A legmorózusabb személyiségek is vágynak rá. Sokszor még magukat is becsapják, ha azt állítják, ők nem akarnak senkit!

Van, aki hisz az Igaziban, abban az Egyben, akivel egész életében boldog lehet, akivel átélheti a „hazatérés” érzését. Ezzel a Valakivel többé nem unalmas semmi sem, élmény a hétköznap is, spirituális kalandok sora.

Sokan viszont legyintenek, hogy ilyen csak a mesékben és álmainkban van.

Az Igazi csak annak létezik, aki hisz benne. A szkeptikusoknak nem fog eljönni. Akik állandóan siránkoznak saját életük történésein, nem szeretik önmagukat, nem ismerik meg belső énjüket, nem fognak találkozni a Társsal. Azzal az Eggyel.

 

„Ismerd meg önmagad!” – mondták a bölcs görögök. Elfogadás, önismeret nélkül nem is igazán tudjuk magunkat szeretni. Saját magunk szeretete nélkül pedig másokat hogyan szerethetnénk önzetlenül?

Sok „állomás” után is találkozhatunk az Igazival. Fogjuk fel úgy az eddigi tapasztalásokat, mint bástyákat, amik megerősítettek minket. Mivel ez is történik. A kapcsolatainkból csak profitálhatunk, hiszen rávilágítanak hiányosságainkra és erényeinkre egyaránt.

S ha más perspektívából, kívülről tekintünk néha magunkra, meglátjuk önnön esendőségünket és szépségünket.

 

Ha szépnek látjuk magunkat, mások is szépnek látnak minket. Ha mosolygunk, ránk mosolyognak. S ez nem holmi menedzser szöveg, ez így van.

 

Babits gyönyörűen megfogalmazta:


 "Mindenik embernek a lelkében dal van

  És a saját lelkét hallja minden dalban

  És akinek szép a lelkében az ének

  Az hallja a mások énekét is szépnek"

 

Ismerjük fel ezt a régi-új axiómát, miszerint ha szeretjük magunkat, mások is szeretni fognak.

Innen egyetlen lépés, hogy elénk fog állni az Igazi. Próbáljuk ki!

 

 

Bozóky Ágnes

Szerző a Flag Polgári Műhely tagja