A magyar közgazdasági szakma és a média döntően és egyoldalúan liberális, ezért egyszerűen nem veszi észre azokat a szellemi áramlatokat, amelyek mára túlléptek a liberális társadalmi gondolkodáson és a neoklasszikus liberális közgazdaságtanon. A hazai szocialista és baloldali liberális szellemi elit egyszerűen nem ismeri el létezőnek azokat a műhelyeket, műveket, szerzőket és gondolatokat, amelyek éles és hiteles kritikát fogalmaznak meg a ma uralkodó liberális eszmékkel szemben. A mi oldalunk ereje eddig nem volt elég arra, hogy kezet fogjon azokkal a szövetséges szellemi erőkkel, amelyek megcáfolták és leleplezték az elmúlt három évtized egyoldalú, hamis liberális életérzését és eszméit.

A magyarországi médiában alig lehet találkozni olyan felfogással, amelyik a globalizációnak nevezett amerikanizáció komoly kritikáját jelenti. Az elsöprő liberális médiatúlsúly következtében a magyar szellemi életben valóságos erejükhöz mérten csak halványan vannak jelen azok a szellemi áramlatok, amelyek rámutatnak az elmúlt három évtized döntően szélsőségesen liberális társadalomfelfogásának fonákságaira és a vele szembeszegezhető alternatívákra. Márpedig a világban, ezen belül az amerikai tudományos és szellemi életben megszülettek azok a műhelyek, művek és gondolatok, amelyek pontos látleletet adnak korunkról, leleplezve az elsöprő erejű liberális politika fonákságait. A liberális társadalomtudomány és közgazdaság ugyanis a liberális politikában mint "nyílhegyben" végződik, amely a kétpólusú világrendszer felbomlása után betalált a korábban zárt társadalmak szívébe, és a szabadságért - amelyről egyre inkább kiderül, hogy illúzió, mert a függőség durvább formája helyett egy finomabb szövésű szolgaság épül fel - cserébe kéri a korábban nemzedékek által létrehozott nemzeti vagyont (privatizáció), és jogot formál a jövőben létrejövő gazdagság koronaékszereire is.

De ennél is veszélyesebb a mai túlzó liberális eszme, mert nem csupán a javainkat, jövedelmünket és vagyonunkat kéri cserébe "felszabadító" tevékenységéért, hanem lelkünket, érzelmeinket, családi és baráti hátországunkat, valamint a nemzeti érzés, kultúra és összetartozás gyógyforrásait is. A liberális eszme ugyanis azt mondja magáról, hogy felszabadít bennünket korábbi kötöttségeink alól: a zárt birodalom helyére a nagyvilágot tárja ki előttünk, a diktatúra helyére a demokráciát hozza el, a tervgazdaság hiányával szemben megteremti a piacgazdaság bőségét, és jóléttel kecsegtet a tisztes szegénység után. Ez azonban sokszor szemfényvesztés, mert a jólétnél fontosabb a jóllét és az élettel való megelégedettség, a piacgazdaság a magyar társadalom többsége számára inkább csak a kirakatok bőségét hozta el, nem a jövedelem és a fogyasztás bővülését, a demokrácia ruháján pedig annyi a folt, hogy az eredeti tiszta fehér gyapjú alig látszik már, és a nagyvilágról kiderült, hogy veszélyes nyílt tenger, ráadásul tele kalózzal.

A liberális eszmének alapvetően igaza van, mert az ember szabadnak és egyenlőnek születik, de ez nem a neoklasszikus liberális közgazdaság vagy a mai liberális társadalomtudomány felismerése, hanem a kora újkori angol liberalizmusé, a francia felvilágosodásé és az amerikai Függetlenségi nyilatkozaté.

A mai globalisták trükkje igen egyszerű: azt mondják, hogy tőlük kaptuk azt a szabadságot, amelyről mi tudjuk, hogy az emberiség közös genetikai állományába van beleírva, és a Teremtő vagy a világegyetem ajándéka, de semmi esetre sem csereáru. A szabadság örök emberi örökségünk, amelyet korlátoznak ugyan világi hatalmak, de ezek ellen mindig - mi magyarok is - elszántan küzdöttünk. Ha Jaltára tekintünk, akkor még azt is gondolhatjuk, hogy azok is ott voltak szabadságunk újbóli elrablásánál, akik most felszabadítóként viselkednek. Nekik is segítünk, hogy könnyebb legyen a lelkiismeretük, amikor a szabadságot természetes emberi jognak tartjuk, nem világi hatalmak ajándékénak, s végképp nem csereárunak. De ha egy pillanatra el is hinnénk, hogy a mai globális hatalmaktól kaptuk a szabadságot, akkor azt látjuk, hogy nem ajándékba adták, mert cserébe nagyon sokat kérnek. Még ekkor is jogunk lenne harcolni a jobb alkuért, hiszen ha kereskedelmi ügylet a szabadság, a jólét és a boldogság - amit mi nem hiszünk -, akkor érvényesüljenek a kereskedelem szabályai: akkor legyen alku, ravaszkodás és rászedés.

Ma, amikor ereje teljében van a liberális gazdasági áramlat, már látjuk a hanyatlás jeleit. Megszületőben vannak azok az új eszmék, amelyek az egyoldalú, hibás liberalizmust helyére teszik. Az 1990-es évtizedben Európában újfajta szociáldemokrácia született, amit a brit Giddens "harmadik útnak" nevez, és amely utat talált az északnyugat-európai társadalmak emberéhez. Európa latin kultúráiban, illetve az újjászülető Közép-Európában ez az eszme nem vonzó, mert hűvös és racionális, hiányzik belőle a nemzet és a család melegsége. Mi azonban még nem találtuk meg a magunk "negyedik útját", ami a szocializmus kudarca, a liberális kapitalizmus zsákutcája és a harmadik út hidegsége után a nemzet, család, munka, tudás, jóllét és összetartozás értékeit ötvözi. Magyarországon a baloldal a harmadik út magyar változatát próbálja megalkotni, és a találmányokat azonnal bevezetni a kormányzásba. Tudják, hogy már nem térhetnek vissza a megbokrosodott kapitalizmus 1995-96-os világához, a szocializmus halott, egyetlen esélyük tehát a harmadik út.

Nekünk - most, hogy a politikai keretek kialakultak az új néppártban - hozzá kell fognunk a "negyedik út" megalkotásához, részben megelőzve Európa szerencsésebb nemzeteit, részben összefogva a sok szövetséges eszmével, amelyek már kis mozaikdarabokra festik az új kép színeit. Ez a mi dolgunk, és nem maradt vesztegetni való időnk.

Matolcsy György, hetivalasz.hu