Kezdjük talán azzal, ahogy az ellenzéki, független, objektív és olyan nagyon szofisztikált, „européer” sajtó tálalta az ügyet. Ugyanis ez a legjellemzőbb, ebben benne van mindaz, amit ezekről tudni kell, tudni érdemes, és amit nem szabad elfelejtenünk majd a megfelelő pillanatban sem. Ebben a tálalásban benne van a lényeg, amit a Tanúban így fogalmaz meg a börtönőr a siralomházból kiengedett Pelikánnak:

„A gombócot is megzabálta, a bort is megitta, ki se végzik, dohányt is kap, egy brancs maguk, ne is tagadja! Na mit romantikázik itt?”

Egy brancs maguk. Ez lenne itt a lényeg. Igen, ezek egy brancs, s a brancs a lényeg. Nem közösség, nem baráti társaság, nem véd- és dacszövetség (lásd Márki-Zay magányát a bukás éjszakáján), még csak nem is haverok – ezek egy brancs, amit a hatalom akarásán és a jakobinus vérszomjon kívül nem tart össze semmi sem. Ez a kötőanyaguk, ez a habarcs, a végtelen ostobaság, bunkóság és becstelenség meg a fuga. Így vannak felhordva a közéleti budi falára, s onnan magyarázzák el nekünk, mi az európai, a modern, a nyugatos – s mi az érték. De ebben és ennyiben legalább önazonosak, hiszen ami ezeknek európai érték, az valóban pont olyan, mint ők maguk.

És akkor lássuk azt a tálalást!

A HVG így szofisztikálja Puzsért:

„Puzsér Róbert kritikus, publicista új műfajban csillogtatta meg képességeit és egy 2 perces rapszámmal válaszolt Pityinger Lászlónak, ismertebb nevén Dopemannak, aki még februárban rappelt egyet Puzsérról. (...) Puzsér Pityingert «egy nemzedék kudarcának tartja», számon kéri rajta, hogy az ellenzékiként indult rapperből hogyan lett «NER-segéd», és úgy véli, hogy Pityingernek még említenie sem szabadna Hamvas Béla, a legendás magyar író nevét.”

Az Index így keni el a lényeget a budi falán, ameddig a keze elér:

„«Rúgni, nyalni: ez a szolgafajta» – Puzsér Róbert rappelve küldte el melegebb éghajlatra Dopemant” – hazudik már a cím, majd így folytatódik az aljasság:

„A kritikus a dalban többek között azt rója fel Pityinger László, alias Dopemannek, HOGY A RAPPER KORMÁNYKRITIKUS, ELLENZÉKI SZEREPLŐBŐL VÁLT A NER ÉS ORBÁN VIKTOR EGYIK FŐ TÁMOGATÓJÁVÁ A NYILVÁNOSSÁGBAN. Puzsér szerint Dopeman egy szélhámos üzletkötő, aki nem érti a buddhizmust. A publicista szerint Pityingernek nem szabadna még említenie sem Hamvas Bélát, a legendás magyar írót. Egy nulla vagy – rappeli Puzsér Róbert a dalban.”

A ]]>24.hu]]> pedig így objektív:

„A „Ha a budhasság fájna…” című dalban Puzsér sűrű káromkodások közepette azt üzeni a rappernek, hogy «Lacika, egy nemzedék kudarca vagy», a későbbieknek kurvának, nullának, szélhámosnak vagy «setét gyalognak» is nevezi Dopemant.”

Ám a csúcsot ezúttal a ]]>hang.hu]]> döntötte meg, ahová egyébként maga Puzsér is rendszeresen ír. Ezek vállalták magukra, hogy ideológiát raknak az eldugult és kiöntött reterát, vagyis Puzsér mögé. Vagy alá. Így csinálják – nagyon figyelj!

„Puzsér Róbert kemény, nyomdafestéket nem tűrő kifejezésekben bővelkedő rapvideóban válaszolt Dopemannek, miután a rapper korábban nekiment a Magyar Hangba is író publicistának. A dalszöveg, ami stílusát tekintve nem tér el a műfaj legkeményebbjeitől, minden olyan toposzt tartalmaz, ami az egymást oltó rapperek között kötelező, beleértve az édesanyával és más női hozzátartozókkal folytatott nemi aktusokat is. Puzsér Dopemant egy nemzedék kudarcának és sötét gyalognak nevezi. Személyiségének ellentmondásait pedig azzal a színeváltozással szemlélteti, hogy míg korábban a rapper belerúgott egy, a miniszterelnököt szimbolizáló bábuba, ma már büszkén vállalja, hogy Orbán kritikátlan hívei közé tartozik.

Nem sokkal a videó megosztása után Dopeman is reagált. A húsvét szentsége és a szöveg közönségessége között feszülő ellentétet kidomborítva igyekezett minősíteni Puzsér Róbertet, és rasszistának nevezte.”

