Jeffrey Sachs a világ és az Egyesült Államok "élő lelkiismerete". Az amerikai Columbia Egyetem professzoraként nagy hatású könyvek szerzője, a szegénység és a Földet fenyegető környezeti katasztrófa elleni küzdelem modern apostola. Új könyvéhez a biológia élő klasszikusa, Edward O. Wilson írt előszót, ami jelképezi a közgazdaság és a természettudományok új házasságát.

A modern ember tízezer évvel ezelőtt jelent meg a Földön a mezőgazdaság, a városok és a politikai hierarchia találmányaival. Kezdettől fogva gyorsuló növekedés jellemezte az emberiséget, sikerének titka a földi erőforrások emberi gazdagsággá történő átalakításában rejlik. Először kipusztította a nagy emlősöket és a madarakat, de érintetlenül hagyta a növényzetet és az óceánokat. Az elmúlt két évszázadban viszont már ezeket is kitermeli, aminek következtében az emberiség növekedése mostanára a világ fennmaradását fenyegeti. A globális gazdaság összes kirajzolódó válsága - éghajlati változás, környezetszennyezés, vízhiány, a növényvilág pusztulása, az öntözhető termőföld zsugorodása, tengeri halcsökkenés, a kőolajforrások gondjai és a világ hatodára kiterjedő mélyszegénység - mögött az élő környezet aránytalan kiaknázása áll.

A mai ember furcsa ötvözet: kőkorszaki érzelmek, középkori hiedelmek és a Teremtőt idéző technológia jellemzik. A fenyegető katasztrófát akkor kerülhetjük el, ha a nemzetek jó polgárként viselkednek, amihez a mainál jobb oktatás és a tények mélyebb ismerete kell. A piac erői már nem képesek felelni a Föld közös kihívásaira. Globális együttműködésre van szükség a világ válságainak megoldásához. Sem az Egyesült Államok, sem Ázsia nem vállalhatja már egyedül a globális orvos szerepét.

Világunk négy vezető kihívása: környezetünk és éghajlatunk emberi tevékenység miatti közelgő katasztrófája, a világ népességének túl gyors növekedése, a lakosság hatodának reménytelen szegénysége és a globális gondok megoldásában tehetetlen, idejétmúlt intézmények, a cinizmus és az önfeladás. Századunkat hat erő alakítja, melyek megértése nélkül nincs megoldás. A konvergencia korában élünk, a világ nemzetei sorban lépnek a gazdasági felzárkózás ösvényére, amit az írástudás, a villamosság és az információs technológia terjedése, valamint a megerősödő nemzeti öntudat és az államok önállósága táplálnak. Világunkban egyre többen vagyunk, és egyre gazdagabbá válunk. 1950 óta négymilliárddal nőtt az emberi népesség, 2050-re kilencmilliárdan lehetünk, holott nyolcmilliárd körül kellene megállni.

Eljött Ázsia százada. 1800-tól az északatlanti gazdaságok uralták a világot: a két világháború és a világgazdasági válság után az Egyesült Államok lépett Európa helyére. Két évtizeden belül vége Amerika évszázadának, Ázsia adja majd a világ teljes gazdaságának felét. A városok századában élünk, 1800-ban még a világ népességének tíz, 1900-ban 29, 1950-ben 47, 2007-ben már 50 százaléka városlakó. A környezeti kihívások korában élünk, ami az emberi tevékenység eredménye. 1950 óta nyolcszorosára bővült az ember gazdasági tevékenysége, ez 2050-ig a mai szint hatszorosára emelkedik; s ez már sok(k) a környezetnek. Korunkban fennmarad a reménytelen szegénység: egymilliárd ember, a világ hatoda ragadt bent a csapdában. 1820-ban a világ leggazdagabb nemzetéhez tartozó brit polgár háromszor volt gazdagabb, mint a Szahara alatti népesség. Akkor és ma is itt élnek a legszegényebbek, de most a világ leggazdagabb amerikai polgára már hússzor gazdagabb náluk.

Új technológiákra van szükség, amelyek óvják a környezetet és megelőzik a katasztrófákat, csökkenteni kell a jövedelmi különbségeket, és nem szabad elhinni, hogy a piac mindent megold: az államok, nemzetek és civilek közös együttműködése vezet el a megoldásokhoz.