Ma 2020 szeptember 24. Gellért, Mercédesz napja van. Holnap Eufrozina, Kende napja lesz.
ea17c3f7c23008f6eb990fe2c53998fd.jpg

Tanuljunk-e kínaiul?

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve

Több üzenete is van annak, hogy hét kínai–magyar egyezményt írtak alá a hét elején Budapesten. Evidens, hogy a kormány sikersztoriként igyekszik láttatni e gazdaságdiplomáciai fogást – a kabinet helyében én is ezt tenném ebben a nem teljesen magától kialakult, ám kétségtelenül Magyarország számára „elszigetelt” politikai és gazdasági helyzetben.

Miután Kína támogatja a Nemzetközi Valutaalap szerepvállalását az európai hitel- és adósságválság kezelésében, és arra számít, hogy a globális pénzügyi szervezet jobban teljesít a világgazdaság stabilizálásában, érthető, hogy stratégiai szövetségese – a jelenleg IMF-es hitelkeretre vágyakozó – Magyarországnak. Tudniillik az új felállás szerint Kína kész az euró megmentésében aktív szerepet játszani – de csak úgy, ha mindez a valutaalap közvetítésével, pontosabban a globális pénzügyi hitelintézet csatornáin keresztül valósul meg.

Jogos a kérdés: mi közünk van az eurózónához, az euró megmentéséhez? Csak annyi, hogy a magyarországi éves gazdasági teljesítmény, vagyis a GDP hetven százaléka exportalapú, és annak is jelentős része az eurózónát „illeti”. Kis túlzással: az euró megmentése piacaink és egyben a magyar gazdaság védelmét is jelenti. S miután Kína az IMF-en keresztül kívánja finanszírozni Európát, köztük nagyjából-egészéből bennünket is, bőven van üzenete a hét kínai–magyar egyezménynek. Ez ugyanis akkor, amikor a fél világ Kína pénzére áhítozik, pozitív megkülönböztetés.

Részint azért, mert hosszú időn át a kutya sem állt szóba velünk, mínuszba estek a vállalati beruházások, nem jöttek a befektetések, kerültek vagy kerülnek bennünket a piaci szereplők. Nota bene: hárombóvlis uniós tagállamként továbbra sem vagyunk befektetésre ajánlott ország. Ráadásul forrásoldalon kivonulót fújtak a bankjaink – 2010 második felétől pont annyi pénzt szippantottak ki a pénzintézetek tulajdonosai hazánkból, mint amennyibe a magánnyugdíjpénztárak államosítása „került”. Úgy tűnt, mi több, még most is úgy tűnhet a világ szemében, hogy az amúgy tőkeszegény Magyarországnak nincs szüksége a külföldre.

Pedig olyannyira van, hogy – idézve a magyar kormányfőt – immár „az IMF a mi barátunk”, azaz szó sincs hadiállapotról – helyes. Egyébként a kínai–magyar kapcsolatból elméletileg már a közeli jövőben profitálhatunk: szó van itt vasútépítésről, logisztikai és k+f központok létrehozásáról, valamint egymilliárd eurós hitelkeretről. Kínából nézve ez csepp a tengerben, nekünk azonban felér egy falusi lakodalommal, még akkor is, ha ezek a beruházások vagy éppen a pénzügyi kölcsön rendszerszinten éppenséggel nem rengeti meg a magyar gazdaságot.

Hosszabb távon viszont elképzelhető, hogy a kínai nemzeti bank magyar állampapírokat kezd el vásárolni, és biztosan megjelennek kínai befektetők is. Ugyanis a keleti piaci szereplők is csak olyanok, mint az összes többi invesztor: oda mennek, ahol nyereséget tudnak realizálni.
Ezzel együtt a kínaiak jelenlétét és Magyarország keleti nyitását is a „helyi értéken” kell kezelnünk. Tudniillik semmiképpen sem jobb egy kínai tőkés, mint egy nyugati – német, osztrák és svájci –, sőt!

Leegyszerűsítve: a németet legalább értjük, a kultúránk hasonló, a történelmünk sok ponton közös, sokan beszélik a nyelvet. A hozzánk közel fekvő említett középnyugat-európai országok pedig már tőke- és foglalkoztatási oldalon bizonyítottak, gazdaságunk nagy része, így az életvitelünk is pont tőlük függ, és sajnos nem a belső gazdaságtól, ott minden „csupa rom”, de most ezen a téren nem akarok frontot nyitni.

Bár Kína világgazdasági szerepe vitathatatlan, a távol-keleti gazdasági birodalom elsősorban az IMF-en keresztül kívánja a vén kontinenst finanszírozni. Hiába javulnak tehát a kínai pozíciók Magyarországon, nekünk egyelőre a tönkrevágott magyarországi textilipar, a falusi kínai „bolthálózat” és az Örs vezér tere ugrik be – első blikkre.

Hogy tanuljunk-e kínaiul? Nem árt. Egyelőre viszont maradnék a németnél.

Szajlai Csaba - magyarhirlap.hu

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Irodalmi kávéház (490) Szépségápolás (15) Flag gondolja (33) Belföld (5) Mozaik (83) Jobbegyenes (1852) Nagyvilág (1452) Tereb (140) Sport (729) Gasztronómia (539) Életmód (1) Heti lámpás (243) Kultúra (6) Alámerült atlantiszom (142) Egészség (50) Tv fotel (65) Rejtőzködő magyarország (171) Vetítő (37) Mondom a magamét (4810) Emberi kapcsolatok (36) Autómánia (61) Gazdaság (652) Történelem (14) Mozi világ (440) Titkok és talányok (12) Politika (1571)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>