Ma 2021 február 25. Géza napja van. Holnap Edina napja lesz.
10o-css-9188-fff.jpg

Boros Imre: Jegybank és szuverenitás (1.)

Flag

Szöveg méret

5
Átlag: 5 (1 szavazat)

Az érdektelenségbe fulladt pedagógussztrájk után értelmét vesztette a további erőlködés.

A várt csatlakozó érzelmi felbuzdulás elmaradt, helyette társadalmi méretű kritika jutott az érettségi vizsgák előtt pár nappal azoknak az oktatóknak is, akik nem sztrájkoltak, de hallgattak. Az új szólam szerint a főgonosz, minden bajunk forrása a jegybank és főként annak elnöke.

Az a bank a gonosz, amely két év alatt megszüntette az inflációt – ami mellesleg a legfőbb törvényi teendője lett volna korábban is –, lehozta a fellegekből a kamatokat, és százmilliárdos terhektől szabadította meg saját magát, az adós államot, a cégeket és a háztartásokat. Ez a pénztömeg hazai tulajdonba került, a jegybank veszteséggyár helyett nyereséggel működik, gazdagítja az államot, csökkenti a cégek költségeit, és növeli a családok pénzügyi lehetőségeit. A kritika fő tárgya, hogy megtermelt nyereségével jogilag a kormánytól független intézményként maga rendelkezik. Nem tetszik a bírálóknak, hogy a jegybank pénzpolitikája száznyolcvan fokos fordulatot vett három évtized után.

Ez az országnak nagyon jó, a kritikusoknak viszont nagyon fáj. Ez azonban legyen az ő bajuk. A jegybanki kérdésekben generációk óta homályban tartott, és a félrevezetés ellen ma sem védett közvélemény miatt érdemes számba venni, miért vannak a jegybankok a világban. A három évtizedes gyakorlatot, a veszteségtermelést a jegybank mai kritikusai eddig egyetlen frázissal intézték el: „A jegybank független intézmény, nem szükségképpen nyereségorientált.” Ebből kiolvasható, hogy veszteségeihez az államnak semmi köze, egyetlen feladata, hogy azokat zokszó nélkül térítse.

A mai kritikusok szerint az állam és a jegybank között a jegybanki függetlenségből épített átláthatatlan spanyolfal a követendő norma. Történelmi példák sora ezzel szemben azt igazolja, hogy a pénzügy és az államhatalom kezdettől fogva szoros kötelékben van egymással. Saját felségterületén az uralkodó rendelkezett mindig is a pénzről. Ő döntött, hogy milyen fém lehet pénz (arany, ezüst), kik kapnak jogot ezek bányászatára, érmék verésére és forgalomba hozatalára. A pénz a kezdetektől fogva része az állam és az azt képviselő uralkodó felségjogainak. A pénz forgalomba hozatalán realizált haszon állami bevétel.

A papír alapú pénzhelyettesítők elterjedésével az államhatalomnak még több gondot kellett fordítania arra, hogy a szuverenitása részét képező pénzforgalmon a kezét rajta tartsa. A modern központi bankok kivétel nélkül államhatalmi aktus keretében jöttek létre, akkor is, ha jó ideig magántulajdonban maradtak. Az angol uralkodó a hajóhada újraépítéséhez szükséges összegért cserében adott kizárólagosságot bankjegyek kibocsátására a Bank of England tulajdonosainak. A háborúskodó Bonaparte Napóleon túl drágának találta a londoni bankárok ajánlatát, és a svájciak olcsóbb pénze mellett döntött. Cserébe először Párizs területére kizárólagos jegykibocsátási jogosítványt adott a Banque de France tulajdonosainak.

