót, amelynek lényege, hogy a külpolitika helyét a külgazdaság veszi át, s hogy a nyugati partnerek helyét – legalábbis a célkitűzésekben – a (potenciális) keleti partnerek veszik át. Az amerikai nyomásgyakorlást az emberek Szijjártó fellépéséhez köthetik, s így a miniszter támogatottsága már akkor erodálódni kezdett, amikor éppen csak hivatalba lépett. Megítélésének javítását nem segítette a tömeges elbocsátások híre, a Magyar Külügyi Intézet radikális átalakítása, s az olyan indokolhatatlan lépések, mint amilyen az észtországi magyar nagykövetség bezárása.

Ám hosszú távon még fontosabb lehet, hogy a külpolitikai irányvesztés alapja a kortárs magyar jobboldali gondolkodás mélyén rejlő tisztázatlanság. Ez nyilvánult meg az emlékmű ügyben, ez a Magyar Krónika című lap, vagy a Magyar Művészeti Akadémia körül kialakult áldatlan és fel nem oldott vitákban-feszültségekben. Jelenleg a pártnak nincs kellő tekintéllyel bíró kultúr- és tudománypolitikusa. A jelek szerint Orbán és a Fidesz vezetősége mind a mai napig nem tud mit kezdeni a hazai véleményformáló értelmiséggel, abban szükségszerűen potenciális ellenséget lát. A hatalmat körülvevő értelmiség pedig lázálmokba menekül, nem a mában él, elavult vagy életidegen nézetek és végig-nem–gondolt ideológiák rabja. Csak így fordulhatott elő, hogy senki nem nyomta meg a vészjelzőt a kormányfő környezetében, hogy Putyinnal túl messzire ment, hogy Európában szinte kizárólag ellenséget látni önveszélyes politika, és hogy az amerikai viszonylat elhanyagolása több mint kockázatos, főleg akkor, amikor háború dúl a határunk túloldalán. És ennek köszönhető, hogy nem ismerték fel, milyen gyúanyag rejlik  az internetadó ötletében.

Úgy tűnik, a fideszes tábor egy olyan tömegpszichózis rabja, amely mindenütt ellenségeket keres/talál, s amely nem mindig képes a józan mérlegelésre, a történelmi tanulságok érett feldolgozására, és a jelen kihívásaira sem tud elég kreatívan válaszolni. A sérelmi politizálás 19-20. századi logikáját követi ez a gondolkodásmód, a nemzeti bezárkózás mutatkozik meg benne, a „szabadságharcos” mentalitás az eleme, és a messzeségbe projektált reményeket élteti.

Ezzel magyaráznám, hogy a Fidesz vezetése nem észlelte időben az amerikai kockázatot, és hogy a szokatlan diplomáciai gesztust inkább ellenséges megnyilvánulásnak tekinti, mint megfontolandó szövetségesi figyelmeztetésnek. Ha a velünk mindig szolidáris lengyelek viszonyulásához hasonlítjuk a magyar kormány világpolitikai tájékozódását, akkor nem tudjuk megállni azt a tanulságot, hogy a történelmileg kiérlelt politikai realitásokról megfeledkező, önfejű és önveszélyes különutasság nyilvánul meg a harmadik Orbán-kormány nemzetközi orientációjában. Ady költészetének régi szimbóluma, az eltévedt lovas jut az ember eszébe. A keleti nyitás doktrínájába merevedett, a külgazdaság mentőangyalát akaratosan űző magyar külpolitika rossz úton jár.

Az internet megadóztatásának ötlete pedig a kormányzat önmagáról kiállított ítéleteként is olvasható. Egy olyan kormányt mutat e törvényjavaslat, amelyet nem érdekel a digitális jelen, és a tudástőkére épülő jövő, amely elfeledkezett a 20-as és 30-as generációról – amelynek már jó része egyébként el is hagyta az országot, s amely csak lassan látja be, hogy a kétharmados többség hamar beomlik, ha elvész a politikai rugalmasság és a helyes ítélőképesség a vezetőkből és a szellemi irányítókból – például a közmédia elitjéből.

A tanulság? Meggyőződésem szerint a Fidesznek újra kell értékelnie külpolitikai irányultságát, s kertelés nélkül vállalnia kell, hogy az ország mindennek ellenére a nyugati civilizáció része. Továbbá újra kell értékelnie a fiatalsággal, az értelmiséggel kapcsolatos politikáját, s ki kellene nyitnia a 2/3-on túli világ felé is. Ami azt is feltételezi, hogy az ország nem válhat a fideszes belső küzdelmek és a jobboldal identitásproblémája áldozatává. Egy jobboldali párt nemzeti és nyugatos, atlantista és európai, egyszerre jövőorientált és hagyománytisztelő, és nem akarja a kormányzás négy éve alatt felforgatni a világot. Legfőképpen pedig nem akarja úgy boldogítani a polgárokat, hogy azokkal nem képes (a PR célzatú nemzeti konzultáción túl) érdemi párbeszédet folytatni. A politika művészete azt tanítja, nem mindent lehet az erő nyelvén elintézni, szükség van politikai okosságra, időnként bölcsességre is.

Hörcher Ferenc - ]]>http://mosmaiorum.blog.hu]]>

Tisztelt olvasók! Legyenek olyan kedvesek és támogassák "lájkukkal" a Flag Polgári Magazin facebook oldalát, a következő címen: ]]>https://www.facebook.com/flagmagazin]]>
- Minden "lájk számít, segíti a magazin működését!

Köszönettel és barátsággal!

www.flagmagazin.hu

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Történelem (14) Heti lámpás (239) Emberi kapcsolatok (36) Alámerült atlantiszom (142) Vetítő (37) Mozaik (83) Belföld (5) Szépségápolás (15) Politika (1571) Sport (729) Mozi világ (440) Jobbegyenes (1721) Mondom a magamét (4411) Nagyvilág (1448) Egészség (50) Tereb (139) Gasztronómia (539) Kultúra (5) Autómánia (61) Életmód (1) Rejtőzködő magyarország (171) Irodalmi kávéház (484) Flag gondolja (33) Tv fotel (65) Titkok és talányok (12) Gazdaság (645)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>