Ma 2021 október 24. Salamon napja van. Holnap Blanka, Bianka napja lesz.
Bayer Zsolt: Európa fekszik a ravatalon (1. rész)

Bayer Zsolt: Európa fekszik a ravatalon (1. rész)

Flag

Szöveg méret

5
Átlag: 5 (1 szavazat)

Ez a világ odalett, s a baloldal hagyományos szavazói szintúgy.

„Mivel bizonyos körülmények között a transznemű férfiak és a nem bináris személyek is teherbe eshetnek, az ilyen esetekben részesülniük kell a terhességgel és szüléssel kapcsolatos gondozásra vonatkozó intézkedésekben, a nemi identitásuk alapján való hátrányos megkülönböztetéstől mentesen.”

Induljunk el innen. Legyen ez a kiindulópont, ahonnan elindulva eltemetjük Európát. A mi Európánkat.

Persze Európa lesz majd továbbra is. Mint földrajzi fogalom. Csak az a kulturális szövet tűnik el örökre, amit egykoron Európának hívtunk, s ahová oly sokáig vágyakoztunk, amikor bezártak bennünket a fal rosszabbik oldala mögé. Mindig a kulturális szövet tűnik el végül, amikor az ember, amely létrehoz egy hatalmas kultúrát s berendezi magának, elhiszi végül, hogy „az embernél nincs semmi csodálatosabb”.

Olyankor porba hullanak az istenek vagy az Isten – a végső elszámolásnál ez már mindegy. (Dante sem merte a pokolba száműzni Vergiliust, de ez ma már kit érdekel?)

Majd Dante is indexre kerül lassan. Mert írt valami rosszat a pokol valamelyik bugyráról. S indexen van már Mark Twain, a klasszikus zene, az Elfújta a szél – felkészül Thomas Mann, pedig ő homoszexuális volt, és – ó, Istenem! – ez a lista ma már a végtelenségig folytatható. (Thomas Mann amúgy ott rontotta el, hogy nem merte azt gondolni, homoszexualitása a természetesség maga, és maga a csoda és a szépség. Inkább megírta a Halál Velencébent. Ahelyett, hogy rózsaszín kiskosztümöt öltött volna, úgy menve a legközelebbi iskolába elmesélni a megdöbbent kisgyerekeknek, hogy amit látnak, az szép, az boldogság. Pedig nyilván úgy tett volna le többet az emberiség asztalára.)

Indexre került a józan ész, a természet, a normalitás, a biológia, ugyanis a nyugati ember elhitte, nincs nála csodálatosabb, ráadásul nagyon unatkozik is, úgyhogy hozzálátott egy új világmindenséget teremteni, mint egy vak és süket és imbecil istenke. Első lépésként kitette közszemlére a nyugati ember a transzcendenst, a varázslatot, a titkokat, a tartózkodó kérelmeket, a szemérmet, az erényt s a titkolt bűnöket, „a régi jó erkölcsöket” („melly ha megvész: Róma ledűl, s rabigába görbed”). A mi niklai remeténk elő-előjön lidérces éjjeli órán, s újrafogalmazza művét:

Mi a Nyugat most? – rút sybarita váz. / Letépte fényes nemzeti bélyegét, / s hazája feldult védfalából / Rak palotát heverőhelyének.

S ez ugyan kit érdekel? A világ varázstalanításával egy időben a nyugati ember becsapta azt az erkölcsi kiskaput, amelyet még Julien Benda nyitott ki az üdvözüléshez vezető kerülő úton: „Az emberiség kétezer évig cselekedni ugyan a rosszat cselekedte, de méltányolni a jót méltányolta.” Hát ennek vége. A nyugati ember most már büszkén cselekszi és méltányolja a rosszat, s aki ragaszkodik a jóhoz, azt szörnyetegnek látja és láttatja. „Szép a rút és rút a szép”. Shakespeare Macbethjének boszorkányai beépültek a fősodorba. Vége.

És Berzsenyit is kitessékelik majd lassan az iskolákból, hogy helyette festett arcú nácik meséljenek gyermekeinknek új meséket. A ma nácijai: a radikális iszlamisták és a radikális woke, progresszív, anarchista stb. aktivisták. S a mögöttük megbújó, végtelenül cinikus, moral insanity politikai erők.

Ez utóbbiak nácisága a napnál is világosabb, hiszen mindenkit és bárkit nácinak neveznek, aki nincs velük. Bizony. Ők újra elővették a régi jelszót: aki nincs velünk, az ellenünk van. S akinek kalapács van a kezében, mindent szögnek lát. Akinek meg csak egy szivárványszínű rongy, az minden fehérben elpusztítandó ellenséget gyanít, miközben nem győzi dicsérni önmagát, s már csak önmaga jóságától képes meghatódni – de attól nagyon és minden pillanatban.

S hogy mi a jó? Minden, ami természetellenes, ami megbotránkoztató, ami kisebbségi, ami rút, ami beteg. S persze a permanens forradalom.

