Akkor az amúgy is végzetesen meggyengült immunrendszere fog tovább gyengülni, és annak beláthatatlan következményei lesznek. (Ezért nem úszhatja meg Stohl András sem. Mert ha megússza, soha többé nem lehet elítélni egyetlen ittasan és/vagy drogosan súlyos balesetet okozó állampolgárt sem. Ezt tessék mérlegelni. De ez most mellékes…)

Igen, ez így nem történhet meg.

Mégis megtörtént.

S ebből a szomorú és keserves tényből megint csak annyi következik, hogy folytatódhat a politikai szekértáborok közötti ádáz küzdelem, immáron mindkét fél számára új és hosszan tartósítható munícióval.

A magyar szocialisták és liberálisok előszeretettel bontják az államot. Mindig és bármilyen eszközzel. Mert ez az önérdekük, és mert ami ideológia még maradt nekik egyáltalán, az ebben össze is foglalható: az állam rossz.

Így aztán soha, semmiféle lelkiismeret-furdalást nem okozott számukra, ha az állam bármely intézményét kellett rombolni, a társadalom szemében hiteltelenné tenni. Így és ezért céltáblájuk hosszú-hosszú évek óta az ügyészség.

Mindenki tudja ebben az országban, hogy a szocialisták és liberálisok lopnak. S az különbözteti meg az ő lopásaikat a jobboldali lopásoktól (mert itt is lopnak ám, hát persze!), hogy ők ezt üzemszerűen, szervezetten teszik. Mondhatjuk nyugodtan: erre jöttek létre. Eo ipso gazemberek. Sőt: a priori…

S ha bárhol és bármikor lebuknak, vádló ujjaikkal rámutatnak az ügyészségre, hogy lám, a „Fidesz-bérenc” ügyészség politikai leszámolásba kezdett.

Mindezzel nem az a baj elsősorban, hogy gusztustalan, idegesítő hazugság, hanem az, hogy az államot rombolja. Súlyosan és végzetesen.

A kémügyhöz visszatérve, különösen nehéz helyzetben van most az az újságíró, aki megpróbál a nyilvánosság előtt hangot adni félelmeinek és haragjának. Ugyanis mindenképpen szót kell ejtsen a bíróságról és legalább egy bíróról. És nem teszi, nem teheti ezt szívesen, mert nem szocialista, és nem érdekelt az állam szétzúzásában. Mégis: alapvetően megkérdőjelezhető Szilvásyék ügyében Varga Béla bíró pártatlansága és elfogulatlansága. És nem először kérdőjelezhető ez meg.

Mindebből pedig csak azt a következtetést lehet levonni, hogy Varga Béla bírót el kell távolítani állásából, és soha többé nem engedhető meg, hogy ítélkezzen.

Még tyúkpörben sem. És nem ő az egyetlen. Ezt pedig azért merem kijelenteni, mert ha azt hallja az ember, hogy első fokon halálra ítéltek valakit, másodfokon pedig felmentették, akkor józan paraszti ésszel csak arra tud gondolni, hogy valamelyik bíró a kettő közül alkalmatlan.

A halálos ítélet persze csak képletesen értendő, olyan nálunk nincsen. De ilyen ítéletekkel tele van az életünk. (Az a bíró, aki Kaiser Edét életfogytiglanra ítélte a móri ügyben, vajon felmegy még most is naponta a pulpitusra? Naná… Sajnos… Sőt azóta még felfelé bukott…)

Ideje van tehát rendet tenni a bíróságokon. Az állam és a jogállam, végső soron pedig a társadalom érdekében.

Mindez pedig nem jelenti azt, hogy ha az ügyészségről derül ki valami hasonló, akkor ők megúszhatják.

Senki sem úszhatja meg.

Kémügyben pedig leginkább az állam nem úszhatja meg. Ha az állam azt akarja, hogy komolyan vegyék és respektálják, és komolyan akarja venni önmagát, akkor ezt a nyolcvanéves titkosítást még ma feloldja. Másképpen rá fog égni az egész.

Rá fog rakódni, mint a guanó, keményen, vastagon. Legalább nyolcvan évre. Annyi időnk pedig nincsen.

Bayer Zsolt, magyarhirlap.hu