Ma 2019 november 15. Albert, Lipót napja van. Holnap Ödön napja lesz.

Bogár László: Nincs veszve Lengyelország

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve

„Nincs még veszve Lengyelország, / Míg mi meg nem haltunk, / Hogyha földünk elrabolták, / Visszaszerzi kardunk” – ezekkel a sorokkal kezdődik a lengyel himnusz, és a lengyeleknek sokszor kellett nagyon hin­niük abban, hogy nincs még veszve a hazájuk.

A legutóbbi választások eredménye mintha azt mutatná, hogy nem hiába hittek benne nagyon. A magyar–lengyel történelmi rokonszenv alapját az a geopolitikai párhuzam adja, hogy mindkét ország ugyanazon a tektonikai törésvonalon terül el. Kicsit leegyszerűsítve, a mindenkori nagy nyugati és keleti birodalmak rajtunk keresztül mérték össze erejüket, és nemzeti létünket is készek voltak felszámolni, ha érdekük úgy kívánta.

Mivel Lengyelország nemzeti léte két alkalommal is a Német és Orosz Birodalom cinikus alkuja nyomán vált semmivé, így érthető az állandósult ellenszenvük ezeknek a birodalmaknak az utódállamaival szemben. Mindezt azért is fontos előre bocsátani, mert a mélyről jövő, zsigeri gyűlölet – mondhatni – automatikusan az amerikai birodalom legfőbb stratégiai szövetségesévé tette Lengyelországot.

Csakhogy ebben a most „élesedő” globális háborúban éppen Európa és Amerika csap össze, és nagyon nem mindegy, hogy Kelet- és Közép-Európa meghatározó regionális hatalma, Lengyelország, milyen álláspontot foglal el ebben a történelmi jelentőségű konfliktusban. Ráadásul mindehhez szorosan kötődik egy másik döntő fontosságú törésvonal is, amely az egész, „rendszerváltás” fedőnevű folyamatot meghatározta.

A kialakult többpárti demokrácia az egész térségben azzal a végzetes tévhittel indult, miszerint a jobb- és baloldal egymásnak feszülése jelenti a legfőbb törésvonalat. És bár az elmúlt negyedszázad történései Keleten és Nyugaton egyaránt látványosan tették nyilvánvalóvá a bal-jobb dichotómia hamis voltát, ez a tévhit ma is mérgez, bár, mint bizonyítani igyekszem, a mostani lengyel választások is éppen ennek a megosztottságnak a hamisságát látszanak bizonyítani.

A modern politikai rendszereket a 19. században úgy alkotta meg a láthatatlan „főkonstruktőr”, hogy a középpontba mindig a meghatározó tőkestruktúrák hatalmi gépezete, vagyis annak a lokális fiókszervezete került. Érdekes módon ez az erő önmagában is élő cáfolata volt a jobb- és baloldali meghasítottságnak, hisz mindig a meghasítottság fölött lebegett.

Látszólag ezzel szemben (valójában hozzákapcsolva) hozta létre az úgynevezett „baloldali” pártokat, amelyek a munkaerő-tulajdonosok politikai érdekvédelmi szervezeteiként funkcionáltak. És végül, mivel ez mégiscsak ugyanabban a 19. században zajlott le, amelyben az európai országok népességének a döntő többsége még a tradicionális szakrális társadalom része volt, így harmadikként oda kellett biggyeszteni egy „konzervatív” pártot is, amit többnyire a már többszörösen sterilizált, neutralizált dzsentriből gyártottak le, és automatikusan ez lett a „jobboldal”, mint olyan.

A nem létező világerő kezében globális véleményhatalmi terrorgépezetként működő média aztán nap mint nap szállította azokat a manipulált „híreket”, amelyek ezt a bal-jobb hamis képzetet folyamatosan meg is erősítették. Ma már látjuk azonban, hogy a valóságos törésvonalak nem a jobb- és baloldal között húzódnak, hanem ezeken az oldalakon belül.

