S mi történne, ha egykorvolt amerikai rabszolgák leszármazottai beperelnék a hollandiai, portugál és spanyol zsidókat, amiért nevezettek ősei a rabszolga-kereskedelem kilencven százalékát tartották a kezükben (hja, kérem, a pénznek nincsen szaga…).

A választ Ön is tudja. Közröhej, köznevetség lenne a válasz. A magyar kabarék és megfelelő tévéműsorok megtelnének viccesebbnél viccesebb produkciókkal az ügy kapcsán. Mondván, ez mégiscsak nonszensz.

Talán kitalálta már, miért kérdezem ezt Öntől. Igen, azért kérdezem, mert néhány tucat amerikai és izraeli zsidó beperelte a MÁV-ot, mondván, tevékenyen részt vett a zsidók deportálásában. Néhány tucat amerikai és izraeli zsidó beperelte a MÁV-ot kilencmilliárd dollárra (ez a szám a Népszabadság számításai alapján jött ki).

Megtudtuk a hírekből, hogy a most beadott perirat kilencévnyi (!) „kutatómunka” eredménye. S hogy Chicagóban már ki is jelölték a bírót.
 

Kilencévnyi kutatómunka, tisztelt Köves Úr! És szóljon hozzá, éppen most, a választások előtt ötvennyolc nappal lett hirtelen aktuális ez a per. Kérdezem, Köves Úr, vajon miért éppen most? Talán csak nem azért, hogy legyen mivel felkorbácsolni a zsidóellenes hangulatot? S természetesen ennek folyományaként a zsidók rettegését? Talán csak nem azért, hogy legyen még öt-tíz százalékkal több a Jobbiknak? Vagy esetleg azért, hogy mikrofonokat lehessen dugdosni a Fidesz vezetők orra alá, akik minderre úgysem tudnak jó feleletet adni? Ezért, Köves Úr? Vagy teljesen tévúton járok, és ez a per komoly? Hogy magyartalanul fejezzem ki magam: komolyan van gondolva? Mert az egy másik helyzet, természetesen. De érdemes rajta eltöprengeni…

Tehát kilencmilliárd dollár kártérítés, hatvanöt évvel a második világháború után. A MÁV-tól. Az 1800 milliárd forint, Köves Úr. A magyar költségvetés nagyjából tizenöt százaléka. És ez most tényleg komoly? Mert ha igen, akkor nem kéne megállni félúton, Köves Úr. Mert itt vannak, ugye, a pékek. Hatvanöt évvel ezelőtt is sütötték a kenyeret, s azt a kenyeret megették a vasutasok, így szerezvén energiát napi munkájukhoz. Kilencmilliárdot fizessenek a pékek leszármazottai is! Továbbá a hentesek, a zöldségesek és nem utolsósorban a kabinosok, akik lelkiismeretlen munkájukkal lehetővé tették, hogy gonosz bakterek és forgalmisták a strandokon frissítsék fel zsidódeportálásban megfáradt testüket.

Nem, Köves Úr, mégsem lehet ezt komolyan venni. És mégis muszáj lesz. Mert ez a per végig lesz játszva. El lesz víve egészen az abszurdumig. S mi itt fogunk állni, hatvanöt évvel a második világháború után, holokausztügyben csupa csecsszopó és költő (ha érti, mire gondolok), és nagyon erősen fogunk koncentrálni, hogy valahogyan mégis megértsük ezt az egészet. Hallgassa csak, Köves Úr, a nép hangját! Az egyik népszerű internetes portálon erről vitatkozik a nép, erről a kis perről, s egyikük ezt írta:
„Inkább az a kérdés, hogy tud tükörbe nézni az, aki a nagyapja szenvedéséből akar megélni?
Nagy igazság, hogy a zsidók egy bizonyos része nem zárta még le a háborút. Csak ezt most nem fegyverrel vívják, hanem jogszabályokkal.

Ennek semmi köze a megbékéléshez, ezt lassan észrevehetné a világ, és helyére tehetne már őket.
Azért azt is meg kell jegyezni, hogy a zsidóság nagy része nem ért ezzel már réges-régen egyet. Azért sem, mert fel tudja fogni ennek a gusztustalan mivoltát, és azért sem, mert egy szem petákot nem kap belőle.”

Nos, Köves Úr, minden nyelvi baki ellenére, ez a kis szöveg pontos és igaz. És talán erről is töprenghetnénk egy kicsit…
 

Ezernyolcszáz milliárd forint, Köves Úr. Szép szám, igaz? Éppen a minap vetette fel a drága Bolgár úr a rádiójában, hogy miből akar Orbán dupla fizetést adni az orvosoknak, mikor az belekerülhet 140 milliárdba is. Tudja, Köves Úr, egészen biztos vagyok benne, hogy Bolgár úr legkésőbb a mai napon ki fogja fejteni a rádiójában, hogy ez a MÁV ellen indított per gyomorforgatóan aljas és undorító. Miképpen abban is egészen biztos vagyok, hogy a magyarországi zsidóság szintúgy közleményben fog elhatárolódni néhány tucat eszement és aljas amerikai és izraeli zsidó akciójától, hiszen Önök ennek az országnak a polgárai. A mi társadalmunk megbecsült tagjai. És így nem hagyhatják szó nélkül ezt a szemétséget.

Előre is köszönöm!
Tisztelettel üdvözli: