Ma 2024 március 28. Gedeon, Johanna napja van. Holnap Aguszta napja lesz.
11a0165cad9dd7b13df6f3f3bf62721e.jpg

Beckót lehet szeretni

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve

Móser Zoltán fantasztikus cikksorozata a régmúlt idők, az elfelejtett Magyarország kincseit mutatja meg nekünk ebben a párját ritkító sorozatban, mely a Magyar Nemzet hétvégi magazinjának volt elengedhetetlen tartozéka. Utazzon velünk, ismerjük meg együtt Magyarországot egy kicsit másképpen.

Beckó várában egyszer jártam, ám naponta látom. Nem ezen a fényképen, hanem a valóságban. Sőt még enni is adok neki, mivel Beckó a kutyánk neve. Természetesen erről a helységről és a várról kapta a nevét, ahová Mednyánszky László kedvéért utaztam el. A festő a vár alatti kastélyban született 1852-ben, s ez a különös hangulatú várrom valaha az őseié volt. Ezek közül való az a Mednyánszky Alajos, aki mint néprajzi, történeti író vált ismertté. A magyar mondákat, legendákat feldolgozó, németül írt könyve a XVIII. századi magyar költészet tárháza volt. E könyvekből vette témáját Kisfaludy Károly, Kisfaludytól Mikszáth, s tőle pedig mi a Beckó várának regéjét.
„E rege szerint két holló röpköd szüntelenül az omladék fölött. E két holló Stibor és gonosz neje, Dobrochna, akik arra vannak átkozva, hogy őrizzék a várat, míg egészen egyenlővé nem lesz a föld színével.”
Stibor, a vajda – tudjuk a történelemből – Zsigmond idejében élt, s kegyetlenkedéséről volt híres. Okos bolondját hívták Beckónak, akinek a kívánságára építtette fel közmunkával egy magas szikla tetejére ezt a várat. De amikor elkészült, úgy megtetszett a vajdának, hogy cserét ajánlott fel: – Nem bánom – volt a válasz –, cserélek egy föltétel alatt: legyen a vár a tied, de viselje az én nevemet. Ez a vár meséje. Így lett halhatatlan Beckó. De a mesének folytatása is van, mely szomorú véget szán Stibornak. „Annak a kegyetlen embernek, aki fia lakodalmán egyik szolgájára úgy megdühödött, hogy ledobatta a szörnyű mélységbe, ugyanígy kellett pusztulnia: az alvó vajda szemét ugyanis egy kígyó kimarta, aki nagy fájdalommal – világtalanul – rohant, míg ő is a nagy mélységbe zuhant.”
A vár ma romos, hisz az utódok már réges-rég kihaltak, és senki sem lakta. De még ma is mutatják Stibor vajda fényűzését „a kőbe vésett Stibor-címerek és művészi faragványok. Sőt a festők ecsetjét is igénybe vette a hatalmas vajda. Az ivóterem düledék falain még most is jól ki lehet venni két képet, egy táncoló medvét a vezetőjével s egy oroszlánnal vívó lovagot.”
S hogy mi van Beckó kutyánkkal? Köszönöm, megvan.
 Móser Zoltán, mno.hu

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Gazdaság (702) Vetítő (30) Nézőpont (1) Szépségápolás (15) Nagyvilág (1309) Rejtőzködő magyarország (168) Mozaik (83) Mozi világ (440) Irodalmi kávéház (537) Egészség (50) Tereb (146) Flag gondolja (36) Emberi kapcsolatok (36) Történelem (17) Belföld (10) Politika (1582) Titkok és talányok (12) Alámerült atlantiszom (142) Heti lámpás (310) Tv fotel (65) Autómánia (61) Jobbegyenes (2778) Kultúra (6) Sport (729) Életmód (1) Mondom a magamét (7501) Gasztronómia (539)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>