Ma 2020 augusztus 08. László napja van. Holnap Emőd napja lesz.
11548.jpg

„24 órás betegségként is emlegették” – hogyan élte meg Budapest a spanyolnáthajárványt?

Flag

Szöveg méret

5
Átlag: 5 (1 szavazat)
Az első világháború éveit követően világszerte pusztító spanyolnátha több áldozatot követelt mint a négyéves világégés összesen.

A járvány második nagy hulláma 1918 őszén Magyarországot is elérte. A „Spanyolnátha Magyarországon” című kerekasztal beszélgetésen a téma két szakértője, Géra Eleonóra és Kapronczay Károly mutatta be az érdeklődő hallgatóságnak, hogyan került az új típusú influenza vírus hazánkba és hogyan élte meg a járvány legsötétebb heteit a magyar főváros.

Kansas, Franciaország, Isonzó – a vírus útja Magyarországra

Március 28-án, délután került sor „A spanyolnátha Magyarországon” című kerekasztal-beszélgetésre a Habsburg Történeti Intézet, a XX. Század Intézet és az Első Világháborús Centenáriumi Emlékbizottság közös szervezésében. A beszélgetés résztvevői Géra Eleonóra, az ELTE Bölcsészettudományi Karának habilitált egyetemi docense és Kapronczay Károly, a Semmelweis  Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár címzetes igazgatója, a Semmelweis Egyetem orvostörténelem vendégprofesszora voltak. A két előadó alapvetően különböző szemszögből, de egymáshoz szorosan kapcsolódva mutatta be a világtörténelem egyik legpusztítóbb járványaként elhíresült 1918-19-es spanyolnátha történetét és annak magyarországi megjelenését.

A hallgatóság Kapronczay Károly előadásából megtudhatta, hogy az első világháború orvosi tekintetben is jelentősen eltért a korábbi korszakok háborúitól. A fegyverzet átalakulása miatt sokkal több volt a lőtt seb, mint a szúrások és vágások okozta sebesülés, míg a elhúzódó háborús évek és a frontokra jellemző rossz higiéniás viszonyok jó táptalajul szolgáltak a katonákat támadó különféle megbetegedéseknek. Ugyan az Osztrák-Magyar Monarchia katonái alapos egészségügyi szűréseken estek át, de a távoli orosz tájak szokatlan környezeti viszonyai erősen megviselték a hadsereg szervezetét. A kötelező védőoltás ugyan megóvta a csukaszürke egyenruhát viselő katonákat a himlő pusztításától – szemben például a német hadsereggel, ahol jóval lazábban kezelték a védőoltások kérdését – az ivóvízből összeszedett kolera, valamint a különféle nemi betegségek még így is állandó veszélyt jelentettek. Utóbbiak megelőzése érdekében az osztrák-magyar hadvezetés tábori bordélyokat állított fel, és rendszeres egészségügyi vizsgálatokkal ellenőrizte az ott tevékenykedő prostituáltakat.

A becslések szerint az emberiség közel 20%-át megfertőző spanyolnáthával a magyarok elsőként az olasz fronton találkozhattak. A H1N1 típusú influenza vírus elsőként az amerikai Kansas államban jelent meg, majd Európába 1917-ben jelent meg, amikor az antant oldalán háborúba lépő Egyesült Államok első katonái megérkeztek a francia kikötőkbe. Miután az osztrák-magyar és német csapatok 1917 végén Caporettónál hosszú évek után végül sikeresen áttörték az Isonzó folyó mentén húzódó olasz frontot, hamarosan amerikai katonák is érkeztek a szétzilált olasz hadsereg megsegítésére. Minden bizonnyal ők hozták be magukkal a betegséget, amely megfertőzte azt a 60 olasz katonát, akiken keresztül, már 1918-ban, a magyarok első alkalommal ismerték meg az újfajta influenzát.

A köhögéssel, náthával és magas, 40 fokos lázzal járó vírust gyakran csak „24 órás betegségként” emlegették, mivel az influenza gyakran tüdőgyulladássá vagy tüdővérzéssé erősödve rendkívül rövid idő alatt végzett áldozataival. Bár már a háború utolsó hónapjaiban szóltak katonai jelentések a fronton való megbetegedésekről és halálozásokról, de ezek száma ekkor még nem volt jelentős. 1918 őszén így a háborús vereséggel párhuzamosan, 600 ezer katona indult haza Magyarországra, magukkal hozva a gyilkos kórt a polgári lakosság közé.

