Ma 2020 február 24. Mátyás napja van. Holnap Géza napja lesz.
8c4cab760951fa99d41a2c36b2836703.jpg

Bayer Zsolt: Vér és vér

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve

A tragikus szíriai állapotok olykor azért produkálnak kifejezetten szórakoztató pillanatokat is. Bár a szórakoztató mégsem helyes kifejezés: maradjunk inkább a tragikomikusnál. 

Az eddigi mélypont minden valószínűség szerint az, amikor a nyugati média közli, hogy „feltörték Aszad e-mail–fiókját”, és „hozzájutottak majd’ háromezer privát levélhez”. Ezt a teljesen nyilvánvaló hazugságot – amely az Aszad-ellenes propaganda legócskább, legprimitívebb része – aztán boldogan átveszi a hazai sajtó. Így mindenki megtudhatja, aki odafigyel, hogy Aszad e-mailen szokott tanácsokat kérni Irántól, hogy mi is a teendő lázadások leverésekor, és az iráni illetékesek e-mailen azt szokták válaszolni, hogy „közéjük kell lövetni”. Mindeközben pedig a szír first lady „csokifondükészletet” rendel Angliából, szintúgy e-mailen. Ennél azért láttunk már színvonalasabb hazugságkampányt is… Aki az ilyesmit elhiszi, az tényleg teljesen hülye – aki pedig ilyen színvonalú hazugságokkal szórja tele a nyilvánosságot, nos, arra nem is nagyon vannak szavak.

De legalább itt az alkalom, hogy megvizsgáljuk kicsit közelebbről a szíriai helyzetet. Szögezzük le mindenekelőtt, hogy Aszad rendszere és rezsimje nem egy nyugati típusú demokrácia. Aki amúgy ilyesmit kér(ne) rajta számon, az nincs tisztában a valóság minden szeletével. Miképpen azzal sem, hogy bár valóban voltak rendszerellenes tüntetések tavaly, amelyek demokráciát követeltek, s amelyek élén jó szándékú és békés értelmiségiek álltak – ám azóta nagyot változott a világ! A jó szándékú értelmiségiek eltűntek (vagy távoztak az országból vagy visszavonultak az utcáról vagy megölték őket, és nem a rezsim emberei!), és helyükre egyre érdekesebb alakok, mozgalmak és irányzatok kerültek, akiket egyre érdekesebb helyekről bujtogatnak és finanszíroznak.

Nézzük röviden a helyzetet. Előbb a tengerparti területeket: A Latakia–Jablah–Baniyas–Tartus vonalon vannak egyedül többségben az amúgy az országban kisebbségben élő, ám a hatalmat gyakorló síita alaviták. És érdekes módon éppen itt lázadtak fel és fenyegették-fenyegetik halállal az alavitákat a szunnita szalafiták, akik a minap mindjárt ki is kiáltották a Szalafita Emirátust önmaguknak. A baniyas-i hőerőműtől egészen a falafelesbódéig terjedő emirátusban már emírt is választottak maguknak, és amikor a rémült polgármester megkérdezte tőlük, hogy mégis mit szeretnének elérni, azt válaszolták neki, hogy mindenekelőtt munkát akarnak. A rémült polgármester azonnal szaladt, intézkedett, telefonált, majd közölte az „emirátus” vezetőivel, hogy a hőerőműbe több száz embert felvesznek, másnap reggel jelenjenek meg és jelentkezzenek munkára. Másnap reggel két „emirátuslakó” jelentkezett… Pedig tényleg elkelne a munka, ugyanis az évek óta tartó szárazság miatt nomádok és félnomádok tízezrei menekültek erre a vidékre az Eufrátesz és a Tigris völgyéből. Ők a „rendszerellenes tüntetések” legfőbb résztvevői – bár igazából nem tudják, mi a rendszer. Amúgy az itteni szunnitáktól a többi szunnita is retteg. Programjuk pedig nem túl bonyolult, így foglalható össze: meg kell ölni minden alavitát és minden keresztényt. Ez esetünkben úgy 2,5 millió alavitát és ugyanennyi keresztényt jelent – úgyhogy ha összeomlik a rezsim, nagyjából ennyi halottra számíthat a Nyugat, amelyik most szörnyülködve beszél nyolc-kilencezer halottról. (Amelynek a fele a „rendszer embere” – csak hát ők nem számítanak…)

Ejtsünk egy szót Homszról is, lévén ez lett a „felkelés” központja. Nos, amúgy Homsz a libanoni határhoz legközelebb eső nagyváros, s egyben a csempészet központja. Évek óta tudta mindenki, hogy ha a határőr ezredes kap egymillió lírát, akkor öt-hat órán keresztül nyitva van a határ, az jön be és az megy ki, aki és ami akar. Amikor pedig a rezsim úgy döntött, hogy rendet teremt, akkor hirtelen Homsz lett az ellenállás és a demokrácia központja. A rezsim ellenségei és a demokrácia bajnokai pedig érdekes módon megállítják az arra tévedő jobb autókat – főleg dzsipeket –, és nem azt kiáltják valamiért a benn ülőknek, hogy „éljen a szabadság!”, hanem azt, hogy „ide az autót vagy meghalsz!” S egyszer talán az is ki fog derülni, vajon a homszi mészárlást, amelynek során asszonyokat és gyerekeket öltek meg, kik követték el valójában. Ha a klasszikus kérdést tesszük fel, miszerint kinek az érdeke? – nos, akkor nem Aszadék az első számú gyanúsítottak.

Egyszóval annyira azért nem egyszerű a szíriai helyzet, mint ahogy innen nézve és a nyugati sajtót olvasva látszik. És nincs senki és semmi ebben a pillanatban, aki Aszad és rezsimjének helyére kerülhetne. Nincs a rezsim után semmi, csak vér és vér és káosz.

Vigyázó szemetek Szíriára vessétek! Továbbá ne feledje senki sem, hogy Szíriában rengeteg az ásványkincs, mindenekelőtt az olaj. S Szíriának mindeddig nulla volt az államadóssága. Most napi 17 millió dollárt bukik. Kinek állhat mindez érdekében?

Bayer Zsolt  - magyarhirlap.hu

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Tereb (139) Jobbegyenes (1692) Sport (729) Gazdaság (638) Vetítő (37) Autómánia (61) Alámerült atlantiszom (142) Mondom a magamét (4331) Szépségápolás (15) Nagyvilág (1446) Emberi kapcsolatok (36) Rejtőzködő magyarország (171) Flag gondolja (33) Gasztronómia (539) Belföld (5) Mozaik (42) Történelem (13) Tv fotel (65) Egészség (50) Kultúra (4) Politika (1571) Életmód (1) Irodalmi kávéház (479) Heti lámpás (233) Mozi világ (440)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>