- 1
Magyar Bálint és Herényi Károly hátrament a rötyire, és megkeresték a közös értékeket. Szép, napsütéses idő volt, s vastag, dagadt, tokás legyek döngtek a környéken.
| Valamilyen érthetetlen oknál fogva Bálint és Károly bárányoknak és oroszlánoknak nézte a döngicsélő legyeket, s úgy tűnt őnekik, hogy a bárányok és az oroszlánok mosolyogva heverésznek együtt. Elárasztotta őket a békesség jóleső, meleg érzése. S felgyűrték ingük ujját, s nekifogtak összeszedegetni a közös értékeket. Előbb Károly lelt rá valamire. Ez volt ráírva: "Lábszag és Mucsa – vagy szabad demokrata többség"… – Te, Bálint, ez közös érték? – kérdezte Károly, mert egy pillanatra elbizonytalanodott. – Károlyom, nem… Értéknek érték, de nem közös. S tovább keresgéltek. Lassan delelőre hágott a nap. Meleg is volt, büdös is volt. S ők kezdtek elemükben lenni. S megint Károly volt leleményesebb, ismét előhúzott valamit, ami még mozgott, legalábbis úgy tűnt, mintha mozogna. – Na, tessék, itt van! – lelkendezett Károly. Nézd csak, Bálint, itt van az antalli örökség… Ibolyával hoztuk ide néhány éve, de szerencsére megtaláltam. Hm? Bálint bután nézett maga elé. Bár ebben nem volt semmi meglepő. Régóta nézett már így. – Antalli örökség? Az meg micsoda? – Hát, amit mi képviselünk. Az Ibolya és én. És közös érték… – Várjál csak, Károly, gondoltam valamit – élénkült fel Bálint. – Végül is igazad van, az antalli örökséget tényleg kinevezhetjük közös értéknek, de így nem. Nézd csak: még mozog. Ha alig is, de még él. S ameddig él, addig nem lehet belőle közös érték. – Igazad van – helyeselt Károly. Azzal megragadta bokájánál fogva az alig pihegő antalli örökséget, és egy ügyes, begyakorolt mozdulattal néhányszor a földhöz csapkodta. – Na, most már nem mozog. Nézd csak! Milyen szépen, ernyedten és petyhüdten lóg! Most már közös érték? – Most már az… – Te, Károly, és mit fogunk mondani, ha valaki megkérdezi, hogy miért nem él? – Azt fogjuk mondani, Bálint, hogy mi lehelünk belé lelket. – El fogják ezt hinni nekünk, Károly? – Az mindegy, Bálint. Ugyanis most a közös értékekről van szó. És a közös értékek sokkal fontosabbak annál, mintsem hogy elhisznek-e nekünk még bármit is. – Azt fogják mondani, hogy nekünk már csak az öt százalék fontos, s bármire képesek vagyunk érte. Még arra is, hogy megkeressük a közös értékeket. – És? Tudod, Bálint, elég régóta mindegy már, hogy mit mondanak. Viszont nagyon kellene az az öt százalék, ugyanis én például már régen elfelejtettem a szakmát. Eljárt felettem az idő… – Felettem is, Károly… Bár amikor sokáig nézek bambán magam elé, arra szoktam gondolni, hogy nem is kellett eljárnia… – Ühüm, ismerős… Neked szoktak még bármit is mondani? – Úgy érted, az emberek? Már nem… Régen nem… – Én is ezt vettem észre. Igaz, Ildikóval még tudok váltani néhány szót, most is találkoztunk szombaton a Szent István parkban, az antirasszista chartás tüntetésen… Tetszett, amikor az Iványi az ENSZ kéksisakosait akarta behívni az országba. – Jó kis tüntetés volt. Emlékszel? Nem is olyan régen még ellenetek tüntettünk, Károly… Mi, chartások… Nem is olyan régen még ti voltatok a kirekesztők és a rasszisták… – Emlékszem, Bálint. Te, mi ilyen büdös itten? – A szar, Károly, a szar… – Sejtettem. Na, gyere, keresgéljünk tovább! És keresgélnek. És meg fogják találni a közös értékeket. Mindet… |
 |
| Bayer Zsolt, magyarhirlap.hu |
Előző cikkBayer Zsolt: Nincs lepke
Hozzászólások