Forradalom és járvány – 1918 ősze Budapesten

Géra Eleonóra előadásában már az őszi budapesti eseményeknél vette át a történet fonalát. Ugyan már 1918 őszének elején voltak intő jelek – így például a főváros statisztikai hivatala jelezte, hogy ’18 nyarán tízszer annyi tüdőgyulladásos megbetegedést regisztráltak mint az azt megelőző évben –, de szeptember 24-én a székesfőváros tisztifőorvosa még óva intette a sajtót a felesleges hangulatkeltéstől, mondván a „spanyol betegségről téves nézetek alakultak ki.” A következő napokban azonban már tűzvészszerűen szaporodtak meg a jelentések köztiszteletben álló személyek rokonainak haláláról, egy egész család pusztulásáról és egymást követő megbetegedésekről. Szeptember 29-én a sajtó már élesen bírálta a városvezetést és kérte számon a tisztifőorvosi hivatalt, amiért nem tesz semmit a járvány megfékezése érdekében.

A járvány október első két hetében tetőzött, ekkor közel 12 ezer megbetegedést regisztráltak (ebből  700 végződött halállal), de a tényleges fertőzöttek száma ennek legalább az öt-hatszorosa lehetett, sőt nem kizárt, hogy a százezret is elérte. A vírus gyors terjedését számos tényező is elősegítette. A legfontosabb faktor volt, hogy a háborús évek alatti élelmiszerhiány a hátországot is megviselte, így a vírus már legyengült szervezetű embereket támadott meg. A kórházakban emellett gyakran egy térbe került minden panaszos, így az „egyszerű” megfázással érkezők összekerültek a tényleges spanyolnáthában szenvedőkkel. A főváros továbbá komoly orvoshiánnyal nézett szembe, hiszen az egészségügyi dolgozók ekkor még jelentős számban tartózkodtak a frontokon, nem is beszélve arról, hogy a járvány természetesen nem kímélte a budapesti orvosokat sem.

A betegség elsősorban a városi középréteg tagjai közül szedte áldozatait, azon belül is elsősorban a fiatalok és a nők voltak veszélyben – a halálos áldozatok között a nők háromszor annyian voltak, mint a férfiak. Ezen arányoknak elsősorban társadalmi okai voltak. A vagyonosabb középréteg tagjai gyakran nem voltak hajlandóak befeküdni a járványkórházak 30 fős kórtermeibe, míg otthon leginkább az asszonyokra hárult a feladat, hogy ápolják családtagjaikat, így általában ők kaptak ellátást utoljára.

Érdekesség, hogy a budapesti spanyolnátha-járvány éppen egybeesett a politikai átalakulás és az őszirózsás forradalom eseményeivel. A tüntetések sikerét az is elősegítette, hogy a járvány legyengítette a rendőrség állományát is, míg a frontról hazatérő katonaságot a kormányzat többek között amiatt sem merte bevetni, nehogy a különféle betegségeket hurcoló katonák tovább rontsák az egyébként is válságos helyzetet.

A járvány végül „saját magát fékezte meg.” Ugyan az októberi pusztítást november-december fordulóján még követte egy újabb fellendülés, de azt követően fokozatosan lecsengett és februárra már teljesen eltűnt.

Az előadásokat követő kérdések során a két kutató elmondta, hogy szinte lehetetlen megbecsülni a spanyolnátha halálos áldozatainak számát Magyarországon. A járványkórházak halotti anyakönyvi kivonatait ugyanis – más országokhoz hasonlóan – idehaza is erősen kozmetikázták a pánik visszaszorítás érdekében. A pusztító járvány azonban közvetve pozitív hozadékkal is járt a hazai egészségügyre nézve. A kórházépítési program mellett 1926-ban került sor a Közegészségügyi és Járványügyi Intézet felállítására, amely nagy gondot fordított egyrészt a járványok kezelésére, másrészt az országba érkező gyógyszerek ellenőrzésére és minőségük biztosítására is.

]]>www.mult-kor.hu]]>

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Heti lámpás (242) Kultúra (6) Gazdaság (652) Irodalmi kávéház (489) Mozaik (83) Vetítő (37) Rejtőzködő magyarország (171) Egészség (50) Történelem (14) Jobbegyenes (1815) Alámerült atlantiszom (142) Emberi kapcsolatok (36) Életmód (1) Titkok és talányok (12) Politika (1571) Flag gondolja (33) Sport (729) Mondom a magamét (4710) Tereb (140) Szépségápolás (15) Gasztronómia (539) Nagyvilág (1450) Mozi világ (440) Autómánia (61) Belföld (5) Tv fotel (65)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>