Az osztrák császár is hadi kölcsönök fejében adta ki a jegybank alapításához szükséges királyi rendeletet, és helyezte el a kincstár nemesfémkészletét bankjegyek ellenében. Kijelenthetjük, hogy a jegybankok létrejötte mindenhol állami akarat eredménye. A rajtuk keresztül folytatott pénzpolitika pedig az állam érdekeit szolgálta, tehát a jegybanki működés része az állami szuverenitásnak. Hazánk a Habsburg-birodalomban hosszú ideig volt kénytelen nélkülözni a szuverenitást és annak jegybanki kellékét is. Rögtön azután, hogy 1948-ban létrejött az első felelős kormányzat, az önálló pénzforgalom megteremtése gyakorlati megvalósítást nyert, amit a hadi események pénzigénye is sürgetett.

Kossuth Lajos pénzügyminiszterként írta alá a Pesti Kereskedelmi Bankkal (a mai Magyar Külkereskedelmi Bank jogelődjével) a Kossuth-bankók kibocsátásáról szóló megállapodást. A hazánkra törő osztrák erők főparancsnokát, Windisch-Grätz herceget is kevésbé foglalkoztatták a hadi események, mint az, hogy lefoglalhassa a bankók nyomására alkalmas lemezeket. Mi más bizonyíthatná jobban éppen hazánk példáján, hogy a pénzforgalom irányítása a szuverenitás elidegeníthetetlen része.

A jegybanki függetlenség fogalma 19. század végi, 20. század eleji világbirodalmi termék. Az aranyalapon működő nemzetközi pénzügyi rendszerben, az aranystandardban a kifizetések zöme angol fontban történt. A jegybankok arany mellett fontot tartalékoltak. Az első világháborúig Anglia volt a világ legnagyobb tőkeexportőre. Érdekei azt diktálták, hogy ahol angol befektetői tőke működött, ott igyekezett a helyi pénzforgalomra is befolyást gyakorolni. Erre úgy nyílt a legjobb lehetősége, hogy a jegybankokat a saját érdekkörébe igyekezett vonni. Ezt a fontzóna országaiban (angol gyarmatok, gyámsági területek) közvetlenül meg tudta tenni. Másutt a hatás közvetett volt a fontban eszközölt befektetéseken és a központi bankok fontkészletein keresztül.

A második világháború után az Egyesült Államok az angol birodalmi modellt vette alapul, a világot elárasztotta frissen nyomtatott dollárral, majd megkezdődött a dollárfüggő országok jegybanki „függetlenségi” (dollártól függő) korszaka. Az államhatalomnak kevés befolyása volt arra, hogy a jegybanki pénzpolitikán keresztül az országot mennyi pénz hagyja el. A hazai jegybanki pénzpolitika száznyolcvan fokos fordulata éppen azt célozza, hogy a jegybank ezt a folyamatot az ellenőrzése alá vette azzal, s hogy megszűnt az infláció és a fellegekben járó kamat, lezárult a „független” (és máig büntetlen) pénzsíbolás. Ez fáj a bírálóknak, külföldi támogatóik és ők elestek évi ezermilliárdos nagyságrendben bevételektől.

Ezért csócsálják szakmányban a jegybankot és főként annak elnökét. Nem történt más, mint hogy a jegybank ismét megjelent az állami szuverenitást megtestesítő minőségében. Ezt tessék tudomásul venni.

(Folytatjuk)

Boros Imre - ]]>www.magyarhirlap.hu]]>

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Tereb (140) Gazdaság (657) Szépségápolás (15) Rejtőzködő magyarország (171) Belföld (5) Nagyvilág (1454) Vetítő (37) Politika (1573) Heti lámpás (252) Történelem (14) Mozaik (83) Mozi világ (440) Titkok és talányok (12) Gasztronómia (539) Irodalmi kávéház (505) Autómánia (61) Egészség (50) Tv fotel (65) Flag gondolja (33) Kultúra (6) Jobbegyenes (1967) Mondom a magamét (5128) Életmód (1) Sport (729) Emberi kapcsolatok (36) Alámerült atlantiszom (142)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>