A valós törésvonalak lényegét pedig két választási lehetőség kombinációja jelenti. Ez a két választási szituáció a nemzethez, illetve a „szociális” kihíváshoz való viszonyban nyilvánul meg. Ebből aztán elvileg négy alaphelyzet adódhat.

A nemzetellenes és antiszociális kombináció, vagyis az SZDSZ. Aztán van még két másik „féloldalas” kombináció, az egyik, amely szociálisan érzékeny, de nemzetietlen, ez általában az úgynevezett „baloldal” jellegzetessége. A másik, amikor nemzeti ugyan, de antiszociális, ez meg időnként a „jobboldali” politikai alakzatok között fordul elő. Végül a negyedik kombináció a „nemzeti-szociális” verzió, vagyis a nemzetiesség és a szociális érzékenység összehangolása, de ez az abszolút tabu.

A lengyel választások most legalább két igen fontos dolgot mutattak meg. Az egyik, hogy a „jobboldalon” belül is létezik ez a megosztottság, tehát a lengyel „jobboldalon” is létrejött az „MDF–SZDSZ” dichotómia. (Ez a megosztottság már a „monolitikusan” egypárti MSZMP-ben is jelen volt, amelyben Aczél György szimbolizálta az SZDSZ-t, míg a „másik oldalon” Pozsgay Imre az MDF-et. Az egypártrendszerben az MSZMP görcsösen ragaszkodott ahhoz, hogy ő „egy párt”. Az új politikai rendszer meg ahhoz ragaszkodik, hogy ő „több párt”, miközben nagyon is „egy párt”, hiszen minden pártban a „belső SZDSZ” igyekszik uralkodni.). A lengyel választásokon most a jobboldaliságban eddig egymáshoz kényszerített „MDF és SZDSZ” vált el egymástól – nagyon látványosan.

Bár azt, hogy a most fényes győzelmet arató „lengyel MDF” mit kezd majd ezzel a győzelemmel, vagy még inkább, hogy „mégis kinek a győzelme” mindez, azt egyelőre csak találgathatjuk. Amit viszont nem kell találgatnunk, az a lengyel „baloldal” megsemmisülése. És azért nem kell találgatnunk ennek az okát, mert ez a legnyilvánvalóbb következménye annak, hogy a baloldal hagyta elsorvadni, sőt igyekezett buzgón megsemmisíteni a saját belső MDF-jét.

Megvoltak ugyan a pusztító következmények előjelei, de már nem létezett az önreflexiónak az az elemi szintje sem, ami a katasztrófát megelőzhetővé tette volna.

Hogy a magyar „baloldal” önreflexióra való teljes képtelensége is elérte-e azt a szintet, amit a lengyelé, azt nem tudhatjuk. Ha igen, akkor ennek olyan messzemenő következményei lehetnek, amelyek végleg átrajzolják az egész magyar politikai rendszert is.

Bogár László - ]]>www.magyarhirlap.hu]]>

Tisztelt olvasók! Legyenek olyan kedvesek és támogassák "lájkukkal" a Flag Polgári Magazin facebook oldalát, a következő címen: ]]>https://www.facebook.com/flagmagazin]]>
- Minden "lájk számít, segíti a magazin működését!

Köszönettel és barátsággal!

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Szépségápolás (15) Életmód (1) Mozaik (42) Jobbegyenes (1634) Gazdaság (631) Emberi kapcsolatok (36) Tv fotel (65) Irodalmi kávéház (472) Flag gondolja (33) Vetítő (37) Mondom a magamét (4072) Alámerült atlantiszom (142) Sport (729) Belföld (5) Mozi világ (440) Rejtőzködő magyarország (171) Kultúra (4) Tereb (138) Gasztronómia (539) Történelem (13) Heti lámpás (218) Politika (1571) Egészség (50) Autómánia (61) Nagyvilág (1439)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>