Érted, ugye? Dopeman igyekezett minősíteni Puzsért, akit még rasszistának is mert nevezni. Amúgy pedig nincs itt semmi látnivaló, mert Puzsér „nem tér el a műfaj legkeményebbjeitől”, mondhatnánk, amit Sárosdi Lilla mondott még idehaza egy „színházi előadásuk” közben, amikor egyszerre két férfinek verte félmeztelenül, és így szólt a közönséghez: „Nincs itt semmi baj, ilyen a színház”.

Hát persze. Ilyen. Mármint ezeké.

De legalább most már kaptam megfellebbezhetetlen magyarázatot arra is, miért gyűlöltem mindig is a rapet, miért nem tudtam soha elviselni, hogy kib...ott fukszos niggerek (a niggerezés szintúgy a műfaj elengedhetetlen kelléke, úgyhogy kuss!) a leírhatatlan kéztartásukkal elmagyarázzák nekem, éppen kinek az anyját ...ák.

Ilyen az élet. Menthetetlenül boomer vagyok. Nekem az „And if the cloud bursts thunder in your ear / You shout and no one seems to hear / And if the band you're in starts playing different tunes / I'll see you on the dark side of the moon” a szöveg és a zene.

És akkor lássuk végre, mit is rapel Puzsér, mi az, ami teljesen rendben van, mivel nem lépi át a műfaj határait? Figyelem, történelmi pillanat következik, ilyet még nem olvastak ebben a lapban, de hát, ha nem tudjuk soha, kik vannak odaát, becsapjuk magunkat, mert mindig azt fogjuk hinni, hogy mégis csak honfitársak, érző lények, akikhez valamilyen módon közünk van, közünk lehet. Óriási tévedés! Mutatom is, miért. S persze nagy a kísértés, hogy idetegyem a teljes puzséri szöveget, gondosan le is írtam már, sorról-sorra, aztán úgy döntöttem, mégsem. Hosszú is, meg a kilencven százaléka érdektelen is, egy rakás öncélú káromkodás és trágárkodás, egy súlyos pszichés gondokkal küszködő, nyomorult, állandóan ordító, fába szorult féreg önkifejezése. De vannak bizonyos részletek, amelyek említésre méltóak, éppen azért -mint mondtam-, hogy tudjuk, kik ezek ott, a másik oldalon.

Íme:

„(...) Menni lopni, vajdafaszt szopni nem kell túl nagy agy,

A Hamvast te a szádra veszed? Nulla vagy!

Faszszopó...

Szélhámos üzletkötő, de csak egy hülye köcsög,

Az ilyet fogni kell, a faszra tolni fel.

(...)

A fejét rúgod, a seggét nyalod,

Ez nem a húgod, hanem a vajda.

(...)

Laci imádja, ha a vajda mikrofasszal farba rakja,

Kularögök közt jut be egy még magasabb szardarabba.

(...)

És szíven találtál, mert kövér vagyok.

Bizony a zsírpárnáim, azok ölég nagyok,

Mer’ ahányszor az anyukáddal közösültem,

Süteményt sütött nekem.

A faszomban ült egy közös ügyben,

Meg kellett fürösztenem,

Te meg szopd a vajda faszát, te büdös celeb,

Neked ez örömünnep!

Nem kellett volna fejbe rúgni,

Nem kéne most a seggét nyalni.

Már nem könyörül meg, a NER így örököl meg,

Amint a megafonos Hazaffyak köcsögölnek!”

Nos, akkor „műelemezzünk” egy kicsit.

Nézzük először ezt a „vajdát”. Talán nem szorul magyarázatra, hogy itt Orbán Viktorról van szó, akinek híve és szavazója Dopeman, aki ezt többször hangoztatta. Tehát Orbán a vajda. Nézzük, mit mond a vajdáról az etimológiai szótár:

           „– tartományi fejedelem, vezér: Havasalföld vajdája; a végvári harcok idején kapitánynak megfelelő rang: Hadnagyokat, vajdákat előhívatá (Zrínyi);

             nagyobb cigánycsoport vezetője’: cigányvajda. Származéka: vajdaság.

Szláv eredetű szó: szerb-horvát, szlovén, vojvoda, orosz vojevoda (hadvezér, főparancsnok, fejedelem); ezek tkp. ‘had-vezető’ jelentésűek. Talán az óoroszból vettük át, a korai alakok erre vallanak. A két nyílt szótagos tendencia kétszeres hatása és a nyíltabbá válás formálta ki a magyar szót: vojevoda ⇨ vojvoda ⇨ vojda ⇨ vajda.”

Továbbá ezt találjuk még:

„A kora ]]>középkortól]]> ]]>szláv]]>, főként ]]>bolgár]]> előkelők, fejedelmek, később a ]]>moldvai]]> és ]]>havasalföldi]]> fejedelmek címe.

Országos méltóság (országnagy) a középkori ]]>Magyarországon]]> (]]>erdélyi vajda]]>).

A határőrvidéken és az Északkeleti-Kárpátok ]]>szerb]]>, ]]>ruszin]]>, ]]>vlach]]> közigazgatási bírói-katonai egységeinek, a krajnák elöljárója.