Aki képtelen elviselni önmagát, annak a nyugalom és a békesség is elviselhetetlen. Az bármi áron meg akarja változtatni a világot, mert abban reménykedik, hogy ott, a megváltozottban egyszer csak szembe találja magát önmagával, és végre meg lesz elégedve. S persze a világ felforgatását nem lehet ezzel magyarázni, így aztán úgy magyarázzák, hogy ők majd jobbá teszik a világot. Majd felszabadítanak mindenkit: homoszexuálisokat, azokat, akik azt sem tudják, fiúk-e vagy lányok, a vérfertőzőket, zoofileket, nekrofileket, idió­tákat, kényszerképzeteseket, és mind a hetvenkétféle nemi identitással rendelkezőket.

Nem jut eszedbe semmi? Nincs tehetséged semmihez? Utálod a munkád és a munkát úgy általában? Sebaj! Képzeld magad disznónak vagy férfitestbe zárt leszbikus nőnek, mi majd mögötted állunk és segítünk neked a nagyszerű harcodban, amelyet a bigott, maradi, ósdi, ókonzervatív, rasszista, náci világ ellen vívsz. Mi írásba foglaljuk neked, hogy a férfiak is szülhetnek, s aki ezen felháborodik vagy röhög, azt addig üldözzük, míg meg nem gondolja magát vagy el nem pusztul. Mi felülírjuk a biológia és a természet törvényeit, mert mi vagyunk a süket és vak és imbecil istenkék, és mi veled vagyunk. (Azért fizu persze legyen, meg alanyi jogon járó jövedelem, meg ingyenes nemváltó műtét, meg térerő. A sok hülye boomer majd előteremti a rávalót, a woke-világ nem ér rá ilyesmivel bíbelődni, nekik habos tütüben és kifestve mesét kell olvasni az oviban, amely mesében a királyfi feleségül veszi a szomszéd királyság királyfiát.)

„Tanuljunk meg élni és meghalni, s ne akarjunk Isten lenni, hogy emberek lehessünk” – írta Albert Camus.

A woke-világ, a progresszívek, a haladók soha nem tanultak meg élni. Nem volt hozzá sem tehetségük, sem képességük, sem pedig bátorságuk. Így aztán képtelenek elfogadni a halált. Ezért marad nekik élet helyett az „önmegvalósítás”, a forradalom, a nem az vagyok, aminek születtem képtelensége – a haláltól pedig annyira rettegnek, hogy Camus nácikról írt szavai rájuk is tökéletesen illenek: Ezek az őrültek képesek lettek volna elpusztítani az egész világot, hogy ha már ők nem élhetnek örökké, ne élje túl őket semmi sem.

Amúgy pedig: szelfizgetek, tehát vagyok. Ez maradt. És a bánatos, szomorú, örömtelen pillanatok egymásra rakosgatása, a hülyék vigyorával keretezve. Igen, a hülyék orcáján szivárványszínű nyál csorog. S ahogy Camus írta: Általában szeretik az emberiséget, hogy ne kelljen külön-külön szeretni az embereket. Különösen azokat, akik mást merészelnek gondolni. Ez az ő demokráciájuk, ennyi az ő szabadságuk.
S mi a cinikus, moral insanity politika e mögött?

A magát baloldalinak, liberálisnak (egy lósz…rt, mama!) becézgető semmi szép lassan elveszítette szavazóit. A munkásosztály a normalitás utolsó évtizedeiben (60-as, ­70-es, 80-as évek) betagozódott a középosztályba, s ma már jórészt jobbra szavaz. Őrzi emlékét a prosperitás évtizedeinek, a „boldog békeidőknek”, a jóléti társadalom felvirágzásának. Tegyük plasztikussá: ez a fekete-erdei klinika világa, ha emlékeznek még. Takaros „eneszká” városkák, ápolt gyep, tisztaság, ömlik le a muskátli a házak erkélyei­ről, halkan brummognak a Mercedesek és a BMW-k, mindenki fehér, mindenki németül beszél, s a legnagyobb konfliktusok akörül forognak, hogy akkor most a professzor jóképű fia melyik nővérkét fogja elcsábítani. Nahát…

Ez a világ odalett, s a baloldal hagyományos szavazói szintúgy.

Ezért a moral insanityk politikai közösségei úgy döntöttek szerte Nyugaton, hogy szavazóbázist importálnak maguknak. Ez a tömeges migráció végső értelme és eredője, ez van leöntve a „humanizmus”, az „európai értékek” meg a jóemberkedés mázával (egy lósz…rt, mama! 2.0).

(folytatjuk)

Bayer Zsolt - ]]>www.magyarnemzet.hu]]>

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Flag gondolja (33) Tereb (138) Emberi kapcsolatok (36) Irodalmi kávéház (506) Titkok és talányok (12) Autómánia (61) Egészség (50) Mondom a magamét (5656) Gazdaság (662) Politika (1578) Sport (729) Belföld (6) Mozi világ (440) Mozaik (83) Alámerült atlantiszom (142) Életmód (1) Rejtőzködő magyarország (168) Szépségápolás (15) Nagyvilág (1463) Gasztronómia (539) Vetítő (30) Jobbegyenes (2133) Történelem (14) Heti lámpás (255) Kultúra (6) Tv fotel (65)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>