Ma 2024 március 28. Gedeon, Johanna napja van. Holnap Aguszta napja lesz.
dc7c9513a475ea89262f8a27849acbdb.jpg

Saját kínaiak

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve

Ki az a William Wray? Volt ilyen nevű angol földbirtokos, városi impresszionista festő az Államok nyugati partjáról, de a legtöbben alighanem azt a William Wray-t ismerik, aki – már bocsánat – aranyköpéseket szed össze kötetekbe, mint egy Coelho. Jézustól, Tagorétől, Buddhától, most meg éppen zen fejektől.

Szögezzük le mindjárt, jól teszi. Annyi baj van már itt, hogy annyi baj legyen, elkél a segítség minden napra. Márpedig William Wray Zen – Gondolatok napról napra című kötete tényleg gyógyír, csukafejes a harmóniába, ami oly fájdalmasan hiányzik. Nézzünk például a zen buddhista mondások és történetek tárházából egyet, a november utolsó napjára rendeltet.

„Szembeállítani azt, amit kedvelsz azzal, amit nem kedvelsz – az elme betegsége. Amikor az Út mélységes jelentését nem értik meg, a lelki nyugalmat megzavarja, céltalanul.”

Bizony, barátaim, amikor már három órája várjátok nyolcvanhat éves édesanyátokkal a megadott időponttól a betegszállítót, hogy elvigyen benneteket a szemészetre, ahová másfél hónappal azelőtt kaptatok időpontot, és közben anyátok konkrétan megvakult, elkél egy ilyen mondat többszöri elolvasása, mielőtt vesén vágnátok valakit egy hordággyal.

A zen üzenetét mindenekelőtt maguk a mondások tartalmazzák. A lényeg a megérzésen alapuló megértés. Spontaneitás, magától való és létező. A zen a buddhizmus egyik ága, indiai és kínai mesterek, japán szerzetesek rakták össze. Nyugati ember csak erőlködik rajta, keletről érkezetteknek talán egyszerűbb a dolguk. Wray gyűjteménye mindenesetre zsebbe való, állandó hordozásra csábít, hogy aztán egy alkalmas, döntő pillanatban elővegyük és együtt legyünk vele. Mert ugye: „Az északi ablak résein jeges fuvallat fütyül be, a déli tavon havas nád közt bújnak össze a vadlibák, odafenn csonkára csípte a Holdat a hideg, vacogó fellegek fenyegetik a fénylő földet.” Ezerszámra szállhatnak alá a Buddhák erre a világra, hozzátenni vagy elvenni belőle nem tudnak semmit.

A legtöbb kínai úgy van a taoizmussal, mint a népmesékkel. Ugyanakkor létezik a taoizmusnak egy intézményesebb formája is, amit vallási taoizmusnak neveznek. A különböző iskolák közös jellemzője a képzett, művelt papság, a kinyilatkoztatásokat tartalmazó, klasszikus kínai nyelven írott szent könyvek, az istenek és istennők hierarchikus panteonja, az összetett szertartásrendszer és a speciális eljárások. Meditáció, alkímia, mágia, valamint gyógyító és szellemet fejlesztő gyakorlatok. A rendszernek erős katonai vonulata is volt, és sok iskolájában a nők is meglehetősen fontos szerepet játszottak.

Mindezeket már Edward L. Shaughnessy Kína című könyvéből tudom, ami szinte lehetetlen, ám letehetetlen vállalkozás. Kétszáznegyven oldalon bemutatni a nagy sárkányt akár szánalmas kísérlet is lehetne, de ugye kinek van többre ideje. Kína tényleg felfoghatatlan és értelmezhetetlen, lehet félni tőle és ájultan rajongani érte, mindegy neki. A könyvvel viszont egy kicsit beljebb kerülünk. Nagyjából annyira, mint Ven Ji-to imádsága:

„Kérlek, mondd meg, kik azok a kínaiak?

Mutasd meg, hogyan ápoljam emlékeim.

Mesélj e nép nagyságáról.

Halkan beszélj, ne kiabálj.”


William Wray: Zen – Gondolatok napról napra, Saxum Könyvkiadó, 2011.

Edward L. Shaughnessy: Kína, Saxum Könyvkiadó, 2011

mno.hu - Hegyi Zoltán

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Történelem (17) Politika (1582) Nézőpont (1) Jobbegyenes (2778) Mozaik (83) Gazdaság (702) Tv fotel (65) Tereb (146) Gasztronómia (539) Emberi kapcsolatok (36) Alámerült atlantiszom (142) Heti lámpás (310) Életmód (1) Mondom a magamét (7501) Irodalmi kávéház (537) Titkok és talányok (12) Kultúra (6) Rejtőzködő magyarország (168) Nagyvilág (1309) Mozi világ (440) Autómánia (61) Sport (729) Belföld (10) Egészség (50) Vetítő (30) Flag gondolja (36) Szépségápolás (15)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>