Közép- és ]]>újkori]]> ]]>lengyel]]> tisztségviselő. A lengyel állam megalakulása előtt választott, majd örökletes tisztség. Az állam létrejötte után a vajda (wojewoda; comes palatinus) országos méltóság lett, a királyt helyettesítette a hadvezéri és bíráskodási feladatokban. A feudális széttagoltság korától (]]>12. század]]>) a részállamokban területi tisztségviselő. Az állami egység helyreállítása után (]]>14. század]]>) a hercegségek helyén vajdaságok alakultak ki, ahol a vajda a helyi nemesség érdekeit képviselte. A lengyel nemesi köztársaság korában (16-18. század) a vajdaságok esetenként teljes függetlenséget élveztek, így a lengyel állam felbomlásáig jelentős szerepük volt a központi hatalom hanyatlásában. ]]>1918]]>-tól nagyobb közigazgatási terület (vajdaság) vezetője.

A ]]>cigányvajda]]> a ]]>cigányok]]> csoportjának vezetője.

A ]]>szerb királyi]]> hadseregben a tábornagyi rang elnevezése (vojvoda).

]]>Vajda]]>, keresztnév”

Természetesen hihetjük azt, hogy Puzsér Erdély fejedelmeként vagy lengyel elöljáróként nevezi meg a magyar miniszterelnököt, de ha ezt gondoljuk, vagy nem itt élünk, vagy teljesen hülyék vagyunk. Ugyanis a mai magyar nyelvben és közbeszédben a vajda egyet jelent: a cigányok vezetőjét. S Orbán cigányozásának nagy hagyománya van odaát, a haladó, európai másik oldalon. Bátran kijelenthetjük tehát, hogy Puzsér -a műfaj kereteit nem átlépve- éppen lecigányozta a miniszterelnököt, s hogy ezt követően miket bír írni-mondani-rapelni ezen „cigány” és Dopeman „szexuális viszonyáról”, az végképp önmagáért beszél.

Amúgy a homoerotikus tartalom hangsúlyos szerepet kap a „műben”, nincs kizárva, hogy Puzsér legtitkosabb, legféltettebb, legszebb álmait és vágyait énekelte meg nekünk, úgy is, mint „köcsögölés”.

A másik szál, amely figyelmet érdemel, a testvérrel, illetve az édesanyával folytatott szexuális aktus. Mert ez is előkerül, egyfelöl Dopeman húgára tett ocsmány utalásként, másfelől a Dopeman édesanyjával folytatott puzséri szexuális aktus hangsúlyos megjelenítésével.

A magyar -de talán a világ összes- kultúrkörében ez a legsúlyosabb, legelviselhetetlenebb sértések közé tartozik. Már a „kurva anyád” is vért kíván, de az, hogy valakinek a lehető legtrágárabb módon ecseteled, mit is csináltál az anyjával, nos, az már animális, az már a lealjasodás legfelső foka, amiben Puzsér, ez a beteg lelkű, undorító senki láthatólag élvezettel hempereg. Természetesen nem átlépve a műfaj sajátosságait – vagyis a brancs véleménye egyértelmű: ez bizony nekik belefér.

Érdemes ilyenkor elvégezni fejben az ellenpróbát, vagyis elképzelni, mi történne fordított esetben, mi lenne a brancs reakciója arra, ha egy kormánypárti valaki cigányozná, buzizná, köcsögözné ebben a stílusban valamelyik ellenzéki politikust vagy akármelyik közszereplőt, illetve írná meg ebben a stílusban, hogy mit csinált mondjuk Gyurcsány Ferenc, Nagy Ervin vagy Carson Coma anyjával és húgával.

Igen, pontosan úgy reagálna a brancs, ahogy elképzeljük.

De ha „fideszesről” van szó, bármi megengedett és bármi lehetséges, mármint a brancs értékítélete szerint. (Érdemes ezen a ponton elvégezni azt az ellenpróbát is, hogy mondjuk egy kormánypárti politikus vagy közszereplő felesége mondta volna el mindazt a férjéről, amit Varga Judit mondott el a volt férjéről. Ugye tudják pontosan, abból mi lenne...)

Mindezek után szinte csodálatra méltó, ahogy Dopeman reagált Puzsérra:

„Az anyám egy 70 éves asszony, apámhoz feleségül ment, hűséges volt hozzá. Azért sem lehet köztetek semmi, mert nem vagy az esete. Te faszszopó buzi, anyám 32. éve neveli az orvosi műhiba miatt halmozottan fogyatékkal élő húgomat, akit 22 agyműtéten menedzselt át.

Őt vetted a mocskos mangalica pofádra! Közöttünk a játéknak vége van, buzika!”

Ez így korrekt.

S persze csodálatos, magyaros felező tizenkettesekben értekezhetnénk arról is, hogy a kancigány Puzsér hogyan az anyját, de minek? Most és itt csak azért rágtuk át magunkat ezen a Puzsér nevű végterméken, hogy egyszer s mindenkorra megjegyezzük: nincs, mert nem lehet alku, ha majd úgy alakul...

Forrás: ]]>Bádog - Bayer Zsolt - blogja]]>